Zsófia Dorottya braunschweig–lüneburgi hercegnő
| Zsófia Dorottya | |
| Prinzessin von Ahlden | |
 | |
| Braunschweig–Lüneburgi Választófejedelemség trónörökösnéje | |
| Uralkodási ideje | |
| 1692 – 1694 | |
| Elődje | nem volt |
| Utódja | Ansbachi Karolina |
| Uralkodóház | Hannoveri-ház |
| Született | 1666. szeptember 15.[1][2][3][4][5] Celle Castle |
| Elhunyt | 1726. november 13. (60 évesen)[1][2][3][4][5] Ahlden House |
| Nyughelye | Fürstengruft |
| Édesapja | George William of Brunswick-Lüneburg-Celle |
| Édesanyja | Éléonore Desmier d'Olbreuse |
| Házastársa | I. György brit király |
| Gyermekei | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zsófia Dorottya témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zsófia Dorottya braunschweig–lüneburgi hercegnő (Celle, 1666. szeptember 15. – Ahlden, 1726. november 13.)
Élete[szerkesztés]
1682-ben Zsófia Dorottya az unokatestvére György Lajos braunschweig–lüneburgi herceg felesége lett; az érdekházassággal biztosította a száli törvényeken kívül eső birtokok családon belül maradását. György Lajos anyja (Pfalzi Zsófia) eleinte ellenezte a házasságot, lenézte Zsófia Dorottya anyját (aki csak grófnő volt) és bizonytalannak érezte leendő menye törvényesített státuszát; végül az anyagi előnyök őt is meggyőzték.[6]
_und_ihre_Kinder_Georg_August_und_Sophie_Dorothea.jpg)
1687-től a házaspár elhidegült egymástól, György inkább szeretőjével, Melusine von der Schulenburggal töltötte idejét. Zsófia egy svéd gróffal, Philipp Christoph von Königsmarckkal (Aurora von Königsmarck grófnő öccsével) csalta a férjét és hiába győzködte botránytól tartó anyósa és sógorai, nem volt hajlandó szakítani vele. A választófejedelem ellenségeinek diplomáciai leveleiben azt írták, hogy a svéd grófot 1694 júliusában (feltehetően György felbujtására) meggyilkolták, testére köveket kötöztek és bedobták a Leine folyóba. A gyilkosságot állítólag Ernő Ágost négy udvaronca követte el és egyikük, Don Nicolò Montalbano 150 ezer tallért kapott érte, ami egy miniszter éves fizetésének százszorosa volt.[7] Későbbi pletykák szerint Königsmarck testét darabokra vágták és a hannoveri hercegi palota padlódeszkái alá rejtették.[8] A hannoveri hivatalos álláspont (beleértve Zsófiát) tagadta, hogy bármit is tudna Königsmarck hollétéről.[7]
György és Zsófia házasságát 1694-ben felbontották, nem valamelyik fél hűtlenségére hivatkozva, hanem mert állítólag Zsófia elhagyta a férjét. Apósa jóváhagyásával György az ahldeni kastélyba záratta volt feleségét, ahol Zsófia élete hátralévő harminc évében maradt. Megtiltották, hogy láthassa gyermekeit, hogy újból férjhez menjen és csak a kastély kertjében sétálhatott egyedül (bár felügyelet alatt kikocsizhatott és kényelmes megélhetést biztosító jövedelmet kapott).[9]
Gyermekei[szerkesztés]
- György Ágost (1683–1760), 1727-től II. György néven Hannover választófejedelme, valamint Nagy-Britannia és Írország királya.
- Zsófia Dorottya (1687–1757), 1706-tól Frigyes Vilmos porosz koronaherceg felesége, 1713-tól Poroszország királynéja.
Megjelenése irodalomban, filmben[szerkesztés]
- Helen de Guerry Simpson ausztrál írónő 1935-ben megjelent, „Tánc a halott szerelmesekért” (Saraband for Dead Lovers) című regényéből, mely Königsmarck gróf és Sophie Dorothea hercegnő tragikus szerelmét dolgozza fel,[10] 1948-ban azonos című romantikus angol film készült, Basil Dearden rendezésében. A főszerepeket Stewart Granger és Joan Greenwood játszotta.[11]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ a b Kindred Britain
- ↑ Hatton, 36, 42. o.
- ↑ a b Hatton, 51–61. o.
- ↑ Farquhar, 152. o.
- ↑ Hatton, 60–64. o.
- ↑ Helen de Guerry Simpson. Saraband for Dead Lovers. New York: Doubleday, Doran & Company [1935] (1955)
- ↑ Tánc a halott szerelmesekért (1948) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
Források[szerkesztés]
- Farquhar, Michael. A Treasury of Royal Scandals. New York: Penguin Books (2001). ISBN 978-0-7394-2025-6
- Hatton, Ragnhild. George I: Elector and King. London: Thames and Hudson (1978). ISBN 0-500-25060-X
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
