Caotung
| A sorozat témája Kínai buddhizmus 汉传佛教 / 漢傳佛教 Han-csuan Fo-csiao |
|---|
 |
|
Kultúra
|
A caotung iskola (kínai: 曹洞宗, pinjin: Cao-tung cong) a kínai buddhista csan egyik ága, amelyet úgy is mondanak, hogy a csan öt háza közül az egyik.
Története[szerkesztés]
A caotung iskolát Tung-san Liang-csie (807-869) és örököse Csao-san Pen-csi (840-901, japán: Szózan Hondzsaku) alapította. Tung-san a hagyományvonalat Si-tou Hszi-csian (700-790) tudósig vezette vissza, aki Ma-cu Tao-ji (709–788) kortársa volt.[1]
A 11. században a caotung iskola majdnem teljesen megszűnt.[2] Ta-jang Csing-hszüan (942-1027), a caotung átadásvonal utolsó tartója Fu-san Fa-jüan, egy lin-csi iskolához tartozó Fa-jüannak adta át a vonalat, aki pedig saját tanítványának Tou-ce Ji-csingnek (1032-1083),[3], aki Csing-hszüan halála után öt évvel született.
Az északi Szung-dinasztia (960-1127) idején a caotung nem volt népszerű a társadalmi elit körében. A lin-csi és a jünmen voltak a csan legdominánsabb iskolái.[2] Tou-ce Ji-csing tanítványa, Fu-rong Tao-kaj (1043-1118) sikeresen felélesztette a caotung iskolát.[2] Az ő „dharma unokája” Hung-cse Cseng-csue (1091-1157) igen népszerűvé vált értelmiségi körökben a déli Szung-dinasztia (1127-1279) korában, amikor az uralkodó társadalomra gyakorolt hatása lecsökkent, és a csan iskolák polgári támogatás mellett működtek.[2]
1227-ben Dógen Zendzsi, korábbi tendai gyakorló, caotung buddhizmust tanult Tian-tung Ru-csingtől, majd visszatért Japánba és megalapította a szótó szektát.[4]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Poceski 97–98. oldal
- ↑ a b c d Schlütter
- ↑ Schlütter 2008, 80. o.
- ↑ 道元和日本曹洞宗 (kínai) (kínai nyelven). [2014. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 3.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Bodiford: Bodiford, William M. (Winter 1991). „Dharma Transmission in Soto Zen: Manzan Dohaku's Reform Movement”. Monumenta Nipponica 46 (4), 423–451. o, Kiadó: Sophia University. DOI:10.2307/2385187. ISSN 0027-0741.
- ↑ Poceski: Poceski, Mario. Ordinary Mind as the Way: the Hongzhou School and the Growth of Chan Buddhism. Oxford University Press (2007). ISBN 978-0-19-531996-5
- ↑ Schlütter: Schlütter, Morten. How Zen became Zen. The Dispute over Enlightenment and the Formation of Chan Buddhism in Song-Dynasty China. University of Hawai'i Press (2008). ISBN 978-0-8248-3508-8
További információk[szerkesztés]
- Ferguson, Andy. Zen's Chinese Heritage. The Masters and their Teachings. Wisdom publications (2011)
- Matthew Gindin (2008), The Bright Field of Spirit: The Life and Teachings of Chan Master Hongzhi Zhengjue
- Taigen Dan Leighton, Sōtō Zen (Caodong)