Callisthenics

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Calisthenics a testsúllyal végzett edzések gyűjtőneve. Az edzésforma a lassú, de stabil fejlődést részesíti előnyben. Népszerű gyakorlatai közé tartoznak a különböző fekvőtámaszok, húzódzkodás, lábemelés és a híd.

Ez az edzésmód alapvetően jobban kíméli az ízületeket, erősíti azokat (de csakis a helyesen végrehajtott gyakorlatokkal). Mivel az emberi testet nem a nagy súlyok mozgatására "találták ki" hanem saját súlyának minél jobb kihasználására, minél nagyobb mobilitás elérésére, egyes vélemények szerint sokkal hatékonyabb edzésmódszer mint a konditermi edzések. Utóbbi a legtöbb embernél, akik nincsenek tisztában az edzés mibenlétével, csak funkcionális erőt eredményez. Ezzel szemben a calisthenics összehangolja a test összes izmát, ezeket együttes működésre bírja.

Eredete[szerkesztés]

Egyes források szerint a calisthenics kifejezés az ógörög nyelvből származik. A szó a kalósz (szépség) és a szténosz (bátorság) szavak összetételéből jött létre.

Bizonyos feljegyzések szerint a legendás spártaiak is ezzel a módszerrel edzették magukat.[forrás?]

Leggyakoribb gyakorlatai[szerkesztés]

  • Kitörés A gyakorlat végrehajtásához ki kell lépni előre az egyik lábbal, úgy, hogy a hátsó láb térde majdnem elérje a padló szintjét. Amikor a mellső láb combja és lábszára közel eléri a 90 fokos szöget, akkor ismét ki kell egyenesedni és lábcsere után megismételni a korábban hátul lévő lábbal a gyakorlatot.
  • Felülés A padlóra, vagy a padlón elhelyezett vékony, de kemény polifoam szőnyegre kell feküdni úgy, hogy az ember hanyatt feküdjön a hátán, valamint a lábait úgy kell elhelyezni a padlón, hogy azoknál a lábszárak és a combok 90 fokos szöget zárjanak be és a talp a padlón legyen. A kezeket vagy a tarkón összekulcsolva, vagy a mellkason keresztezve kell tartani. Felső pozícióban a térdeket el kell érni a könyökökkel.[1]
  • Hasprés A padlóra kell feküdni hanyatt fekve, majd a tarkón összekulcsolt kezekkel a fejet és a felsőtest felső részét el kell emelni a padlótól úgy, hogy a derék végig a földön marad. Ennél gyakorlatnál nem kell elérni a könyökökkel a térdet.
  • Fekvőtámasz A kezeket vállszélességben a padlóra kell helyezni úgy, hogy a tenyér a földön legyen, egymással párhuzamosan, előre nézzen, míg a lábakkal lábujjhegyen kell tartani magunkat. A gyakorlat végzése közben a hát és az egész test végig egyenesen kell maradjon. A felső helyzet a kiinduló pozíció. A gyakorlat során a karokat be kell hajlítani úgy, hogy a felkar közel 90 fokot zárjon be az alkarral, majd a kiinduló pozícióba kell felnyomni magunkat. A fekvőtámaszoknak számos válfaja létezik a normál fekvőn kívül: szűk, széles, pók, ejtőernyős, haránt, egy kezes stb.[2]
  • Húzódzkodás A fej fölött elhelyezkedő és kinyújtott karral éppen elérhető, vagy ennél némileg magasabb vízszintesen rögzített rudat két kézzel meg kell fogni. Ezt követően a lábak segítsége nélkül fel kell húzni a testet a karok segítségével úgy, hogy az áll elérje a rudat, vagy magasabbra kerüljön, mint a rúd, majd a kiinduló helyzetbe kell visszaengedni magunkat. A húzódzkodás többféle módon is végrehajtható. Lehet az úgy nevezett hátsó madárfogással, amikor a kezek a test felőli oldalról fogják a rudat, vagy egy másik változatban úgy is végezhető a gyakorlat, hogy a kezek a testtel szemben fogják a rudat. A húzódzkodásoknál többféle változat is létezik, melyek közt például a szűk, a széles, az egy kezes, vagy a nyak mögé történő húzódzkodás is létezik.
  • Tolódzkodás A nyújtó két nagyjából vállszélességnél kicsit szélesebb, vízszintesen rögzített rúdját meg kell fogni, majd fel kell lendülni a szerre úgy, hogy az ember egyenes testtartással, nyújtott karokkal és kinyújtott lábakkal a kiinduló pozícióba kerüljön. A gyakorlat során a karok hajlításával a testet leengedjük és a felkarok az alkarokkal közel 90 fokos szöget zárnak be, majd ismét kinyomjuk magunkat a kiinduló pozícióba.
  • Plankolás A plankolásnál a fekvőtámaszhoz hasonlóan helyezkedünk el a padlóval párhuzamosan, úgy, hogy a könyökünket behajlítva a padlón az alkarokat végigfektetjük. A test a gyakorlat végzése során végig egyenes kell, hogy maradjon. A gyakorlat közben a testet statikus módon, mozdulatlanul kell tartani a gyakorlat végeztéig.

Hírességek, akik gyakorolták az edzésmódot[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Paul “Coach” Wade – Fegyencedzés
  • Paul “Coach” Wade – Fegyencedzés 2

További információk[szerkesztés]