Caproni Ca.3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Caproni Ca.3
Caproni Ca.3 flying.PNG

Funkció bombázó
Gyártó Caproni
Tervező Giovanni Battista Caproni
Rendszeresítők  Olasz Királyság
 Franciaország
 USA
 Argentína

Első felszállás 1916
Szolgálatba állítás 1917
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Caproni Ca.3 témájú médiaállományokat.

A Caproni Ca.3 olasz gyártmányú nehézbombázó volt az első világháború idején.

Története[szerkesztés]

Caproni Ca.3 az Amerikai Légierő Múzeumában

Gianni Caproni olasz konstruktőr az általa tervezett hárommotoros Caproni Ca.1-et továbbfejlesztve, kicserélte a középső, tolólégcsavart hajtó, 100 lóerős motort egy 150 lóerős Isotta-Fraschini motorra. Ez volt a Ca.2, amelyből csak 9 készült, mert a kedvező tapasztalatok alapján a másik két motort is 150 lóerősekre cserélték. Így jött létre a Caproni Ca.3 (a hadsereg rendszeresítési kódja szerint, a gyár kezdetben Caproni 450hp-nek nevezte, a háború után pedig Ca.33-ként hivatkozott rá). 250-300 darab készült az olasz hadseregnek és a flottának (amely torpedóvetőként használta). Később licenc alapján a francia Robert Esnault-Pelterie is készített belőle 83-at (egyes források szeriont csak 19-et).

A Ca.3 kétfedelű, hárommotoros nehézbombázó volt. Szárnya és törzse is fakeretes volt, amit lakkozott vászonnal borítottak. A rövid törzset kétoldalt hosszú faroktartók fogták közre: ezek elejére voltak szerelve a két húzólégcsavart hajtó motorok. A törzs végén egy harmadik motor tolólégcsavart forgatott. Személyzete négy főből állt: az elülső géppuskásból, két pilótából és a hátulsó géppuskás-szerelőből, aki gyakorlatilag a hátsó motoron, a propeller előtt állt egy védőketrecben és a légcsavar fölött lőtt a fegyverével. Futóműve előre néző háromszög alakban elhelyezett három duplakerékből állt. A két faroktartó fogta közre a vízszintes vezérsíkot, amire három függőleges vezérsíkot építettek rá. Hogy landoláskor a farok ne sérüljön, a faroktartók alá csúszószánokat szereltek. Fegyverzete alapesetben két 6,5 vagy 7,7 mm-es Revelli géppuskából állt, egyik a gép orrában, a másik a törzs végén a ketrecben. Egyes példányokra hátul két, sőt akár három géppuskát is felszereltek. A bombaterhet kívülről függesztették a törzs alá.

A 15 olasz bombázószázadon kívül (amelyből három 1918-ban a nyugati fronton segítette a franciákat) a Caproni Ca.3-akat a francia légierő és amerikai expedíciós haderő is alkalmazta. A brit légierő is használt olasz bombázókat, de csak hat darab Ca.4-est.[1]

Az első világháború után néhány példány még akkor is szolgálatban volt, amikor Benito Mussolini első észak-afrikai hadműveleteket.

1919. május 4-én a csehszlovák kormány hadügyminisztere, a francia hadseregben tábornoki rangban szolgáló Milan Rastislav Štefánik Olaszországból repült Pozsonyba egy Caproni Ca.3-assal, de Pozsonyivánka mellett a repülőgép lezuhant, a miniszter és a gép személyzete pedig életét vesztette.

Caproni Ca.3-asok Braccianóban, az Olasz Légierő Múzeumában; a pöstyéni Hadtörténeti Múzeumban (csak másolat) és az amerikai Daytonban, az Amerikai Légierő Múzeumában tekinthetők meg.

Változatai[szerkesztés]

Caproni Ca.33.jpg

Az alábbi kódokat csak a háború után vezették be, a hadsereg hivatalos elnevezése valamennyire a Ca.3 volt.

  • Ca.34 és Ca.35: a fülkében a két pilótát egymás mögött helyezték el, hogy javítsanak a légellenálláson. Nem került termelésbe.
  • Ca.36: a könnyebb tárolás érdekében külső szárnypanelei lemelhetők voltak
    • Ca.36M vagy Ca.36 mod (modificato) a háború után gyártott könnyebb változat, amelyből 1923 és 1927 között 153 készült
    • Ca.36S: légi betegszállító, Ca.36M-ből átalakítva
  • Ca.37: kétszemélyes egymotoros prototípus földi célpontok támadására
  • Ca.39: hidroplán változat
  • Ca.56a: polgári utasszállító változat

Rendszeresítő országok[szerkesztés]

Műszaki paraméterei[szerkesztés]

Caproni Ca.3 az Olasz Légierő Múzeumában
  • személyzet: 4 fő
  • szárnyfesztávolság: 22,74 m
  • szárnyfelület: 95,6 m2
  • törzshossz: 11,05 m
  • magasság: 3,7 m
  • üres súly: 2300 kg
  • felszállósúly: 3800 kg
  • maximális sebesség: 137 km/ó
  • hatótáv: 600 km
  • hajtómű: 3 db 150 lóerős, vízhűtéses, soros, hathengeres Isotta-Fraschini V.4B motor
  • fegyverzet: 2 db 6,5 vagy 7,7 mm-es Fiat-Revelli géppuska
    max. 800 kg, a törzs külső részére függesztett bombateher

Források[szerkesztés]

  1. Kenneth Munson Bombers 1914-19, Blandford 1968

Ez a szócikk részben vagy egészben a Caproni Ca.3 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.