Bruce Olson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bruce Olson
Bruce Olson.JPG
Született 1941. november 10. (77 éves)
Saint Paul
Állampolgársága amerikai
Foglalkozása
Iskolái

Bruce Olson (1941. november 10. ) skandináv származású, amerikai misszionárius, akit legtöbben arról ismernek, hogy elsőként vitte el az evangélium üzentét a Kolumbia és Venezuela határán élő Motilone indiánoknak.Történetét Bruce Olson a Bruchko című könyvében, valamint a Bruchko és a Motilone csodában meséli el.

Korai évek[szerkesztés]

Bruce Olson 1941-ben született Saint Paul (Minnesota) államban, Marcus és Inga Olson fiaként. Édesapja banki befektető, édesanyja társasági életet élő hölgy volt . Bruce rendkívül jó nyelvérzékkel rendelkezett, ezért korán megtanult görögül és latinul. Amikor 14 éves volt, megtapasztalta a keresztény megtérést, érezte, ahogy új ember lesz, miközben az Újszövetséget olvasta. Korábban Istent egy zord, kegyetlen lénynek képzelte, aki mindenkit a pokolra vet, Olson nagyon kritikus lett a lutheránus egyházzal szemben. De a Lukács 19:10-ben felfedezett egy egészen másfajta Isten képet. „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett”. Bruce tudta, hogy ő elveszett és a bűnei miatt el van választva Istentől. De rájött, hogy hogy Isten meg akarja őt találni. Azon az éjszakán, Bruce Olson imádkozott és arra kérte Jézust, hogy töltse be őt ugyanazzal a békével, mint amivel az apostolokat, és segítsen neki megváltozni. Ettől a pillanattól Olson élete teljesen megváltozott. 

16 évesen, részt vett egy konferencián, abban a gyülekezetben, ahová megtérése után kezdett járni. A konferencián egy misszionárius Mr. Rayburn, beszélt a munkájáról, amit Új-Guineában végzett.  

Rayburn felhívta az emberek figyelmét arra, hogy rengeteg ember van elválasztva Jézustól a bűnei miatt. Rayburn arra kérte az embereket, hogy ne csak pénzt adakozzanak, hanem magukat adják, menjenek ők is terjesszék a kereszténységet. Olson érezte, hogy Isten azt akarja, hogy misszionárius legyen, és Dél-Amerikában az indiánoknak hirdesse az evangéliumot.  

1959 őszén, Olson jelentkezett a Penn State-re, majd egy évvel később átjelentkezett a Minnesotai Egyetemre, hogy nyelvészetet tanulhasson. Ez idő alatt, Bruce számtalan missziós programra jelentkezett, de mindig visszautasítást kapott. De 1961-ben, 19 évesen, a szülői nyomás ellenére otthagyta az egyetemet, repülőjegyet vett és Venezuelába utazott. Nem beszélt spanyolul és mindössze pár dollárja volt.

Röviddel érkezése után hallott a Motilone indiánokról, egy agresszív kőkorszaki szinten élő törzsről, akik Venezuela és Kolumbia határán éltek, szerepeltek a hírekben, mert agresszív összecsapásaik voltak az olaj vállalatok dolgozóival, akik a földjükön szerettek volna fúrni. A külvilágból senki sem tudott semmit a Motilone kultúráról, a nyelvükről vagy az életükről. Olson erős késztetést érzett, hogy kapcsolatot létesítsen velük.

Munka a Barí-val[szerkesztés]

Az 1960-as évekig, a Moteline törzsnek csak nagyon kevés kapcsolata volt a külvilággal. Hittek egy egyedüli Isten létezésében. És abban hogy léteznek gonosz szellemek is. De azt gondolták, hogy Isten elutasította őket, a csalárdságaik miatt. Egy férfi akit Sacamaydodjinak hívtak, elment közéjük, és azt állította magáról, hogy próféta, azt mondta az indiánoknak, hogy ő át tudja őket emelni a horizonton túli, jobb földre. A motelinek elhagyták Istent és ezt az embert kezdték követni. Végül kiderült, hogy Sacamaydodji egy hamis próféta, az indiánok megbánták, hogy eltávolodtak Istentől. Ám még mindig, megvolt a próféciájuk egy magas sárga hajú férfiról, aki egy banánfürttel fog jönni és megmutatja Istent a banánfürttel.

Sok bonyodalom árán, és az után, hogy Brucet eltalálta egy Motilone indián nyila, 1962-ben az ifjú misszionárius elkezdett a motiloneokkal élni, tanulva a nyelvüket és a kultúrájukat. Először felfedezte, hogy a "Motilone" egy spanyol elnevezése a törzsnek, a jelentése pedig "rövid hajú emberek". A Motilone indiánok magukat "Barí"-nak hívták, ami annyit tesz a nyelvükön, hogy "ember". Ahogy egyre jobban sikerült Brucenak beilleszkednie a törzs életébe, a Bruchko becenevet kapta egy Motilonetól. Lassan elkezdte látni mi módon tud segíteni az indiánoknak. A Barí-kat rengeteg járvány támadta meg, az esős évszakban az élelem tartalékaik kimerültek, és nem volt jó kapcsolatuk a külvilággal, ami azzal fenyegette a Barí-kat, hogy elpusztítja őket. Olson azzal kezdte a munkáját, hogy összebarátkozott a falu boszorkány doktorával. Ám rájött arra, hogyha ő kezelné, az embereket az aláásná a boszorkány doktor tekintélyét. Egyszer egy fertőző szemgyulladás-járvány tört ki, Bruce figyelte a boszorkány doktort, ahogyan kántál a fertőzötteknek, kérve Istent, hogy gyógyítsa meg a beteget. Olson megkérdezte az asszonyt a módszeréről, azt felelte, hogy kántál , de Isten nem akar neki segíteni azóta, mióta megcsalták őt. Olson kiment a házból és megkért egy fertőzött férfit, hogy had érinthesse meg a szemét, az öreg férfi beleegyezett, Olson pedig a váladékot a férfi szeméről a saját szemére kente, így fertőzve meg saját magát. Pár nap múlva elő is jött rajta a fertőzés és elment a boszorkány doktorhoz, hogy gyógyítsa meg őt. Az asszony kántált neki, de a szemgyulladás nem gyógyult. Olson adott neki antibiotikumos kenőcsöt és arra kérte a boszorkány doktort, hogy kenje a szemére, miközben új éneket kántál- természetesen azért, mert ő kívülálló és a régi énekek nem működnek rajta. Egy pár napon belül Bruce szeme meggyógyult. Így az asszony elkérte Olson "főzetét", és amikor használta a szert és az éneket, a szemgyulladások eltűntek. Az asszonynak sikerült magasabb tekintélybe kerülnie, és Brucnak is biztos helye lett mellette.

A törzsön belül, Bruce összebarátkozott egy fiatal fiúval, akit Bobarishorának neveztek, olyanok lettek mint a fogadott testvérek. Együtt dolgoztak és együtt látogatták a különböző Barí falvakat, segítettek a gyógyító férfiaknak és asszonyoknak egészség központokat létrehozni, azt a stratégiát követve, hogy inkább megerősítik ezeknek az embereknek a tekintélyét, mintsem aláássák.

Eleinte, néhány Barí feltételezte, hogy Olson lehet a magas, sárga hajú férfi a próféciából, de nem volt Banán indája, ezért hamar felhagytak a feltételezésükkel. Egy napon 1965-ben, Olson barátja Bobarishora, ketté vágott egy banánfürtöt, és a levelek kinyíltak, mint egy könyv lapjai. Olson rámutatott a Bibliára és azt mondta "Ez Isten banán fürtje". Olson mesélt nekik egy Barí legendáról, amit tanult, egy Barí férfiról, aki segíteni szeretett volna a hangyáknak jó otthont építeni, de mivel a férfi túl nagy volt és nagyon különbözött a hangyáktól ezért, a hangyák félelmükben szétszóródtak. Csodálatos módon, a férfi hangyává változott, és mint hangya képes volt megmutatni a többi hangyának, hogy, hogyan fejleszthetnék otthonukat. Olson arra használta ezt a történetet, hogy példázza, hogyan jelent meg Isten, emberként Jézus személyében és hogyan "járta a mi ösvényeinket". Olson elmondta nekik, hogyan halt meg Jézus és azt, hogy feltámadt és elmondta az indiánoknak, hogy a Biblia meséli el Jézus történetét.

Röviddel ezután, egy éjjel Bobarishora megkérdezte Olsont, hogyan járhatna ő is Jézus ösvényén. Olsonnak nehézségei támadtak, hogyan is magyarázhatná el a "hit"-et a Barí nyelven. Így hát emlékeztette Bobarishorát az első ünnepségére a törzzsel, nagyon félt felmászni a magasra feszített függőágyakra, hogy szabadon hintázva énekeljen a törzzsel. Az egyik lábát a talajon akarta tartani, de Bobarishora azt mondta neki, hogy csak akkor énekelhet ha teljesen függ a függőágyban. Olson elmondta Bobarishorának, hogy "Ugyanez a helyzet Jézus követésével is, Bobby (Bobarishora). Az emberek közül senki nem tudja megmondani neked, hogyan járhatsz az ő ösvényén. Ezt csak Jézus tudja megmondani. De ahhoz a függőágyad köteleit Őbelé kell rögzítened. Istenben kell felfüggesztened magad." Két nappal később, Bobarishora azt mondta Brucenak, "Bruchko, Jézusba rögzítettem a függőágyam köteleit. Most már új nyelvet beszélek." A Barí-nak a "nyelv" ugyanazzal a jelentéssel bír mint élet. Bobarishora arról beszélt, hogy új élete lett, ami Jézustól függ.

Hónapokkal később, a törzs a Nyilak ünnepét ünnepelte, ez volt az egyetlen alkalom az évben, amikor minden Motilone indián összegyűlt. Ilyenkor köttettek a szerződések és történeteket meséltek, Bobarishorát megkérte egy idősebb főnök, Adjibacbayra, hogy énekeljen. Felmásztak egy magasan rögzített függőágyba, és a két férfi énekelni kezdett, először Bobarishora, utána Adjibacbayra sorról sorra mindent megismételte. Bobarishora énekelt arról, hogyan csalták meg Istent, amikor Scamaydodjit követték, de Jézus járt a Barí-k ösvényén, hogy Istenhez visszavezesse őket. A dal több mint tíz óráig tartott, de a hatása ijesztő volt. Az egész törzs elfogadta a dalt Jézusról. A dal gyorsan elterjedt a Barí falvakban, a Nyilak Ünnepén. Pár hónapon belül, gyakorlatilag az összes Barí elfogadta a kereszténység kontextualizáltabb formáját.

Jelenlegi becslések szerint a Barí embereknek 70%-a keresztény.[1]

Olson a Barí-kal folytatott munkája során, segített nekik egy írott nyelv kialakításában, iskolákat, közösségi- és egészségközpontokat hoztak létre, és a kolumbiai kormánnyal együttműködve védték a Barí földeket. Ahogy a Barí fiatalok megtanultak folyékonyan spanyolul és a barí nyelven, tovább tanultak orvosnak, jogásznak és további más szakmákat tanultak, de mindig visszatértek a törzshöz és ott hasznosították tudásukat.  

Lábjegyzet[szerkesztés]

Referenciák[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bruce Olson című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További linkek[szerkesztés]