Cannone da 75/32 Modello 1937

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Cannone da 75/32 Modello 1937
Cannone 75-32.jpg
Gyártási adatok
Típus tábori löveg
Ország Flag of Italy (1861–1946).svg Olasz Királyság
Tervező Ansaldo
Alkalmazás
Alkalmazó ország

 Harmadik Birodalom

Flag of Italy (1861–1946).svg Olasz Királyság
Háborús alkalmazás második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 75 mm
Lőszer 6,3 kg
Tömeg vontatás közben: 1,250 t
tüzelés közben: 1,2 t
Fegyver hossza 2574 mm
Csőtorkolati sebesség 624 m/s
Max. lőtávolság 12 500 m
Oldalirányzás 50°
Magassági irányzás mínusz 10° plusz 45°

A Cannone da 75/32 Modello 1937 egy olasz gyártmányú tábori löveg volt, melyet a második világháború alatt használtak. A jelölés azt jelentette, hogy a löveg űrmérete 75 mm, lövegcsöve 32 űrmérethosszúságú, hadrendbe pedig 1937-ben állították.

Történet[szerkesztés]

Miután Olaszország győztesen került ki az első világháborúból, tüzérsége a háborúból megmaradt példányokból és az Osztrák-Magyar Monarchiától jóvátétel fizetése végett kapott lövegekből állt. Újrafegyverkezést támogató államok híján az olasz hadseregnek abból kellett gazdálkodnia amivel rendelkezett. Az 1930-as években, bár nagy mennyiségű fegyverrel rendelkeztek, ezek nem képviseltek igazi erőt az akkoriban más országok által kifejlesztett modern harcezközökkel szemben, ezért az ország új fegyver tervezésébe kezdett. Az elsőként fejlesztendő fegyvernem a tábori tüzérség lett, így az első világháború óta elsőként megjelenő új fegyver a Cannone da 75/32 Modello 1937 lett.

Az új ágyút az Ansaldo tervezte. A hosszú lövegcsövet csőszájfékkel látták el, nagy csőtorkolati sebességének köszönhetően szükségtől függően akár páncéltörő ágyúként is bevethették.

Mikor a lövegtalpszárakat szétterpesztették, a löveggel 50°-os oldalszögben lehetett célozni, ami kétségkívül hasznosnak bizonyult a páncélozott hadviselésben. Viszont hátránya az volt, hogy a nagy méretű lövegtalp-támaszokat a földbe kellett kalapálni, így a löveg gyors pozíciócseréje nem volt egyszerű. Ezen hátrány ellenére a Modello 37 igen hatékony löveg volt, az olasz tüzérek is nagyon kedvelték a típust. Az olasz ipar azonban nem volt abban a helyzetben, hogy kielégítő mennyiségben gyártsa a löveget. A gyártókapacitás és a nyersanyagok nagy részét a repülőgépek és hadihajók gyártása foglalta le, így a szárazföldi fegyverzetből mindig hiány mutatkozott. 1943-ra az olasz tüzérség már nagyrészt csak az első világháborúból vagy még azelőttről származó eszközökre támaszkodhatott.

1943-ban az olaszok átálltak a szövetségesek oldalára. A németek már korábban felfigyeltek a Modello 37 előnyeire, így az olasz átállás után annyit zsákmányoltak belőle, amennyit csak tudtak. Ezt követően 7,5 cm FK 481(i) jelöléssel rendszeresítették őket. A németek bevetették a lövegeket az olasz fronton, és Jugoszláviában a partizánok ellen is.

Források[szerkesztés]