Budai Vár-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Budavári Labirintus szócikkből átirányítva)
Budai Vár-barlang
Az Úri utca 9. bejárat
Az Úri utca 9. bejárat
Hossz 3 300 m
Mélység 15 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 15 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus mésztufa
Barlangkataszteri szám 4762-1
Elhelyezkedése
Budai Vár-barlang (Budapest)
Budai Vár-barlang
Budai Vár-barlang
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 01″, k. h. 19° 02′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 01″, k. h. 19° 02′ 03″

A Budai Vár-barlang, budai Várbarlang, török pincék, várhegyi mésztufabarlang, várhegyi barlang, budavári pincebarlangok, budavári barlangpincék a budapesti Várhegyben található, ami a Budai-hegység délkeleti részén helyezkedik el a Duna mentén. Eredetileg természetes képződmény, a Várhegyet borító mészkő-mésztufa és az alatta lévő márga között a hőforrások mosták ki a természetes üregeket, amikhez később házak pincéit és kutait is hozzácsatolták, majd egyéb kiterjedt bővítéseket is végeztek. A barlang- és pincerendszer nagyjából 12 méter mélyen helyezkedik el és a mesterséges részeivel együtt 3300 méter hosszú.

Bemutatása[szerkesztés]

Kiépített (nem feltétlenül üzemelő) bejáratai:

  • Úri utca 9.
  • Úri utca 51. kapubejárója
  • Lovas út 4/A.
  • Lovas út 4/B.
  • Lovas út 4/C Sziklakórház Atombunker Múzeum
  • Lovas úti felszíni parkolónál - I. ker. Önkormányzat alatti óvóhely vészkijárata
  • Dísz tér 1-2.
  • Mátyás-templom előtti üvegkalitka,
  • Szentháromság utca 2. Régi városháza épületében.
  • Szentháromság utca 13. alatt a trafik helyén, Sziklakórház hivatalos vészkijáratát ki-, és bejárat
  • Dárda utca 2. pince, Országház utca 16. (sétálóutcáról) – a Budai Vár-barlang hivatalos, természetvédelmi bejárata
  • Szentháromság tér (parkból, mellé üveglift építésével),
  • Déli futárfolyosó a Hunyadi út alatti támfalban,
  • Halászbástya északi futárfolyosó.

Története[szerkesztés]

Őskor és középkor[szerkesztés]

A várhegyi mésztufabarlang a földtörténet hajnalán hévizes feltörések, kimosódások révén jött létre. A barlangfülkéket a tárgyi leletek alapján már az itt élő ősemberek is használták 350 000 évvel ezelőtt.

A 13. században víz tárolására és pincének használták az üregeket. Később hadi és gazdasági megfontolásokból összekötötték egymással és a Vár házainak pincéivel, így a Várhegy gyomrában valóságos labirintus jött létre.

Barlangkutatás[szerkesztés]

A Budai Váralagút 1856-os munkálatai során már észleltek vízbetöréseket, ami arra késztette az építtetőket, hogy a Várhegy hidrológiai és morfológiai tulajdonságait vizsgáltassák. 1874–1896 között a Mátyás-templom nagyarányú újjáépítése kapcsán több beszakadás és berogyás keletkezett, melynek felderítése nem tűrt halasztást. Schubert Ignác budapesti mérnök e megbízás alapján az 1880-as években a várhegyi pince és üregrendszerét részletesen felmérte, több mint 10 kilométer hosszban az akkor még nem átjárható üregeket. 1897-ben és 1899-ben a Szentháromság téren útbeszakadás történt, melyekről pontos geodéziai felmérés is készült. Szontágh Tamás Schubert 1885-ben elkészült térképei felhasználásával készítette el 1908-ban az Váralagút víztelenítési munkáira vonatkozó tanulmányt.

A barlangrendszer módszeres feltárására 1930-as években került sor Kadić Ottokár barlangkutató irányítása alatt, miután felvetődött hogy nem csupán mesterséges üregek hanem természetes barlangrendszer van a hegyben.

A barlang- és pincerendszer modern kori hasznosítása[szerkesztés]

A Vár-barlang emléktáblája

1935-ben látogathatóvá tették az üregek egy részét, és ezek az ezt követő években a bennük talált csontokat bemutató kiállításoknak adtak helyet.

1939-től megfeszített munkával építették majd 1944 februárjában megnyílt a Székesfőváros Sebészeti Szükségkórháza. A létesítményt 300 ember befogadására tervezték. Budapest ostroma alatt azonban teljesen megtelt sebesülttel, szemtanúk beszámolói szerint 650–700 embert is bezsúfoltak. Továbbá, aki nem fért a kórházba, a barlangrendszerbe nyíló több átjárón keresztül barlangtermekben, hordágyakra és szalmazsákokra fektetve helyezték el. Német katonákat is elláttak itt, de ők zömében a saját barlangrészükbe mentek.

1949-ig tífusz elleni védőoltást készítettek jugoszláv exportra. Az 50-es évek elején a létesítményt titkosították. A LOSK 0101/1-es rejtjelszámot kapta a „szigorúan titkos” minősítés mellé. A titkosítást csak 2002-ben oldották fel. A hidegháborús feszültség hatására döntöttek a bővítéséről így 1952-ben új kórtermet alakítottak ki és megkezdték a létesítmény felszerelését, vasbeton szerkezetekkel való megerősítését.

1956. október 25-én megnyílt a még nem teljesen kész kórház és ellátta a sebesült civileket, katonákat. A forradalom leverése után rövid ideig börtönkórházként működött.

1958-tól 1962-ig átépítették és kibővítették, hogy vegyi vagy atomtámadás esetén is használható legyen. Ekkor épült az egészségügyi áteresz, lég- és vízkezelő rendszer. Kiépült a Dunához egy közvetlen vízvezeték és szivattyúrendszer, harcigáz-szűrő rendszer és energiaellátó rendszer. A kórház színvonalára jellemző, hogy légkondicionáló berendezéssel is ellátták. A haditechnikai fejlődés miatt azonban már az 1960-as évek végére elavult lett a létesítmény.

1961-ben ismét látogathatóvá lett barlangmúzeumként, majd 1965-ben megnyitották az Úri utcai bejáratot is. A múzeum ebben az időszakban a középkori királyok várromjainál talált tárgyakat mutatta be.

80-as évektől napjainkig[szerkesztés]

1983-ban itt nyílt meg az első magyar panoptikum[forrás?], 1997-től pedig a várbarlang négyezer négyzetméteren kiállításoknak és szellemi műhelyeknek is otthont adott. Az irodalmi, bölcseleti, képzőművészeti, filmes és zenei programokban meghatározó szerepet kapott a labirintustematika.

A kiállítást 1984-től működtető vállalkozás tevékenységének folytatását 2011 júliusában megszüntette a hatóság, és a barlangrendszert lezárta a nagyközönség elől.[1] Négy hónappal később, 2011. november 21-én egy másik cég üzemeltetésében újra megnyitott a barlangrendszer a látogatók számára.[2] Az eset jelentős médiavisszhangot kapott, és a korábbi üzemeltető által a hatóság ellen indított, több évre elhúzódó bírósági eljárást csak a Kúria 2013. júniusi ítélete zárta le.[3][4][5]

A barlangrendszer jelenleg részben újra panoptikumként funkcionál, részben pedig kőtárból származó tárgyakat mutatnak be. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]