Bures-i Eschiva tripoliszi grófné
Bures-i Eschiva (? – 1187 után) galileai hercegnő, férje, Rajmund révén 1174-től Tripolisz grófnéja.
Élete[szerkesztés]
Apja, Bures-i Gottfried keresztes lovag volt. 1158-ban örökölte bátyjai, Bures-i Elinard[1] és II. Bures-i Vilmos után a Galileai Fejedelemséget. 1159-ben férjhez ment Saint-Omer-i Valterhez, akitől négy fia született, Hugó, Vilmos, Rudolf és Odo.[2] 1174-ben, Valter halálát követően feleségül ment III. Rajmund tripoliszi grófhoz. Ekkor a királyság második leggazdagabb örökösnőjének számított.[3]
1187 nyarán, amikor Szaladin szultán a keresztes sereg tőrbecsalása végett Tibériás városát kezdte ostromolni, Eschiva a városban tartózkodott[4] és már az ostrom első napján a fellegvárba szorult vissza kis létszámú őrségével. Férje - előrelátóan - ennek tudatában sem támogatta, hogy egy keresztes felmentő sereg induljon a város és a grófné megmentésére a tikkasztó hőségben. Kijelentette, hogy ha feleségét foglyul ejtenék, kiváltja, ha a fellegvárat lerombolnák, újjáépíttetné.[5] Férje mellett előző házasságából született fiai is Guidó jeruzsálemi király seregében harcoltak a muzulmánok ellen. A Tibériás közelében lezajlott hattíni csatából férjének csapatostul sikerült kitörnie, de a keresztes sereg nagy része ott veszett.[6]
Július 5-én Eschiva feladta Tibériást. Szaladin kegyes volt Tripolisz grófnéjához és megengedte, hogy háza népével együtt Tripoliszba távozzon, ahol férje már várta.[7] Rajmund még ugyanazon év őszén mellhártyagyulladásban meghalt. Eschivának második férjétől gyermekei nem születtek.[8] További sorsa ismeretlen.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Pörtner, 1985: Rudolf Pörtner. A Szent Sír hadművelet. Budapest: Európa Könyvkiadó (1985). ISBN 9630734885
- Runciman, 2002: Steven Runciman. A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris (2002). ISBN 963-389-347-X
