Buhen

Buhen
Ország	Szudán
Elhelyezkedése
Buhen Pozíció Szudán térképén
é. sz. 21° 55′, k. h. 31° 17′21.91666667, 31.28333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Buhen témájú médiaállományokat.

Buhen (görögül Βοὥν, Bohón) kereskedelmi lerakat, bányásztelepülés, majd erődítéssel ellátott védelmi bázis volt az ókori Egyiptom idején.

b(w)hn

vagy

Története

Az első két egyiptomi dinasztia korából már több núbiai katonai expedícióról tudunk, de a IV. dinasztia első uralkodója, Sznofru terjesztette ki hatalmát erre a térségre. Fia, Hufu idején már biztosan működött a buheni rézolvasztó, mivel Hufu neve az első, amit megtaláltak a számos pecsétfelirat között. Nem bizonyítható, de feltehető, hogy már a II. dinasztia idején is létezett a település. Ez után két évszázadon át folyamatosan látta el az udvartartást rézzel. Sznofru után már csak kereskedelmi expedíciókról tudunk, melyeket Abu hercegei vezettek, ami Núbia pacifikálására utal, és talán kapcsolatban van az A csoport eltűnésével. I. Pepi idején az összes núbiai rézbányát bezárták, aminek közvetlen oka ismeretlen, de valószínűleg a VI. dinasztia idején kezdődő széthullás egyik markere. A település azonban nem szűnt meg, folyamatosan lakott maradt.

A XII. dinasztia alapítója, I. Amenemhat újra meghódította Núbiát, és Buhen ekkor megkapta a Boldog Emlékezetű Amenemhat Falai nevet. A núbiaiak azonban nem hódoltak be, még sokáig folytak a harcok, ennek során lett Buhen fontos erődítmény, bár végül II. Szenuszert egészen Szemnáig tolta ki a határokat, ami Buhentől délre helyezkedik el. Buhen ettől kezdve a nyolc erődből álló núbiai erődrendszer legészakibb tagja lett. III. Amenemhat felújította az erődöt, amelyben egészen a XIV. dinasztia végéig helyőrség állomásozott. A többi núbiai erődhöz hasonlóan ekkoriban védőművei észak felé fordultak, feltehetően északról érkező ellenségre vártak, talán a hükszoszokra. Egy ló csontváza bizonyítja, hogy a hükszoszok hódítása után rombolták le az erődöt. Szobekdedu és Szobekemheb sztéléi szerint az egyiptomi elit a núbiai királytól függött. Buhen volt az utolsó núbiai erőd, amit az ismeretlen ellenség elfoglalt, és teljesen elpusztított. Az újbirodalom elején, a XVIII. dinasztia korában ismét benépesült.

Építészete

Az óbirodalom korában is nagy kiterjedésű volt, az akkori, földből épült városfalak 120×950 méteres területet kerítettek körbe. A belváros merőleges utcákból álló, tervezett, telepített jellegű. A városfalat 18 darab félköríves alaprajzú torony védte. A középbirodalmi erődépítés két szakaszban zajlott. I. Szenuszert idején 5 méter vastag, 11 méter magas falakat építettek 150×170 méteres alapterületen. Ezt vizesárokkal is körülvették. A nyugati oldalon nyíló kapu egy komplett kiserőd, a várfal minden sarkán négyszögletű bástyák álltak. A vizesárkot külön félköríves bástyák biztosították. Még a XII. dinasztia idején egy külső várat is építettek, ami 712 méter sáncot, és 32 bástyát jelentett. A későbbiekben I. Jahmesz, Hatsepszut, és III. Thotmesz építettek jelentősebb templomokat és épületrészeket. A védőművek különlegessége a több kijáratú lőrés, ami lehetővé tette a 120 fokos kilövést, miközben a védő nagyobb védelmet élvezett.

Buhen ma már nem látható, mert a Nasszer-tó elöntötte.

Források

Keating, Rex. Mentőakció Núbiában. Budapest: Gondolat (1980). ISBN 9632809211