Ceratium
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ceratium témájú kategóriát. |
A Ceratium a páncélos ostorosok (Dinoflagellata) egy kis (7 fajt tartalmazó) nemzetsége. Korábban számos tengeri páncélosostoros-fajt tartalmazott, de ezek később az új Tripos nemzetségbe kerültek.[2] Páncéllemezek, 2 ostor és szarvak jellemzik.[3] Világszerte megtalálható, és virágzásai miatt ökológiailag is fontos.
Rendszertan
[szerkesztés]Először Schrank, F. von Paula írta le 1793-ban.[1] Adl et al. rendszertana szerint a páncélos ostorosok Dinophyceae osztálya Gonyaulacales rendjébe tartozik,[4] Az AlgaeBase e kládon belül a Ceratiaceae családba sorolja.[1]
A Ceratium furcoides eredeti neve Ceratium hirundinella var. furcoides Levander 1894 volt, mai neve C. furcoides (Levander) Langhans 1925. Ez és a C. hirundinella invazív fajok egyes dél-amerikai folyómedencékben.[5]
Morfológia
[szerkesztés]
A Ceratium a Gonyaulacales tagjaként páncéllemezekkel rendelkezik.[3] Pellikula van rajta, mely a membránból és vezikulumokból álló héj, a vezikulumok keresztkötéses cellulózból állnak, létrehozva a lemezeket.[3] A pellikula 2 részre osztható (epikónusz, hipokónusz), melyek a transzverzális nyílás (cingulum) felett, illetve alatt találhatók.[3] 2 lemezsor veszi körül e két réteget meghatározott mintában, melyet az utódok örökölhetnek.[3] E minták használhatók páncélosostoros-csoportok és akár Ceratium-fajok azonosítására.[3]
A lemezeken kiterjedt szarvak vannak, melyek a Ceratium-fajok ismertetőjegyei.[3] A különböző fajok aszerint, hogy édesvíziek vagy tengeriek, különböző alakú szarvakkal rendelkezhetnek.[6] Morfológiájuk függhet a környezet hőmérsékletétől és sótartalmától.[7] A szarvak alakja alapján azonosíthatók fajok, például a Ceratium tripos szarvai U alakúak.[7]
A Ceratium 2 eltérő hosszú ostorral rendelkezik, melyek transzverzálisak, illetve longitudinálisak.[8] A transzverzális összetett szerkezetű, és a cingulum körül halad.[3] Mozgása hullámzó, és lehetővé teszi az élőlény forgását úszás közben.[3] A longitudinális ostor sulcust alkot, és egyszerűbb szerkezetű.[3] Ennek mozgása előretolja az élőlényt, de a mozgást végső soron a víz viszkozitása határozza meg.[3]
Egyéb szerkezetei közé tartozik a kloroplasztisz, mely a fotoszintézishez használt vörös, barna és sárga pigmenteket tartalmaz.[9]
Átlagos hossza 20–200 µm, tehát mikroplankton.[10]
Életciklus
[szerkesztés]Szaporodás
[szerkesztés]Zigótás meiózis jellemzi nemzedékváltakozásában.
Ivarosan (2 szülősejt) vagy ivartalanul (1 szülősejt) egyaránt szaporodhat.[11] Ivartalan szaporodáskor a pellikula leválva felfedi a csupasz sejtet.[3] Ezután a sejt nő, és osztódik, 4–8 kétostorú utódsejtet létrehozva.[3] A magmembrán az egész folyamat során jelen van, a centriólumok számos eukariótától eltérően nem.[3] A magmembrán csak akkor osztódik, mikor az élőlény középen szűkül.[3]
Ivaros szaporodáskor a két élőlény a sulcushoz közel kapcsolódik egymáshoz.[3] Ezután meiózis történik, lehetővé téve a haploid szülősejtek kromoszómapárosodását.[3] Ezután diploid utódok, rajzósejtek szabadulnak fel.[3]
Növekedés
[szerkesztés]Mixotróf nemzetség, vagyis fotoszintetikus és heterotróf életmódra egyaránt képes, utóbbi esetén más planktonokat eszik.[11]
Egyedi adaptációja lehetővé teszi növekedéshez használt vegyületek vakuólumban való tárolását, ha nem érhető el megfelelő mennyiségben tápanyag.[12]
Ezenkívül aktívan mozog a vízben a növekedéshez szükséges megfelelő mennyiségű napfény és tápanyag megszerzéséhez.[10] A növekedését segítő további adaptáció, hogy nappal képes plasztisztartalmú függelékeket kibocsátani a fotoszintézishez. Éjjel visszahúzza e függelékeket, és mélyebb vízrétegekbe megy.[13]
Elterjedés
[szerkesztés]Földrajzi elterjedés
[szerkesztés]Trópusi és sarkköri éghajlati övezeteken egyaránt előfordul,[6] de gyakori mérsékelt övezetben.[14] A melegebb trópusi tengerekben élő fajok szarvai jobban elágaznak, mint a hidegebb vízben élő fajok.[6] A melegebb trópusi víz kevésbé viszkózus, így az ott élő Ceratium-fajok szarvai elágazóbbak, hogy fenn maradjanak: a szarvak fő funkciója a felhajtóerő fenntartása.[6]
Szezonális
[szerkesztés]Mivel a tavak nyáron a vízkeveredés csökkenése miatt rétegződnek, az édesvízi Ceratium-fajok ekkor gyakoribbak.[6]
Ökológia
[szerkesztés]Általában ártalmatlannak tartják, és nem mérgező vegyületeket termelnek.[15] Gyors populációnövekedést okozó körülmények közt káros algavirágzásokat okozhatnak, csökkentve a környezet erőforrásait és tápanyagait.[15] Ezenkívül csökkentik a víz oldott oxigéntartalmát, halak halálát okozva.[16]
E páncélos ostorosok a táplálékhálózat alapján fontosak: nagyobb élőlények tápanyagforrásai, emellett kisebb élőlényeket,[15] például kovamoszatokat esznek.[3]
Jelentőség
[szerkesztés]Világszerte, különösen magasabb szélességeken, a káros algavirágzások gyakoribbá váltak, ennek oka lehet a partokra gyakorolt szennyező humán hatás.[3] Így a partokra halott halak kerülnek, a szállodák és pihenőhelyek bevételeit csökkentve.[3]
E fajok vándorlását befolyásolja továbbá a globális felmelegedés: mivel az óceán felszíni hőmérséklete emelkedik, mélyebb vízrétegekbe vándorolnak fajai, mivel hőérzékenyek.[17] Így a Ceratium-fajok használhatók bioindikátorként, mivel minél mélyebben vannak, annál nagyobb a globális felmelegedés hatása.[17]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Ceratium F.Schrank, 1793. Algaebase. (Hozzáférés: 2016. március 14.)
- ↑ Gómez F (2013). „Reinstatement of the dinoflagellate genus Tripos to replace Neoceratium, marine species of Ceratium (Dinophyceae, Alveolata)”. Cicimar Oceánides 28 (1), 1–22. o. DOI:10.37543/oceanides.v28i1.119.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u Miller CB, Wheeler PA. 2. The phycology of phytoplankton, Biological oceanography, 2nd, Wiley, 39–49. o. (2012). ISBN 978-1-4443-3301-5
- ↑ Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ Meichtry de Zaburlín N, Vogler RE, Molina MJ, Llano VM (2016. február 4.). „Potential distribution of the invasive freshwater dinoflagellate Ceratium furcoides (Levander) Langhans (Dinophyta) in South America”. Journal of Phycology 52 (2), 200–208. o, Kiadó: Wiley Publishing. DOI:10.1111/jpy.12382. ISSN 0022-3646. PMID 27037585.
- ↑ a b c d e Reynolds, C.S.. The Ecology of Phytoplankton. Cambridge University Press (2006). ISBN 978-1-139-45489-6
- ↑ a b Burns DA, Mitchell JS (1982). „Further examples of the dinoflagellates genus Ceratium from New Zealand coastal waters”. New Zealand Journal of Marine and Freshwater Research 16 (1), 57–67. o. DOI:10.1080/00288330.1982.9515946.
- ↑ Reynolds, C. S.. The Ecology of Freshwater Phytoplankton. Cambridge University Press, 99–. o. (1984). ISBN 978-0-521-28222-2
- ↑ Ceratium. (n.d.), Encyclopædia Britannica online
- ↑ a b Pal R, Choudhury AK. An Introduction to Phytoplanktons: Diversity and Ecology. Springer (2014). ISBN 978-81-322-1838-8
- ↑ a b EOS, Phytoplankton Encyclopedia Project. Hozzáférés ideje: 2016. március 14.
- ↑ Sahu G, Mohanty AK, Samantara MK, Satpathy KK (2014). „Seasonality in the distribution of dinoflagellates with special reference to harmful algal species in tropical coastal environment, Bay of Bengal”. Environ Monit Assess 186 (10), 6627–6644. o. DOI:10.1007/s10661-014-3878-3. PMID 25012144.
- ↑ Sardet C, Ohman M. Plankton: Wonders of the Drifting World. University of Chicago Press (2015). ISBN 978-0-226-18871-3
- ↑ Soderberg LM, Hanson PJ (2007). „Growth limitation due to high pH and low inorganic carbon concentrations in temperate species of the dinoflagellates genus Ceratium”. Marine Ecology Progress Series 351, 103–112. o. DOI:10.3354/meps07146. JSTOR 24872109.
- ↑ a b c Ceratium arietinum. www.sahfos.ac.uk . (Hozzáférés: 2016. március 13.)
- ↑ Lim HC, Teng ST, Leaw CP, Iwataki M, Lim PT (2014). „Phytoplankton assemblage of the merambong shoal, tebrau straits with note on potentially harmful species”. Malayan Nature Journal 66 (1–2), 198–211. o. [2017. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
- ↑ a b Tunin-Ley A, Ibañez F, Labat J, Zingone A, Lemée R (2009). „Phytoplankton biodiversity and NW Mediterranean Sea warming: Changes in the dinoflagellates genus Ceratium in the 20th century”. Marine Ecology Progress Series 375, 85–99. o. DOI:10.3354/meps07730. JSTOR 24872971.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Ceratium című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]
