Cerici
| Cerici | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Banja Luka |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 16 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 3,4 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 4,65 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 53′ 36″, k. h. 17° 08′ 41″44.893300°N 17.144700°EKoordináták: é. sz. 44° 53′ 36″, k. h. 17° 08′ 41″44.893300°N 17.144700°E | |
 | |
Cerici (szerbül: Церици), falu Banja Luka községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 14, közúton 17 km-re észak-északnyugatra, a Kozara-hegység területén, 200-300 méteres magasságban fekszik.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 3 | 13 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 161 | 3 |
| Jugoszláv | 1 | 0 |
| Egyéb | 4 | 0 |
| Összesen | 169 | 16 |
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Cerici története során az ivanjskai római katolikus plébánia része volt, melynek gyökerei egészen a 14. századig nyúlnak vissza. Egyes források szerint a plébániát 1312-ben alapították. A plébánia a török hódítás következtében a 16. században megszűnt. Az ott lakók közül sokan átmenekültek a Száván, sokan elpusztultak, és valószínűleg csak egyharmaduk maradt szülőföldjén. A Kozara-hegység megközelíthetetlen területein való menedék miatt azonban ez az itteni lakosságot ez kevésbé érintette. A plébánia a 18. században és a 19. század elején igen nagy területű volt: keleten az Orbászig, északon a Száváig húzódott.[4] Az emberek főként mezőgazdaságból, állattenyésztésből és kézműves termékek értékesítéséből éltek.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. Az 1879-es osztrák-magyar népszámlálás során a falu Ivanjska községhez tartozott. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. 1963-ban megszüntették az önálló Ivanjska községet, és a község területét Banja Luka községhez csatolták.
A boszniai háború végén majdnem az összes katolikus horvátot elüldözték,[5] így 2013-ban már csak hárman voltak. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Banja Luka község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. Az egykori katolikus falut ma már döntően szerb lakosság lakja, akik túlnyomórészt Bihács, Glamoč, Bosanski Grahov és Kupres környékéről származnak, és a háború végén menekültek el ezekről a területekről.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "www.statistika.ba/?show=12&id=20010".
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- 1 2 "Popis 2013 u BiH – Banja Luka" (bosnyák nyelven). statistika.ba. Hozzáférés: 2024. december 12..
- ↑ "Župa Ivanjska". biskupija-banjaluka.org. Hozzáférés: 2024. december 13..
- ↑ Blažević, Velimir (2017). "Župa Ivanjska, u Bosanskoj krajini, od početka 18. do pred kraj 20. stoljeća". Bosna franciscana. XXV (46): 301-344.
