Breton örökösödési háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Breton örökösödési háború
Az auray-i csata korabeli ábrázolása
Az auray-i csata korabeli ábrázolása
Dátum 13411364
Helyszín Bretagne
Casus belli Trónkövetelés
Eredmény A Monfort-ház győzelme
Parancsnokok
Armoiries Bretagne - Arms of Brittany.svg Blois KárolyArmoiries Bretagne - Arms of Brittany.svg Monfort János
Armoiries Bretagne - Arms of Brittany.svg Flandriai Johanna
Armoiries Bretagne - Arms of Brittany.svg IV. János breton herceg
Blason Thomas Dagworth.svg Sir Thomas Dagworth
Haderők
Armoiries Bretagne - Arms of Brittany.svg Blois-ház
Blason pays fr FranceAncien.svg Franciaország
Escudo de la Corona de Castilla.svg Kasztíliai Királyság
Armoiries Bretagne - Arms of Brittany.svg Monfort-ház
Royal Arms of England (1340-1367).svg Anglia
A Wikimédia Commons tartalmaz Breton örökösödési háború témájú médiaállományokat.

A breton örökösödési háború, párhuzamosan a százéves háborúval, 1341 és 1364 között zajlott Bretagne-ban. A breton hercegi címért két család, a franciák támogatását élvező Blois-ák és az angolok által segített Monfort-ok versengtek. A háborút az utóbbiak nyerték, miután ellenfelük, Blois Károly elesett az Auray-i csatában.

A háború[szerkesztés]

1341. április 30-án örökös hátrahagyása nélkül meghalt III. János breton herceg, így címéért testvéreinek gyerekei, két rivális klán, a Blois-ák és Monfort-ok jelentkeztek be. A Monfort-ok János apja, II. Artúr breton herceg második házasságából származtak. János nem kedvelte őket, és azt szerette volna elérni, ha öccse, Guy lánya, Penthièvre Johanna családja örökli címét. Johanna Blois Károly, VI. Fülöp francia király unokaöccsének felesége volt. János, halála előtt kevéssel mégis Monfort Jánost nevezte meg örökösének.[1]

A francia nemesek többsége elfogadta Johanna igényét Bretagne uralkodói posztjára. Monfort János viszont gyorsan cselekedett, és megszerezte az ellenőrzést a fontos városok, Nantes, Rennes, Vannes és Limoges felett. VI. Fülöp úgy döntött, a Blois-ház mellé áll, mert hírek terjedtek arról, hogy a Monfort-okat az angolok támogatják. A francia haderő megkezdte Nantes ostromát, majd 1341 novemberében elfogta Monfort Jánost. A herceget a Louvre-ba zárták. A harcot felesége folytatta.[1]

Flandriai Johanna I. Lajos nevers-i gróf és Johanna, Rethel grófnőjének lánya volt, és a harmincas éveiben ment feleségül Monfort Jánoshoz. Férje bebörtönzése után szövetséget kötött III. Eduárd angol királlyal, aki a francia trónra tartott igényt. Támogatóival elfoglalta Redont, majd visszavonul a tengerparti Hennebont-ba. Blois Károly megkezdte a város ostromát. A város helyzete folyamatosan romlott, és Leon püspöke megpróbálta rábeszélni Johannát a megadásra. Mielőtt ez megtörténhetett volna, angol erők érkeztek a tengeren, és az ostromlók kénytelenek voltak elvonulni.[2]

VI. Kelemen pápa közbenjárására az angolok és franciák megkötötték a malestroit-i békeszerződést 1343. január 19-én, amelynek értelmében a felek beszüntették az ellenségeskedést. 1343. szeptember 1-jén Monfort Jánost szabadon bocsátották. 1345-ben III. Eduárd felmondta a békeszerződést Franciaországgal, és csapatokat küldött Bretagne-ba. A háború ezután változó intenzitással folyt. 1347-ben La Roche-Derrien közelében elfogták Blois Károlyt, és kilenc évre a londoni Towerbe zárták. A harcot felesége, Penthièvre Johanna folytatta a francia király segítségével, de seregeik 1352-ben vereséget szenvedtek Mauronnál.[3]

1364. szeptember 29-én Monfort János és Flandriai Johanna fia, János győzött az Auray-i csatában. Blois Károly elesett, és egy év múlva a francia király támogatásáról biztosította a herceget.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]