Carpaccio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carpaccio
NévadóVittore Carpaccio (ember)
Nemzet, országOlaszország
Alapanyagoknyers marhahús, citromlé, olívaolaj, só, bors
A Wikimédia Commons tartalmaz Carpaccio témájú médiaállományokat.

A carpaccio olasz eredetű előétel, amely vékonyra szeletelt nyers húst vagy halat tartalmaz,[1] jellemzően marha, borjú, szarvas, lazac vagy tonhal húsából készül.

Története[szerkesztés]

1963-ban a velencei Harry's Bar alapítója, Giuseppe Cipriani készítette el ezt az ételt eredetileg Amalia Nani Mocenigo grófnőnek, amikor megtudta, hogy az orvosok nyers hús fogyasztását javasolták neki. A carpaccio alapját a carne cruda all'albese piemonti fogás adta. Nevét egy velencei festő – Vittore Carpaccio – után kapta, akinek munkái ismertek voltak karakteres vörös és fehér tónusaikról.

Eredetileg a carpaccio vékonyra szelt nyers marhahúst jelentett, melyet citromlével, olívaolajjal és fehér szarvasgombával tálaltak. Később a kifejezést átvették olyan ételekre, amelyek nyers húst, vagy halat tartalmaznak, melyeket citromlével vagy ecettel, olívaolajjal, sóval és fekete borssal ízesítettek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. carpaccio | Definition of carpaccio in English by Oxford Dictionaries. Oxford Dictionaries | English. [2018. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 9.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Carpaccio című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Arrigo Cipriani: Harry’s Bar. Eine venezianische Legende. Stories, Drinks und Rezepte. Ungekürzte Taschenbuchausgabe. (német nyelven) Piper, München, 2003, ISBN 3-492-23965-X
  • Arrigo Cipriani: Harry’s Bar Kochbuch. Die schönsten Rezepte aus dem legendären Restaurant in Venedig. 15. Auflage. (német nyelven) Collection Rolf Heyne, München, 2008, ISBN 978-3-89910-010-5