Nyugati ostorfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Celtis occidentalis szócikkből átirányítva)
Nyugati ostorfa
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak Rosales)
Család: Kenderfélék (Cannabaceae)
Nemzetség: Ostorfa (Celtis)
Faj: C. occidentalis
Tudományos név
Celtis occidentalis
L.
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyugati ostorfa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati ostorfa témájú médiaállományokat és Nyugati ostorfa témájú kategóriát.

A nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és a kenderfélék (Cannabaceae) családjába tartozó faj. Népi elnevezése: zsidómeggy.[1]

Elterjedése[szerkesztés]

Észak-Amerikában őshonos. Európában erdőgazdasági jelentősége alig van, elegyfaként telepítik.

Megjelenése[szerkesztés]

25 méteres magasságig megnövő, terebélyes, boltozatos koronájú fa, nagy termetűvé csak jó vízellátású talajon fejlődik. Kérge középszürke, idősebb korában a több éven át növekedő paralécektől rücskösen barázdálttá válik. Vesszője vékony, sötétbarna, rügyei a vesszőtől kissé elállók. Átellenesen szórt állású levelei tagolatlanok, tojásdadok, aszimmetrikusak, 6–12 cm hosszúak, fűrészes szélűek, színi oldaluk középzöld, reszelősen szőrös, fonákuk világosabb. Lombja ősszel citromsárgára színeződik. Virágai aprók, világoszöldek, a levélhónaljakban magányosan fejlődnek. Rövid (1-1,5 cm-es) kocsányú, apró (kevesebb mint 1 cm átmérőjű) csonthéjas terméseinek húsa éretten narancssárga, édes datolyaízű, vastagsága azonban nem éri el az egy millimétert.

Életmódja[szerkesztés]

Vízigénye alacsony, jól viseli a szárazságot. A termést madarak és kisemlősök (például a nyestek) terjesztik. Mivel jól bírja a szennyezett városi levegőt, útsorfaként gyakran nagy mennyiségben ültetik. Az ültetett példányok közelében kivadul, ritkán sűrű állományokat is alkot, ahol mély árnyékával megakadályozza más fák természetes felújulását.

Felhasználása[szerkesztés]

Csapadékosabb években hajtásai másfél méteresre is megnőhetnek, melyek pár év elteltével ostornyél készítésére kiválóan alkalmas gallyá vastagodnak. Fája kemény, fehér, rendkívül szívós, a szilre, kőrisre hasonlít, Magyarországon legfeljebb tűzifaként hasznosítják. Termése ehető, datolya-sütőtök ízű, ám a gyümölcshús mennyisége csekély, amiatt sehol sem termesztik.[2]

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Dr. Gencsi László–Dr. Vancsura Rudolf: Dendrológia
  • Dr. Bartha Dénes: Fa- és cserjehatározó

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Csathó András István: Népi növénynevek Felső-Bácskából. In „Hol az a táj szab az életnek teret, / Mit az Isten csak jókedvében teremt”: Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből 2003–2009. (magyarul) Szerkesztették: Molnár Csaba, Molnár Zsolt, Varga Anna. Vácrátót: MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete. 2010. 253–254. o. Hozzáférés: 2021. június 13. (pdf)  
  2. Ehető termésű növények - Juharfa Kertészeti Áruda