Carcharhinus amboinensis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Carcharhinus amboinensis
Thaiföld vizeiből
Thaiföld vizeiből
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Csoport: Modern cápák (Neoselachii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)
Család: Kékcápafélék (Carcharhinidae)
Nem: Szirticápák (Carcharhinus)
Blainville, 1816
Faj: C. amboinensis
Tudományos név
Carcharhinus amboinensis
(Müller & Henle, 1839)
Szinonimák
  • Carcharhinus ambioensis (Müller & Henle, 1839)
  • Carcharhinus leucas (non Müller & Henle, 1839)
  • Carcharias amboinensis Müller & Henle, 1839
  • Carcharias brachyrhynchos Bleeker, 1859
  • Carcharias henlei Bleeker, 1853
  • Carcharinus amboinensis (Müller & Henle, 1839)
  • Carcharinus zambezensis (non Peters, 1852)
  • Galeolamna spenceri (non Ogilby, 1910)
  • Glyphis gangeticus (non Müller & Henle, 1839)
  • Triaenodon obtusus Day, 1878
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Carcharhinus amboinensis témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Carcharhinus amboinensis témájú médiaállományokat és Carcharhinus amboinensis témájú kategóriát.

A Carcharhinus amboinensis a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A Carcharhinus amboinensis előfordulási területe az Atlanti-óceánban csak Nigéria vizeiben található meg. Az Indiai- és a Csendes-óceánokban az elterjedése ennél jóval nagyobb. Északnyugaton az Ádeni-öböltől és délnyugaton a Dél-afrikai Köztársaságtól és Madagaszkártól kezdve, Pakisztánon és Srí Lankán keresztül, egészen Indonéziáig, Pápua Új-Guineáig és Ausztráliáig található meg.

Megjelenése[szerkesztés]

Kifogott példány
Carcharhinus amboinensis csiro-nfc.jpg

Ez a cápafaj 198-223 centiméteresen már felnőttnek számít, de 280 centiméteresre is megnőhet. Erőteljes testfelépítésű cápa, melynek feje nagyon vastag; orra tompa; szemei kicsik. Három szög alakú fogai fűrészes szélűek. Az első hátúszó magasan feláll, körülbelül 3,2-szer nagyobb a második hátúszónál. A két hátúszó között nincsen kiemelkedés. Háti része szürke, hasi része fehér. Az úszók végein szürke foltok vannak. Az élőhelyén összetéveszthető a bikacápával (Carcharhinus leucas) és a gangeszi cápával (Glyphis gangeticus).

Életmódja[szerkesztés]

Trópusi és tengeri cápafaj, amely azonban a brakkvízbe is beúszik; 150 méternél mélyebbre nemigen úszik le. Főleg a [kontinentális self]]ek és szigetek sekély vizű részeit választja élőhelyül. Tápláléka igen változatos; állhat: nyílt tengeri és fenéklakó csontos halakból, cápák és rájákból, fejlábúakból és rákokból, sőt ha alkalma adódik az emlősök tetemeit is felfalja. Habár veszélyes lehet az ember számára, eddig még nem jegyeztek fel Carcharhinus amboinensis támadást.

Szaporodása[szerkesztés]

A Carcharhinus amboinensis elevenszülő; a peték kiürülő szikzacskója az emlősök méhlepényéhez hasonlóan a nőstény szöveteihez kapcsolódik. Párosodáskor a cápák egymáshoz simulnak. Egy alomban 3-13 kölyökcápa lehet. A kis cápa az alomnagyságtól függően, születésekor 43-70 centiméter között lehet.

Felhasználása[szerkesztés]

Ennek a cápának, csak kisméretű halászata van. Frissen, szárítva vagy sózva árusítják. Az úszói az úgynevezett cápauszonylevesbe kerülnek bele. A sporthorgászok egyik kedvelt cápafaja.

Források[szerkesztés]

  • Carcharhinus amboinensis (Müller & Henle, 1839) FishBase
  • Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 2 - Carcharhiniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/2):251-655. Rome: FAO.
  • Müller, J. and Henle, F. G. J. 1838-41. Systematische Beschreibung der Plagiostomen. Berlin. Plagiostomen i-xxii + 1-200.