Cerdanya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alsó Cerdanya (Baixa Cerdanya) és Felső Cerdanya (Alta Cerdanya)
A 13–14. századi Cerdanya grófság (Rosselló és Cerdanya) területe mai közigazgatási térképre vetítve
Marca Hispanica grófságai a a 9. század elején

Cerdanya (gyakran La Cerdanya[1] alakban (latinul: Ceretani or Ceritania, franciául: Cerdagne, spanyolul: Cerdaña) a Pireneusok egyik történelmi–természetföldrajzi tájegysége.

Jelenleg elfogadott területe 1086 km², ami csaknem pontosan fele-fele arányban oszlik meg Katalónia (Lleida tartomány Baixa Cerdanya járása — 50,3 %) és Franciaország (Pyrénées-Orientales megye Alta Cerdanya járása — 49,7 %) között. Teljes lakossága 2001-ben körülbelül 26 500 fő volt, akik 53 %-a élt Spanyolországban. Észak–északnyugaton Andorrával határos.

Természeti földrajza[szerkesztés]

Tulajdonképpen egy magasan fekvő medence, amelyet minden oldalról a Pireneusok csúcsai határolnak. Innen ered két fontosabb folyó, a Tét és a Segre.

Gazdaságföldrajza[szerkesztés]

Területén 1659 óta Franciaország és Spanyolország (Katalónia osztozik. A vezető gazdasági ágak az állattenyésztés és az idegenforgalom.

Fontosabb települései:

Történelme[szerkesztés]

Őskor[szerkesztés]

Az Ibériai-félszigeten az első emberek a korai hominidák voltak (Homo erectus, Homo heidelbergensis, Homo antecessor). Még a paleolitikumban a neandervölgyiek is beköltöztek.

A modern emberek (cro-magnoniak) kb. 35 ezer évvel ezelőtt érkeztek a Pireneusokba. Lehet, hogy az ő közvetlen utódaik a ma is itt élő baszkok, Nyugat-Európa egyetlen nem indoeurópai népe.

Ókor[szerkesztés]

A föníciai, görög, majd karthágói gyarmatok a Pireneusokra nem terjedtek ki, a rómaiak azonban az i.e. 3. századtól ezeket a részeket is birodalmukhoz csatolták; a hegylánc keleti része az i.e. 197-ben létrehozott Hispania Citerior provincia határvidéke lett.

Középkor[szerkesztés]

A Vizigót Királyság kialakulása és bukása (418 vagy 426 – 720
Hispánia 476-ban

A népvándorlás részeként 407-ben a germán vandálok és szvévek vonultak át a hegyeken. Zömmel Lusitania és Carthaginiensis tartományban telepedtek le, amelyek helyén megalakították királyságukat. 418-ban (vagy 426-ban) azonban I. Theodorik gót király átkelt a Pireneusokon és megdöntötte a frissen alakult alán királyságot, Hispánia egyes részeit azonban csak fokozatosan csatolták államukhoz. 507-ben az Klodvig vezette frankok kiszorították gótokat Galliából, valamint a Pireneusok középső és nyugati részéről — a gótok csak a hegység nyugati harmadát tudták megtartani. A hegyvidék elfoglalt részein és attól északra a Garonne folyóig a frankok 602-ben szervezték meg a Baszk Hercegséget, amely 660-ban perszonálunióra lépett Akvitániával.

A Vizigót Királyság a 711-ben kezdődött arab invázió hatására omlott össze; a Pireneusokat az arab–berber csapatok 716-ban érték el. Ezzel az akkor még mórok uralta Cerdanya Andalusz és a Frank Birodalom határterületévé vált. A mórok önálló közigazgatási egységgé szervezték, amelynek élén emír állt. Ismeretes, hogy Utman ibn Naissza berber származású emír (akit a frank krónikák Munuza néven említenek) a 720-as években fellázadt Andalusz kormányzója ellen. Szövetséget kötött I. Odo akvitán herceggel, és feleségül vette annak lányát, akit valószínűleg Lampegiának hívtak.[2] Abd ar-Rahmán ibn Abdalláh (al-Gafiqi) kormányzó azonban 731-ben legyőzte a lázadó vezért és bevette Llivia erődjét. Odo nem tudott segíteni vejének, mert al-Gafiqi támadásával egyidőben Martell Károly csapatai Akvitániát dúlták fel.[3] Az egyenlőtlen harcban maga Utman is elesett. Feleségét, Odo lányát elfogták, és Damaszkuszba küldték a hárembe.

756-ban Abd ar-Rahmán ibn Muávija megdöntötte Andalusz utolsó kormányzójának hatalmát, és a félszigeten önálló, független emírségetalapított. Az északkeleti határvidéket azonban nem tudta közvetlenül uralma alá hajtani. A helyi hatalmasságok — Gerona, Barcelona, illetve Huesca emírjei (Cerdanya Geronához tartozott) — nem hódoltak be neki, hanem Nagy Károly frank uralkodótól kértek segítséget. Károly 778-ban átvezette seregét hegyláncon, de súlyos vereséget szenvedett, és kénytelen volt a gall területekre visszavonulni. Károly többet nem foglalkozott a mórokkal, hanem ezt a frontot 785-ben fiára, Jámbor Lajosra bízta. A határvidéken rendkívül határozottan lépett fel a baszkokkal kimondottan ellenséges Chorso toulouse-i gróf (vagy már herceg), aki valamikor 781–785 között grófságába kebelezte Pallarsot és Ribagorçát, miközben a hegységtől délre Abd ar-Rahmán foglalta vissza a frankok által átmenetileg megszállt területeket. II. Lupus baszk herceg Adalrik (Odalric) nevű fia 787-ben vagy 789-ben elfogta Chorsot, majd olyan megegyezést erőszakolt ki Nagy Károllyal, amelynek értelmében Károly leváltotta Chorsót tisztségéből, és helyére a királyi család egy Vilmos nevű tagját nevezte ki — ő későbbi tettei miatt szent Vilmos néven vált ismertté. Chorsót túlkapásai miatt örökre száműzték.

Jámbor Lajos már 785-ben megszállta Geronát, kiterjesztve a frank hatalmat Katalónia északi peremvidékére. Az észak-hispániai muszlim vezetők folyamatosan lázadtak a córdobai fennhatóság ellen, és szívesen segítették a frankokat. A front lassan, de biztosan haladt dél felé: 795-re már Ausona és Urgel is elesett.

Ezután hozta létre Nagy Károly a mór–frank ütközőzónának szánt a Marca Hispanica tartományt, amit grófságokra tagolt. Az egyik ilyen grófság lett a többször is változó jogállású Cerdanya — eredetileg a Segre vízgyűjtőjének fölső részén.

Cerdanya természetföldrajzi tájegység[szerkesztés]

Nèfol falu környéke madártávlatból
A Segre völgye

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cerdanya című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. La comarca de la Cerdanya
  2. Ivan Van Sertima, Golden Age of the Moor, (Transaction Publishers, 2009), 340.
  3. VASCONIA, Independent with Aquitaine (660-769)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Hivatalos weboldal (katalánul)