Budapest nevének eredete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Budát és Pestet elsőként összekötő, Széchenyi István kezdeményezésének köszönhetően megépült Lánchíd éjszakai megvilágításban

Budapest nevének eredete a reformkorba vezethető vissza. Első ízben Széchenyi István Világ című művében fordult elő 1831-ben Buda és Pest közös elnevezéseként,[1] az akkori helyesírásnak megfelelően Buda-Pest alakban. A két várost már korábban is emlegették összefoglaló néven, de a nagyság szerinti sorrendre tekintettel Pest-Buda formában. 1873-ban, Pest, Buda és Óbuda egyesítésekor már magától értetődő természetességgel választották az új főváros számára a mássalhangzó-torlódást kiküszöbölő Budapest nevet.

Előzmények[szerkesztés]

A Buda név a korai Árpád-korban az ókori Aquincum helyén épült római települést jelölte, amelyet csak a tatárjárást követően, az akkor Újbudának nevezett budai vár megépítése után kezdtek Ó-Buda néven emlegetni. A város a középkori krónikáink szerint Attila hun király testvéréről kapta nevét, ebből azonban valószínűleg csak annyi igaz, hogy a név eredete valóban lehetett személynév is. (Középkori forrásokban előfordulnak Buda nevű személyek.) Egy másik, nem igazolható feltevés szerint a városnév eredete a szláv voda ('víz') szó lehet, ahogyan az ókori latin Aquincum név végső forrása is valamely vízzel összefüggő jelentésű kelta szó lehetett.[2]

A Pest név eredete egyes vélemények szerint az ókorba nyúlik vissza,[3] Contra-Aquincum neve Ptolemaiosz 2. századi „Geógraphiké hüphégészisz” (Bevezetés a Föld feltérképezésébe) című művében ugyanis Pesszion (Πέσσιον, iii.7.§2).[4] Az elfogadottabb magyarázat szerint viszont a budai oldalon található Gellért-heggyel kapcsolatos, a szó ugyanis a szláv nyelveken „barlangot”, „sziklaüreget” jelent, a régi magyar nyelvben pedig a kemencét nevezték pestnek, ahogy az például a Székelyföld egyes részein még ma is hallható. Így lett a hévizes barlangot („forró kemencét”) rejtő mai Gellért-hegy Pest-hegy, a hegy lábánál ősidők óta használt folyami átkelő pedig Pest-rév, és innen kapta végül a túlparton létrejött település a nevét. A névnek ez az érdekes „túlpartra vándorlása” legkorábbi középkori forrásainkban jól nyomon követhető. Hasonló eredetű Buda német neve, Ofen is (magyarul „kemence”), amely délnémet nyelvjárásban a szláv pest szóhoz hasonlóan barlangot, üreget is jelent. Érdekes, hogy egy tatárjárás előtti oklevél Ofen néven a folyó bal partján lévő települést, azaz a mai Pestet jelöli meg, később azonban a helyi németek már csak a budai várhegyre alkalmazták ezt a nevet.[5]

Az egyesítés[szerkesztés]

„Fővárosotok nevét Budapestre kellene változtatni, amely kevés év, sőt hónap múlva olyan megszokottan s könnyen hangoznék, mint Bukarest, s így a két város egyesülne, amely most nem a legjobb szemmel nézi egymást. Milyen haszon áradna ebből az egyesülésből, milyen virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva! Kivált, ha az országgyűlés is nem Pozsonyban, nem a határszéleken, s olyan távul Erdélytől, hanem az Ország szívében lenne megtartva… Egy fővárosnak kellene ezeknek lenni, nem kettőnek; egy és nem megoszló, ellentmondó szívnek.”

- Széchenyi István: Világ, 1831[6]

A reformkorban az ikervárosok, Buda és Pest fővárossá egyesítése már az 1830-as években beszédtéma volt, Széchenyi István már a Lánchíd építésével is ezt a célt szorgalmazta,[7] 1831-ben, a Világ című művében egy angol személy levéltöredékeként tette közzé nézeteit.

Az egyesítés előtt vita tárgyává vált az új magyar főváros neve. A több nyelvet ismerő Széchenyit zavarta a Pest elnevezés, mivel a német „kártevő” (pest) és a „dögmirigy” (peste) szót, de a „Buda is, Pest is” szóösszetétel révén a „pestis” szó is kellemetlen volt számára. Ezért több név variációt is felvetett, végül a „Bájkert”, „Dunagyöngye”, „Etelvár” és „Hunvár” variáns után a „Honderű”[8] városnév elnevezés mellett érvelt. A „legnagyobb magyar” azonban a negyvenes évek elején elállt kedvenc névötletétől, mert felhívták a figyelmét arra, hogy a Honderű név kiejtésében nagyon hasonlít a francia honte (’szégyen’) és rues (’utcák’) szavak összetételéhez. Amikor a leginkább elfogadott Pest-Buda nevet összefoglaló névként a térképekre nyomták volna, a Pest betűi a Duna budai, a Buda felirat pedig a pesti oldalára estek volna, ezért egyre inkább elfogadottá vált, hogy az ország szívének elnevezése Pest, Buda, Óbuda és a Margit-sziget fővárossá egyesítése után, Budapest legyen.[9] Arany János 1846-ban már ezt írta a Toldi kilencedik énekében: „Budapest városát sok ezeren lakják.[10] Végül 1873-ban egyesítették az 54 ezer lakosú Budát, a 200 ezer lakosú Pestet és a 16 ezer lakosú Ó-Buda mezővárost, ekkor vált hivatalossá a ma is használatos Budapest név.[11]

Lásd még[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  1. Bácskai Vera: Széchenyi tervei Pest-Buda felemelésére és szépítésére (magyar nyelven). bfl.archivportal.hu. (Hozzáférés: 2015. március 27.)
  2. Györffy György. Pest-Buda kialakulása: Budapest története a honfoglalástól az Árpád-kor végi székvárossá alakulásig, (magyar nyelven). Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 242. o (1997) 
  3. Gudmund Schütte, Ptolemy's Maps of Northern Europe (The Royal Danish Geographical Society: Copenhagen, 1917). p. 101
  4. William Smith (ed.), A Dictionary of Greek and Roman Geography (London : I.B. Tauris, 2006) [Facsim. of ed. published: London : John Murray, 1872]
  5. Budapest neve (magyar nyelven). budapestcity.org. (Hozzáférés: 2015. március 28.)
  6. Széchenyi István. Világ (magyar nyelven). Budapest : Neumann Kht., 2002-2003 (1831) 
  7. Gárdonyi Albert (1882). „Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében” (magyar nyelven) (pdf), 1-31.. o, Kiadó: Magyar Elektronikus Könyvtár.  
  8. (1882) „Honderű (1843-1848)” (magyar nyelven) (pdf), Kiadó: Pesti Divatlap.  
  9. Hegedűs Sándor. „A neve legyen Budapest!” (magyar nyelven) (pdf), .. o, Kiadó: Magyar Elektronikus Könyvtár.  
  10. Arany János: Toldi, 9. ének (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2015. március 28.)
  11. Pálóczi Antal: 140 éve egyesült Pest, Buda és Óbuda, jött létre Budapest (magyar nyelven). mtva.hu. (Hozzáférés: 2015. március 28.)