Cerdanya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Alsó Cerdanya (Baixa Cerdanya) és Felső Cerdanya (Alta Cerdanya)
Az 13–14. századi Cerdanya grófság (Rosselló és Cerdanya) területe mai közigazgatási térképre vetítve
Marca Hispanica grófságai a a 9. század elején

Cerdanya (gyakran La Cerdanya[1] alakban (latinul: Ceretani or Ceritania, franciául: Cerdagne, spanyolul: Cerdaña) a Pireneusok egyik történelmi–természetföldrajzi tájegysége.

Jelenleg elfogadott területe 1086 km², ami csaknem pontosan fele-fele arányban oszlik meg Katalónia (Lleida tartomány Baixa Cerdanya járása — 50,3 %) és Franciaország (Pyrénées-Orientales megye Alta Cerdanya járása — 49,7 %) között. Teljes lakossága 2001-ben körülbelül 26 500 fő volt, akik 53 %-a élt Spanyolországban. Észak–északnyugaton Andorrával határos.

Természeti földrajza[szerkesztés]

Tulajdonképpen egy magasan fekvő medence, amelyet minden oldalról a Pireneusok csúcsai határolnak. Innen ered két fontosabb folyó, a Tét és a Segre.

Gazdaságföldrajza[szerkesztés]

Területén 1659 óta Franciaország és Spanyolország (Katalónia osztozik. A vezető gazdasági ágak az állattenyésztés és az idegenforgalom.

Fontosabb települései:

Történelme[szerkesztés]

Őskor[szerkesztés]

Az Ibériai-félszigeten az első emberek a korai hominidák voltak (Homo erectus, Homo heidelbergensis, Homo antecessor). Még a paleolitikumban a neandervölgyiek is beköltöztek.

A modern emberek (cro-magnoniak) kb. 35 ezer évvel ezelőtt érkeztek a Pireneusokba. Lehet, hogy az ő közvetlen utódaik a ma is itt élő baszkok, Nyugat-Európa egyetlen nem indoeurópai népe.

Ókor[szerkesztés]

A föníciai, görög, majd karthágói gyarmatok a Pireneusokra nem terjedtek ki, a rómaiak azonban az i.e. 3. századtól ezeket a részeket is birodalmukhoz csatolták; a hegylánc keleti része az i.e. 197-ben létrehozott Hispania Citerior provincia határvidéke lett.

Középkor[szerkesztés]

A Vizigót Királyság kialakulása és bukása (418 vagy 426 – 720
Hispánia 476-ban

A népvándorlás részeként 407-ben a germán vandálok és szvévek vonultak át a hegyeken. Zömmel Lusitania és Carthaginiensis tartományban telepedtek le, amelyek helyén megalakították királyságukat. 418-ban (vagy 426-ban) azonban I. Theodorik gót király átkelt a Pireneusokon és megdöntötte a frissen alakult alán királyságot, Hispánia egyes részeit azonban csak fokozatosan csatolták államukhoz. 507-ben az Klodvig vezette frankok kiszorították gótokat Galliából, valamint a Pireneusok középső és nyugati részéről — a gótok csak a hegység nyugati harmadát tudták megtartani. A hegyvidék elfoglalt részein és attól északra a Garonne folyóig a frankok 602-ben szervezték meg a Baszk Hercegséget, amely 660-ban perszonálunióra lépett Akvitániával.

A Vizigót Királyság a 711-ben kezdődött arab invázió hatására omlott össze; a Pireneusokat az arab–berber csapatok 716-ban érték el. Ezzel az akkor még mórok uralta Cerdanya Andalusz és a Frank Birodalom határterületévé vált. A mórok önálló közigazgatási egységgé szervezték, amelynek élén emír állt. Ismeretes, hogy Utman ibn Naissza berber származású emír (akit a frank krónikák Munuza néven említenek) a 720-as években fellázadt Andalusz kormányzója ellen. Szövetséget kötött I. Odo akvitán herceggel, és feleségül vette annak lányát, akit valószínűleg Lampegiának hívtak.[2] Abd ar-Rahmán ibn Abdalláh (al-Gafiqi) kormányzó azonban 731-ben legyőzte a lázadó vezért és bevette Llivia erődjét. Odo nem tudott segíteni vejének, mert al-Gafiqi támadásával egyidőben Martell Károly csapatai Akvitániát dúlták fel.[3] Az egyenlőtlen harcban maga Utman is elesett. Feleségét, Odo lányát elfogták, és Damaszkuszba küldték a hárembe.

756-ban Abd ar-Rahmán ibn Muávija megdöntötte Andalusz utolsó kormányzójának hatalmát, és a félszigeten önálló, független emírségetalapított. Az északkeleti határvidéket azonban nem tudta közvetlenül uralma alá hajtani. A helyi hatalmasságok — Gerona, Barcelona, illetve Huesca emírjei (Cerdanya Geronához tartozott) — nem hódoltak be neki, hanem Nagy Károly frank uralkodótól kértek segítséget. Károly 778-ban átvezette seregét hegyláncon, de súlyos vereséget szenvedett, és kénytelen volt a gall területekre visszavonulni. Károly többet nem foglalkozott a mórokkal, hanem ezt a frontot 785-ben fiára, Jámbor Lajosra bízta. A határvidéken rendkívül határozottan lépett fel a baszkokkal kimondottan ellenséges Chorso toulouse-i gróf (vagy már herceg), aki valamikor 781–785 között grófságába kebelezte Pallarsot és Ribagorçát, miközben a hegységtől délre Abd ar-Rahmán foglalta vissza a frankok által átmenetileg megszállt területeket. II. Lupus baszk herceg Adalrik (Odalric) nevű fia 787-ben vagy 789-ben elfogta Chorsot, majd olyan megegyezést erőszakolt ki Nagy Károllyal, amelynek értelmében Károly leváltotta Chorsót tisztségéből, és helyére a királyi család egy Vilmos nevű tagját nevezte ki — ő későbbi tettei miatt szent Vilmos néven vált ismertté. Chorsót túlkapásai miatt örökre száműzték.

Jámbor Lajos már 785-ben megszállta Geronát, kiterjesztve a frank hatalmat Katalónia északi peremvidékére. Az észak-hispániai muszlim vezetők folyamatosan lázadtak a córdobai fennhatóság ellen, és szívesen segítették a frankokat. A front lassan, de biztosan haladt dél felé: 795-re már Ausona és Urgel is elesett.

Ezután hozta létre Nagy Károly a mór–frank ütközőzónának szánt a Marca Hispanica tartományt, amit grófságokra tagolt. Az egyik ilyen grófság lett a többször is változó jogállású Cerdanya — eredetileg a Segre vízgyűjtőjének fölső részén.

Cerdanya természetföldrajzi tájegység[szerkesztés]

Nèfol falu környéke madártávlatból
A Segre völgye

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cerdanya című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. La comarca de la Cerdanya
  2. Ivan Van Sertima, Golden Age of the Moor, (Transaction Publishers, 2009), 340.
  3. VASCONIA, Independent with Aquitaine (660-769)

Források[szerkesztés]


További információk[szerkesztés]