Caesar Baronius
| Caesar Baronius | |
_-_MPM_V_IV_111_(cropped).jpg) | |
| Született |
Sora |
| Elhunyt |
1607. június 30. (68-69 évesen)[1][7][8][9][10] Róma[11] |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Santa Maria in Vallicella |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Caesar Baronius témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Latinosan Caesar Baronius, olaszosan Cesare Baronio C. O. (Sora, 1538. augusztus 30. – Róma, 1607. június 30.) újkori olasz hittudós, kora egyik leghíresebb egyháztörténésze, római katolikus bíboros.
Élete[szerkesztés]
Mélyen vallásos keresztény családban született, édesanyja már születése előtt a Szűz Máriának ajánlotta, és ez ajánlást az ifjú Baronius maga is megerősítette. Tanulmányait Veroliban, Nápolyban és Rómában végezte. Néri Szent Fülöp hatására lépett be az oratoriánus rendbe. 1563-ban szentelték pappá szenteltek, 1564-től 1577-ig Rómában a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett, majd 1593-ig pedig az ugyancsak római vallicellai templomnál volt lelkipásztor rendkívüli buzgósággal és csodás sikerrel. 1593-ban az idős Néri Szent Fülöp után az oratóriánusok rendfőnökévé, 1595-ben VIII. Kelemen pápa gyóntatójává, illetve apostoli főjegyzővé (lat. protonotarius apostolicus), 1596-ban pedig bíborossá nevezték ki. XI. Leó pápa 1605-ös halála után 31 szavaztak arra, hogy pápa legyen, de végül mégsem ő lett Leó utóda. 1607-ben, szent ember hírében hunyt el 69 éves korában.
Művei[szerkesztés]
Sokoldalú hivatalviselése mellett komoly irodalmi működést fejtett ki, mint azt következő művei mutatják:
- Martyrologium Romanum restitutum, Gregorii XIII. iussu editum, cum notis Caes. Baronii, Romae 1586, Venet. 1587;
- Paraenesis ad respublicam Venetam, Romae 1606;
- Votum contra remp. Venet;
- Relatio de legatione Ecclesiae Alex. ad apost. sedem, Coloniae 1598;
- De Ruthenorum origine et conversione, Coloniae 1598;
- Vita s. Gregorii Nazianzeni;
- Epistolae et opuscula, Romae, 1759–1770, 3 kötet;
- Tractatus de monarchia Sicula – Baronius kimutatja, hogy II. Orbán pápa rendelete, amely alapján a spanyol királyok Szicília egyházi törvénykezésében illetékességet követeltek, nem hiteles;
- Annales ecclesiastici a Christo nato ad annum 1198, 12 köt. – Baronius fő műve, a keresztény egyház története Jézus Krisztus idejétől 1198-ig 12 kötetben. Baronius Néri Szent Fülöp fölszólítására fogott bele a nagy mű megírásába, célja a katolikus egyház védelmezése volt az evangélikus Matthias Flacius vezette magdeburgi centuriatorok történeti torzításai ellen. (A mű megírására Baronius először Onuphrius Panoinit ajánlotta, de ő nem vállalta el a munkát, így végül mégiscsak Baronius állította össze.) Baronius művét később Antonius Pagius ferences szerzetes javította ki, illetve öten folytatták: Odorico Raynaldi, Jakob Laderch és Augustin Theiner oratóriánusok, Abraham Bzowski lengyel Domokos-rendi szerzetes, és Henry de Sponde francia történetíró. A folytatók egyike sem érte el Baronius művének színvonalát.
Baronius legjobb életrajzát Hieronymus Barnabeus oratóriánus szerzetes állította össze Vita Baronii címmel. (Róma, 1651, bővítve kiadta Georg Fritz, 1718).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://www.treccani.it/enciclopedia/cesare-baronio_%28Dizionario-Biografico%29/
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ baronio
- ↑ FINA Wiki. Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ BeWeB. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Baronio, Cesare, Cesare Baronio
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
Források[szerkesztés]
- Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010. Baronius
- Bokor József (szerk.). Baronius, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2017. augusztus 2.
|
