Carlo Andrea Pozzo di Borgo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Carlo Andrea Pozzo di Borgo
George Dawe festménye
George Dawe festménye
Született 1764. március 8.[1][2][3][4][5][6]
Alata
Elhunyt 1842. február 15. (77 évesen)[1][2][3][4][5][6]
Párizs[7]
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Tisztség
  • francia nemzetgyűlés tagja
  • Pair of France
  • ambassador of Russia to France
Iskolái Pisai Egyetem
Kitüntetései
  • Szent Lajos Rend lovaga
  • Knight of the Order of St. Alexander Nevsky
  • Fekete Sas-rend
  • Aranygyapjas rend lovagja
  • Order of Saint Anna, 1st class
  • Order of St. Vladimir, 2nd class
  • Order of St. Vladimir, 1st class
  • Szent András-rend
  • Order of St. George, 4th class
  • Vörös Sas-rend 1. osztálya
  • Medal "For the Capture of Paris"
  • Royal Guelphic Order
  • Sacred Military Constantinian Order of Saint George
  • Order of Saint Ferdinand and of Merit
  • Szent György-rend
  • Order of St. Alexander Nevsky
  • Magyar Királyi Szent István-rend
  • Vörös Sas-rend
  • Szent Lajos Lovagrend
  • Military Order of the Tower and Sword
  • Aranygyapjas rend
  • III. Károly-rend
  • Order of Saints Maurice and Lazarus
Sírhely Père-Lachaise temető (57)[8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Andrea Pozzo di Borgo témájú médiaállományokat.

Carlo Andrea Pozzo di Borgo, gróf (Alata, Korzika, 1764. március 8.Párizs, 1842. február 15.) korzikai nemes, később orosz diplomata.

Életpályája[szerkesztés]

Korzikai nemesi családból származott. Ügyvéd lett és 1791-ben beválasztották a francia törvényhozó nemzetgyűlésbe, ahol a girondistákhoz csatlakozott. Személyes biztonsága érdekében elhagyta Franciaországot és Pascal Paolit támogatta. Korzikában az angol fennhatóság alatt az államtanács elnöke lett, de az angolokkal ő is kivonult a szigetről. Bonaparte Napóleon elleni gyűlölete a francia forradalom ellenségei közé sodorta. 1798-ban Bécsben a koalíció érdekében működött, majd az orosz udvar szolgálatában küzdött a napóleoni politika ellen. 1806-ban porosz szolgálatba lépett. Ezután is folyton Napóleon ellen dolgozott. 1812-ben létrehozta a svéd szövetséget, ösztönözte I. Sándor orosz cárt a háború folytatására, majd a svéd táborba ment mint orosz katonai biztos, 1814-ben pedig Angliát buzdította határozott fellépésre. A bécsi kongresszuson viszont már az ideiglenes francia kormány megbízottjaként vett részt. Jutalmul az orosz cár kinevezte párizsi nagykövetévé. Amikor Napóleon visszatért Elba szigetéről, Pozzo di Borgo Gentbe sietett XVIII. Lajoshoz, majd Wellington főhadiszállásához csatlakozott. A waterlooi csatában könnyű sebesülést kapott. Az 1830. évi júliusi forradalom kitörésekor helyzete igen megnehezült. Párizsban a lengyelellenes orosz politika képviselőjét látták benne, és a Varsó eleste után kitört tüntetések miatt 1832 tavaszán Pozzo di Borgót visszahívták Párizsból, de már néhány hónap múlva ismét párizsi orosz nagykövet lett. E pozícióját 1834-ben a londoni nagyköveti megbízás váltotta fel, amelyet Pozzo di Borgo 1839-ig töltött be. Ekkor visszavonult, Párizsban telepedett le és ott is halt meg.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  3. a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b GeneaStar
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. Deux siècles d'histoire au Père Lachaise, 652