A buformin a biguanidok csoportjába tartozó orális antidiabetikum.
Hatásmechanizmusa multifaktoriális. A periférián javítja az inzulinhatás kifejlődését azáltal, hogy posztreceptor szinten csökkenti a szövetek inzulin-rezisztenciáját. Ezenkívül csökkenti a hepatikus glikoneogenezist, fokozza a perifériás glükóz felhasználást, az anaerobglikolízis fokozásával javítja a glükóz hasznosítását (a szérum laktát szint emelkedik).[1][2] Gátolja a glikoneogenezist és a glükóz bélből való felszívódását, serkenti a glikolízist.
A buforminnak a béta-sejtekre kifejtett hatása nincs, nem stimulálja az endogén inzulin szekréciót.
A buformin 2-es típusú diabetes mellitusban csökkenti az emelkedett vércukorszintet, de nincs hatással a normál vércukorszintekre. Így monoterápiaként adva nem okoz hipoglikémiát.
Testsúlynövekedést fokozó hatása nincs, sőt elősegíti a testsúlycsökkenést.
A fenti hatásmechanizmus alapján alkalmas 2-es típusú cukorbetegek per os kezelésére.
Együtt alkalmazható szulfanilurea típusú orális antidiabetikumokkal.
↑Deppermann D, Heidland A, Ritz E, Hörl W (1978). „[Lactic acidosis--a possible complication in buformin-treated diabetics (author's transl)]”. Klin Wochenschr56 (17), 843–53. o. PMID713413.
