Brubru-gébics
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Nilaus afer (Latham, 1801) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Brubru-gébics témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Brubru-gébics témájú médiaállományokat és Brubru-gébics témájú kategóriát. |
A Brubru-gébics (Nilaus afer) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a bokorgébicsfélék (Malaconotidae) családjába tartozó Nilaus nem egyetlen faja.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1801-ben, a Lanius nembe Lanius afer néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Nilaus afer afer (Latham, 1802)
- Nilaus afer affinis Bocage, 1878
- Nilaus afer brubru (Latham, 1802)
- Nilaus afer camerunensis Neumann, 1907
- Nilaus afer hilgerti Neumann, 1907
- Nilaus afer massaicus Neumann, 1907
- Nilaus afer minor Sharpe, 1895
- Nilaus afer miombensis Clancey, 1971
- Nilaus afer nigritemporalis Reichenow, 1892
- Nilaus afer solivagus Clancey, 1958[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Afrikában, a Szahara alatti részeken, Angola, Benin, Bissau-Guinea, Botswana, Burkina Faso, Burundi, Csád, a Dél-afrikai Köztársaság, Elefántcsontpart, Eritrea, Etiópia, Gambia, Ghána, Guinea, Kamerun, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Malawi, Mali, Mauritánia, Mozambik, Namíbia, Niger, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Sierra Leone, Szomália, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Uganda, Zambia és Zimbabwe területén honos.
Természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi száraz erdők, szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 12,5-15 centiméter, testtömege 17-32 gramm.
.jpg) |
Életmódja[szerkesztés]
Gerinctelenekkel táplálkozik.
Szaporodása[szerkesztés]
Fészekalja 1-3 tojásból áll, melyen 19 napig kotlik.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, de csökken, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. május 29.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. május 29.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. május 29.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. május 29.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. május 29.)
- Pel.hu - magyar neve
További információk[szerkesztés]
|
- Bokorgébicsfélék
- Madárfajok
- Angola madarai
- Benin madarai
- Bissau-Guinea madarai
- Botswana madarai
- Burkina Faso madarai
- Burundi madarai
- Csád madarai
- A Dél-afrikai Köztársaság madarai
- Elefántcsontpart madarai
- Eritrea madarai
- Etiópia madarai
- Gambia madarai
- Ghána madarai
- Guinea madarai
- Kamerun madarai
- Kenya madarai
- A Kongói Demokratikus Köztársaság madarai
- A Közép-afrikai Köztársaság madarai
- Malawi madarai
- Mali madarai
- Mauritánia madarai
- Mozambik madarai
- Namíbia madarai
- Niger madarai
- Nigéria madarai
- Ruanda madarai
- Szenegál madarai
- Sierra Leone madarai
- Szomália madarai
- Szudán madarai
- Szváziföld madarai
- Tanzánia madarai
- Uganda madarai
- Zambia madarai
- Zimbabwe madarai