Caroline Montigny-Rémaury
| Caroline Montigny-Rémaury | |
 | |
| Született | 1843. január 22. Pamiers |
| Elhunyt | 1913. június 19. Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa | August de Serres-Wieczffinski |
| Gyermekei | Henry Ferrare |
| Foglalkozása | zongorista |
| Sírhelye | Père-Lachaise temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Caroline Montigny-Remaury, lánykori nevén Caroline Montigny, második házassága után Caroline de Serres Wieczffinski (Pamiers, 1843. január 22. – Párizs, 1913. június 19.) francia zongoraművésznő.
Pályafutása[szerkesztés]
Már gyermekkorában Párizsba utazott zenei tanulmányokat folytatni. Az 1850-es évektől a párizsi konzervatórium zongora szakán tanult, ahol tanára Félix Le Couppey volt. Már tanulmányai közben fellépett házi koncerteken. 1862-ben végezte el a konzervatóriumot, és rövid időn belül szólistaként és kamarazenészként szerzett magának helyet a francia zenei életben. Rendszeresen fellépett a konzervatórium koncertjain és évente legalább egyszer önálló koncertet is adott. Repertoárja széles skálán mozgott, a klasszikus és romantikus művek mellett régebbi darabokat és kortárs zenét is játszott. Első hivatalos koncertjén, 1863-ban Johann Sebastian Bach, Joseph Haydn, Felix Mendelssohn Bartholdy és Ludwig van Beethoven műveit adta elő, mellette úgynevezett szalonzenét, Jean-Philippe Rameau, Frédéric Chopin és Heller István darabjait. 1865-ből fennmaradt két saját szerzeménye, amelyeket valószínűleg maga adott elő.[1]
Az 1870–1871-es francia–porosz háború után – sok más zenészhez hasonlóan – elkötelezte magát a kortárs francia zene mellett, és gyakran fellépett az újonnan alapított Société nationale de musique-ben. 1876 és 1885 között gyakran fellépett nemzetközi koncertkörutakon, így például 1878 és 1883 között rendszeresen koncertezett Londonban. Már nemzetközileg elismert művészként 1884 nyarán Liszt Ferenc nyári kurzusán vett részt.[1]
1885-ben kötött második házassága után férjével együtt Bécsben telepedett le. Bécsben és Párizsban egyaránt elősegítette a francia-osztrák kulturális kapcsolatokat. Így például támogatta Camille Saint-Saëns és Emmanuel Chabrier bécsi tartózkodását, és megszervezte Édouard Lalo Ys királya című operájának előadását a bécsi operaházban.[1]
Az 1890-es években egyre inkább visszavonult a zenei életből, és egyre ritkábban lépett fel.[1]
Virtuóz zongoristaként több zeneszerzőt megihletett; Gabriel Pierné, Gabriel Fauré és Camille Saint-Saëns zeneműveket dedikáltak neki. 1880-ban Fauré neki ajánlotta a-moll barcaroláját (op. 26).[1] 1886-ban az asszony második házasságának alkalmából írta Saint-Saëns a Wedding-Cake [Esküvői torta] című művét,[2] és 1912-ben, amikor az asszonynak megsérült a jobb keze, és nem tudott többé zongorázni, neki dedikálta az Etüdök bal kézre (op. 135) című darabját.[3]
Családja[szerkesztés]
Léon Montigny publicista felesége volt, akivel 1866-ban házasodtak össze, és aki 1871-ben, 34 éves korában elhunyt.[1][4] Amikor özvegyen maradt, összeházasodott Auguste Wieczffinski de Serres (1841–1900) mérnökkel.[5] Testvére, Léontine Rémaury festőművész volt,[6] Louis Bauderon de Vermeron festő felesége.[7]
Gyermekei Jean-Maurice-Charles Montigny, Sarthe megye prefektusa és Alice Montigny, írói álnevén Henry Ferrare,[8] Émile Lafont szobrász felesége.[9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f Silke Wenzel: Caroline Montigny-Rémaury. mugi.hfmt-hamburg.de. Hochschule für Musik und Theater Hamburg (Hozzáférés: 2022. november 24.)
- ↑ Wedding cake. Piano, orchestre à cordes. R 124. data.bnf.fr (Hozzáférés: 2022. november 24.)
- ↑ Sabina Teller Ratner: Camille Saint-Saëns 1835–1921: A Thematic Catalogue of his Complete Works. (hely nélkül): Oxford University Press. 2002. 61. o. ISBN 0198163207
- ↑ Nécrologie [Léon Montigny]. Le Temps, (1872. január 4.)
- ↑ Nécrologie [Auguste Wieczffinski de Serres]. Le Temps, (1900. augusztus 24.)
- ↑ Mme Bauderon de Vermeron, née Léontine Rémaury, peintre. In Émile Bellier de La Chavignerie, Louis Auvray: Dictionnaire général des artistes de l'École française depuis l'origine des arts du dessin jusqu'à nos jours. 1882–1885. 43. o.
- ↑ Nécrologie [Louis Bauderon de Vermeron]. Le Temps, (1870. november 4.)
- ↑ Coups de crayon. Le Gaulois, (1912. október 24.)
- ↑ La vie mondaine. Le Matin, (1894. július 6.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Caroline Montigny-Rémaury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
