Carangoides bartholomaei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carangoides bartholomaei
Kifogott floridai példány
Kifogott floridai példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Tüskésmakréla-félék (Carangidae)
Nem: Carangoides
Bleeker, 1851
Faj: C. bartholomaei
Tudományos név
Carangoides bartholomaei
(G. Cuvier, 1833)
Szinonimák
  • Caranx bartholomaei Cuvier, 1833
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Carangoides bartholomaei témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Carangoides bartholomaei témájú kategóriát.

A Carangoides bartholomaei a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a tüskésmakréla-félék (Carangidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A Carangoides bartholomaei előfordulási területe az Atlanti-óceánban van. A nagyobb elterjedése ez óceán nyugati felén van, az Amerikai Egyesült Államokbeli Massachusetts államtól kezdve, Bermudán, a Karib-térségen és a Mexikói-öblön keresztül, egészen a brazíliai São Paulóig sokfelé megtalálható. Az óceán keleti felén a Szent Pál-szikláinál (St. Paul's Rocks) található meg.

Megjelenése[szerkesztés]

Ez a hal általában 50 centiméter hosszú, de akár 100 centiméteresre is megnőhet. 45 centiméteresen már felnőttnek számít. Eddig a legnehezebb kihalászott példány 14 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 8-9 tüske és 25-28 sugár, míg a farok alatti úszóján 2-3 tüske és 22-25 sugár ül. A felső állcsontja nem nyúlik a szemek mögé. A fiatal példány testén 5 sötét, függőleges sáv látható.

Életmódja[szerkesztés]

Trópusi és szubtrópusi tengeri hal, amely a korallzátonyok közelében él, 0-50 méteres mélységek között. A felnőtt példány a nyíltabb, a partoktól távolabbi részeket kedveli, míg a fiatal a partközeli tengerifű mezőket, valamint a Sargassum nevű barnamoszat-tutajok menedékét és medúza csoportok társaságát keresik. Főleg magányosan él, de kisebb rajokban is megfigyelhető. Tápláléka kisebb halak. A Carangoides bartholomaei időnként a cápák, köztük a nagy pörölycápa (Sphyrna mokarran) dörzspapír tapintású bőréhez dörzsölődik, hogy megszabaduljon az élősködőitől.[1]

Szaporodása[szerkesztés]

Az ívási időszaka februártól októberig tart.

Felhasználása[szerkesztés]

A Carangoides bartholomaei-t ipari mértékben halásszák. A sporthorgászok is kedvelik. Igen ízletes húsa miatt nagyon keresett halfaj. Néha ciguatera-mérgezést okozhat.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Great Hammerhead. Elasmodiver.com. Hozzáférés ideje: October 18, 2008.

Források[szerkesztés]