Angyaltrombita

Angyaltrombita
	Virágzó Brugmansia × candida hibrid
	Névadó virága
	Természetvédelmi státusz
	Vadon kihalt;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superasteridae;
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids I;
Rend:	Burgonyavirágúak (Solanales);
Család:	Burgonyafélék (Solanaceae);
Nemzetség:	Brugmansia; Pers., 1805.
Fajok
	szövegben
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Angyaltrombita témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Angyaltrombita témájú médiaállományokat és Angyaltrombita témájú kategóriát.

Az angyaltrombita (Brugmansia) a burgonyavirágúak (Solanales) rendjébe tartozó burgonyafélék (Solanaceae) családjának egyik nemzetsége hét fajjal. Sokáig a maszlag (Datura) nemzetség részének tekintették, majd újra önálló nemzetséggé minősítették. A nemzetség vadon kihaltnak tekinthető, szabadon már egy fajtiszta eredeti faj sem lelhető fel, csak a nemesített változatok, azok is csak kivadulva. Viszont a hibrideket, nemesítetteket a mai napig termesztik, kedvelt dísznövények.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Közép- és Dél-Amerikából származik; de látványos virágzata miatt már a 17. században kedvelt dísznövény volt; Magyarországon főleg vidéki kúriákban ültették. A világ számos trópusi, illetve mediterrán éghajlatú részére betelepítették.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Mintegy 1,5 méter magasra növő cserje, kisebb fa vagy kúszócserje. Egyes fajok évelők, mások egynyáriak. Illatos, nagy, trombita alakú virágai rendszerint elefántcsontszínűek vagy fehérek – szórványosan sárga, rózsaszín és kék virágú fajták is előfordulnak. A trombita alakú tölcsér az öt, összeforrt sziromlevélből alakult ki. Termése bogyó.

Életmódja[szerkesztés]

Trópusi növény lévén fagyérzékeny (a 4–12 °C-ot már megsínyli), ezért a Kárpát-medencében a szabadban nem telel át. Víz- és tápanyagigényes; a tápanyag utánpótlásáról rendszeresen gondoskodni kell. A közvetlen napfényt általában jól tűri, de félárnyékban tovább (júniustól az első fagyokig) virágzik. Dézsába ültetve meg kell karózni, nehogy a szél letörje a koronáját.

Felhasználása[szerkesztés]

Több faját dísznövénynek termesztik. Hajtásdugványról könnyen szaporítható.

Az indiánok hallucinogén italt főztek leveléből és terméséből, de alapvetően minden része mérgező. Fogyasztása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.^[1]