Buila-Vânturarița Nemzeti Park
| Buila-Vânturarița Nemzeti Park (Parcul Național Buila-Vânturarița) | |
| IUCN kategória: II (Nemzeti park) | |
 | |
| Ország |  Románia |
| Terület | 41,86 km² |
| Alapítás ideje | 2005 |
 Buila-Vânturarița Nemzeti Park
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 45° 14′ 24″, k. h. 24° 05′ 46″Koordináták: é. sz. 45° 14′ 24″, k. h. 24° 05′ 46″ | |
| Buila-Vânturarița Nemzeti Park weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Buila-Vânturarița Nemzeti Park témájú médiaállományokat. | |
A Buila-Vânturarița Nemzeti Park (románul: Parcul Național Buila-Vânturarița) védett terület Romániában, Vâlcea megye északi felének közepén, Costeşti, Bărbăteşti és Băile Olănești települések közigazgatási területén.[1] A nemzeti park feladata a Déli-Kárpátokban található Páring-hegység hegyvidéki tájainak megóvása.
Jellemzői[szerkesztés]
A nemzeti park a Buila-Vânturariţa maszívum lineáris mészkőgerincét veszi körbe, amely 14 km hosszú. A Bistriţa-szoros nyugati oldalától az Olăneşti-szoros keleti oldaláig húzódik, és a két hegycsúcs uralja, amelyekről a nevét is kapta: a Buila-csúcs (1849 m) és a Vânturariţa Mare-csúcs (1885 m).
A hegység a Déli-Kárpátok többségével ellentétben nem kristályos kőzetekből, hanem döntően jura időszaki mészkőből épül fel, így jellegzetes karsztformákban bővelkedik, sok szurdok, karrmező, dolina, víznyelő és barlang található itt.[2] Leglátványosabb szurdokai közé tartozik a Bistrita-, a Costest- és a Cheia-szurdok, amelyek igen mélyek és meredek falúak, így több reliktum faj élőhelyeként szolgálnak.[3] Elszigetelt jellege és nehéz elérhetősége miatt a természetes tájnak számos közel érintetlenül megőrzött eleme van: a természetes élőhelyek, őserdők, számos védett növény- és állatfaj él a területen, de az ásványtani és paleontológiai lelőhelyek és a barlangok is ezek közé tartoznak.
A park vonzerejét és értékét a kultúrtörténeti emlékek is növelik: a közeli román ortodox kostorok közül kiemelkedik a Horezui kolostor, amely 1993 óta a világörökség része.[4] További kolostorok az Arnota, Bistriţa, és a Frăsinei; a remetelakok közé Pătrunsa, Pahomie, Iezer, Bradu, Jgheaburi, illetve a denevérbarlangban található kis Ovidenia templom. Végül, de nem utolsósorban az olteniai régióra jellemző hegyi falvak hagyományai, népszokásai és sajátos építészete is a helyi értékek közé tartozik.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Protected Planet | Parcul Național Buila - Vânturarița. Protected Planet. (Hozzáférés: 2021. május 8.)
- ↑ Szilassi, Péter (2016. 03.19.). „A Déli-Kárpátok rejtőző ékköve: a Kapacina-hegység”. Geográfus Hírlevél (41), 3-8. o.
- ↑ Románia Nemzeti Parkjai - Térképpel, látnivalókkal és képekkel (magyar nyelven). Trekhunt Blog, 2020. október 3. [2021. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 8.)
- ↑ Centre, UNESCO World Heritage: Monastery of Horezu (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2021. május 8.)
- ↑ Homepage - Parcul National Buila-Vanturarita. www.buila.ro. [2021. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 8.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Buila-Vânturarița National Park című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
