Buffonisták háborúja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az operaháborúk a XVIII. század közepének kulturális megmérettetései voltak mind a zeneszerzők, mind a párizsi közönség számára, ellenben jelentős politikai tartalommal is rendelkeztek. Két vonulatát ritkán választják szét.

Első vonulata[szerkesztés]

"Kirobbanására" 1752-ben került sor, amikor ugyanis a párizsi operaház itáliai opera buffonistákat hívott meg a szezon idejére, felkavarva ezzel az állóvizet. Erre azért került sor, mert az amúgy is külön cipőben járó francia operákat már mind kívülről ismerte a közönség, mint például Jean-Baptiste Lully vagy zenei örököse, Jean-Philippe Rameau műveit. A buffonista társulat Giovanni Battista Pergolesi Az úrhatnám szolgáló című művével nyitott, amely színes produkciója miatt csaknem két éven át tartó szembenállást eredményezett az olaszbarát buffonisták és a konzervatív francia testület között. A buffonisták élén a híres francia filozófus, Jean-Jacques Rousseau állt, aki a pamfletírók mérgesítette helyzet után 1753-ban gúnyosan ítélt el mindent, amit a francia zene képviselt. Viszonzásképp a párizsi opera zenészei elégették a filozófus képmását.

Második vonulata[szerkesztés]

Az operaháború második vonulata tulajdonképpen az első folytatása volt, néhány évvel később. Ekkor Christoph Willibald Gluck érkezett Párizsba 1777-ben, két operával "felszerelve" - Orfeusz és Euridiké (1762) és az Alceste (1767) című művekkel. Gluck szándéka az volt, hogy végképp megtisztítsa az operát vokális sallangjaitól, így az antibuffonisták táborában foglalt helyet. Ellenfele a híres nápolyi zeneszerző, Niccolò Piccinni volt, aki ekkor szintén Párizsban tartózkodott. Hogy aztán megoldják a kérdést, mindkettejüket megbízták egy opera, az Iphigénia Tauriszban megkomponálásával. Gluck mesterművét 1779-ben mutatták be, amely elsöprő sikert aratott Piccinni változatával szemben, melynek bemutatója amúgy is két évet késett, és korántsem aratott nagy sikert. Ezzel tulajdonképpen Gluck reformoperájával győztek az antibuffonisták.

Politikai háttere[szerkesztés]

A felvilágosodás nem csak a gondolkodásban volt jelen, hanem a közéletben is. Az operaháború csak ürügy volt, amely újabb okot adott Rousseaunak, hogy új, felvilágosult nézeteit hangoztassa. A filozófust nézetei miatt elűzték Franciaországból, a buffonisták háborúja alatt pedig majdnem börtönbe zárták, mivel a hatóságok politikai támadást véltek felfedezni a zenei vita álarca mögé rejtve.

Források[szerkesztés]

  • Szabolcsi Bence: A zene története Zeneműkiadó, Budapest, 1984