Carnarói Olasz Kormányzóság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Carnarói Olasz Kormányzóság
el nem ismert történelmi állam
Reggenza Italiana del Carnaro
1919. szeptember 12.1920. december 30.
Carnarói Olasz Kormányzóság zászlaja
Carnarói Olasz Kormányzóság zászlaja
A Carnarói Olasz Kormányzóság, később Fiumei Szabadállam
A Carnarói Olasz Kormányzóság, később Fiumei Szabadállam
Általános adatok
Fővárosa Fiume
Beszélt nyelvek olasz
Kormányzat
Államforma ideiglenes jellegű tekintélyuralmi köztársaság
Államfő Gabriele d'Annunzio
ElődállamUtódállam
 Osztrák-Magyar MonarchiaFiumei Szabadállam 

A Carnarói Olasz Kormányzóság (olaszul: Reggenza Italiana del CarnaroReggenza Italiana del Carnaro) önhatalmúlag kikiáltott állam volt Fiume központtal 1919 szeptemberétől 1920 decemberéig. Költőibb olasz nevén: Impresa di Fiume (Fiuméi Törekvés).

Impresa di Fiume[szerkesztés]

Fiumei bélyeg (1919)

Az első világháború alatt Olaszország a londoni egyezmény keretében hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának. A háború után, párizsi békekonferencián Olaszországnak ítélték Trentino és Dél-Tirol tartományokat, egyes dalmát szigeteket és az Isztria-félszigetet, de Fiume nélkül, amit a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak ítéltek egy titkos egyezmény keretein belül.

Gabriele d'Annunzio politikust felbosszantotta a békeszerződés tartalma, emiatt cselekvésre szánta el magát. 1919. szeptember 12-én 2600 fős, többségében a királyi hadseregből származó nacionalistákból álló seregei élén bevonult Fiuméba, kiszorítva az ott állomásozó brit–francia rendfenntartó erőket. A Ronchi dei Legionariból Fiuméba tartó menetelésük Impresa di Fiume néven vált ismertté.

Gabriele d'Annunzio (középen egy bottal a kezében) carnarói katonákkal Fiumében 1919-ben

Még ugyanazon a napon d'Annunzio bejelentette az állam csatlakozását az Olasz Királysághoz. A fiumei olaszok üdvözölték döntését és felszabadítóként tekintettek rá.[1] Ezzel a lépéssel azonban magára haragította az olasz kormányt, mivel e katonai akció sértette a saint-germaini béke pontjait. A felkelők azt remélték, hogy az érkező olasz hadsereg bevonulásával Fiume véglegesen csatlakozik Olaszországhoz. Az olasz seregek ehelyett blokád alá vonták a kikötőt és a szárazföldi útvonalakat. 1919 szeptemberében Filippo Tommaso Marinetti, a felkelők katonai vezetője kapitulált.

Kormányzóság[szerkesztés]

Carnaró hadilobogója

1920. szeptember 8-án d'Annunzio bejelentette a Carnarói Olasz Kormányzóság létrejöttét, ezzel együtt egy, a későbbi olasz fasisztához hasonló alkotmányt adott ki, magát Comandanténak, azaz Parancsnoknak hívatta.

A Carnaró elnevezés a Kvarner-öböl olasz elnevezéséből (Golfo del Carnaro) ere, ahol a város is található. D'Annunzio hajósgárdája később elfoglalta Krk szigetét. Az egyetlen állam, amely elismerte a Carnarói Olasz Kormányzóságot, a Szovjetunió volt.


Az alkotmány[szerkesztés]

1920-as fiumei bélyeg d'Annunzio arcképével

A Carnarói Alkotmány (olaszul: Carta del Carnaro) többek között egy anarchista, fasiszta és köztársasági elemekkel tarkított alkotmány volt. D'Annunziót gyakran az olasz fasizmus előfutárának tekintik. Saját politikai gondolkodása Fiumében alakult ki, miután találkozott a szakszervezeti uralmat (ún. szindikalizmust) hirdető Alceste De Ambrissal. De Ambris és d'Annunzio között a legfontosabb különbség az volt, hogy az előbbi egy törvényes keretek között létező, a szakszervezetek kezében lévő vezetést képzelt el, míg utóbbi a saját kapcsolatai révén, erőszakosan vette át a hatalmat.

Korporációs rendszer[szerkesztés]

Az alkotmány létrehozott egyfajta korporációs rendszert, amelyben kilenc, mandátumok alapján választott tanács képviselte a munkások érdekeit, emellett tíz, teljesítmény alapján kialakított csoportba osztotta az embereket. A kilenc korporatív társaság listája:

  • Ipari és mezőgazdasági munkások
  • Tengerészek
  • Munkaadók
  • Ipari és mezőgazdasági szakmunkások
  • Hivatalnokok és ügyintézők
  • Tanárok és tanulók
  • Ügyészek és doktorok
  • Állami köztisztviselők
  • Szövetkezeti munkások

Végrehajtó hatalom[szerkesztés]

A végrehajtó hatalmat kilenc miniszteri kabinet (rettori) képviselte:

  • Külügyminisztérium
  • Állami kincstár
  • Okatatásügyi minisztérium
  • Igazságügyi minisztérium
  • Hadügyminisztérium
  • Gazdaságügyi minisztérium
  • Munkaügyi minisztérium

Törvényhozás[szerkesztés]

Az alkotmány kimondta, hogy az ország törvényhozásáért a kétkamarás parlament felel. 

  • Felsők Tanácsa (Consiglio degli Ottimi) - általános választójog alapján választott, hároméves megbízatásra
  • Korporatívok Tanácsa (Consiglio dei Provvisori) - a 9 korporatív csoport 60 főt választott

Igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Az igazságszolgáltatást a bíróságok végezték:

  • Legfelsőbb bíróság (Corte della Ragione)
  • Helyi bíróságok (Buoni Uomini)
  • Munkaügyi bíróság (Giudici del Lavoro)
  • Polgári bíróság (Giudici Togati)
  • Bűnügyi bíróság (Giudici del Maleficio)

Hatásai[szerkesztés]

Mussolini a carnarói alkotmányt vette alapul a hatalmi rendszer kidolgozásakor. Amikor a fasiszták kerültek hatalomra Olaszországban, d'Annunzio közeli kapcsolatba került a vezető hatalmakkal. De Ambris szindikalista, habár elképzeléseit a fasizmus vette alapul, "mocskos diktatóriumnak" nevezte az államhatalmi szervezetet.

Az állam megszűnése[szerkesztés]

Az 1920. november 12-én megkötött rapallói egyezmény keretében Fiume város és kerülete helyén létrejött a Fiumei Szabadállam.

D'Annunzio elutasította a szerződést, és személyesen üzent hadat Olaszországnak. 1920. december 24-én az olasz hadsereg és haditengerészet körbevette a várost, és a carnarói hadsereg megadta magát.

A Fiumei Szabadállamot 1924-ben Olaszország a római szerződés keretében annektálta. Az állam helyén létrehozták Carnaró, más néven Fiume megyét.

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Italian Regency of Carnaro című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.