Breszti unió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a cirill betűs szláv nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.

A breszti unió (fehéroroszul: Берасцейская унія, litvánul: Bresto unija; lengyelül: Unia brzeska; ukránul: Берестейська унія) vagy breszti zsinat 1590–96-ban a Lengyel–Litván Unió rutén ortodox egyházmegyéinek döntése volt, melynek értelmében megszakítják kapcsolataikat a keleti ortodox egyházzal, és a római pápa fennhatósága alá helyezik magukat. A folyamatból kimaradt a Magyar Királyságban található Eparchia Munkacsiensis. Az unió létrehívta a ruszin uniátus egyházat, amely jelenleg ukrán görögkatolikus egyház néven létezik, és a fehérorosz görögkatolikus egyházat. A breszti unió a katolizálási és polonizációs folyamat egyik állomása volt. A kozák–lengyel háborúk egyik kiváltó oka is a breszti uniós zsinat volt.

A breszti uniós zsinat egyháztörténeti esemény, amelynek eredményeként a kijevi metropolita hierarchiáinak többsége a Konstantinápolyi Patriarchátus joghatósága alól Róma fennhatósága alá került megtartva a bizánci-szláv rituálékat, saját hierarchikus adminisztratív struktúráját, kánoni törvényeit és rendjét, spirituális kulturális örökségét.

A Lengyel–Litván Unió politikai unió volt. A lublini unió szintén politikai unió volt a lengyelek és litvánok között. A breszti unió viszont egyházi unió.

Előjáték: a bázel–ferrara–firenzei zsinat (1439–1445)[szerkesztés]

Vallási megoszlás 1573-ban a Lengyel–Litván Unió területén. Az uralkodó vallás:
katolikus     , evangélikus     
református     , ortodox     

A bázel–ferrara–firenzei zsinaton Izidor[1], az utolsó görög származású kijevi metropolita is meghirdetett egy (egyházi) uniót, s ezt a lengyel–litván uralom alatt álló Kijevben 1442-ben kihirdette. Az egyházi egység egy időre helyre is állt. Amikor Moszkvában is kihirdette az (egyházi) uniót, II. Vak Vaszilij (Василий II Васильевич Тёмный) nagyfejedelem[2] börtönbe záratta. Izidort még ugyanebben az évben eltávolították ortodox pozíciójából, mert (ortodox szempontból) hitehagyott lett, és kiutasították Moszkvából. Az orosz metropolita széke a következő néhány évben gyakorlatilag üresen maradt. Izidor Róma által kinevezett utódai, Grigorij (meghalt: 1472) és Pruckij (meghalt: 1480) nem is foglalhatták el moszkvai széküket, Kijevben éltek. Pruckij halála után Kijevben ortodox metropolitát választottak, s az (Izidor-féle egyházi) unió megszűnt. Az ortodox egyház 1448 decemberében Jóbot (néha Jonas) (1525? – 1607. június 19.) orosz püspököt a moszkvai orosz püspökök tanácsa kinevezte Kijev és egész Oroszország pátriárkájának (pátriárka: 1589–1605), állandó moszkvai lakhellyel.[3][4]

Eközben az 1458-ban újonnan létrehozott (a katolikus pápát elismerő) orosz ortodox metropolita Kijevben az Ökumenikus Szentszék fennhatósága alatt maradt egészen 1686-ig.[5]

Breszti uniós zsinat (1596)[szerkesztés]

A ma már nem létező görög katolikus Szent Miklós templom Brestben.
A ma már nem létező görögkatolikus Szent Miklós-templom Bresztben

1588–1589-ben II. Jeremiás konstantinápolyi pátriárka beutazta Kelet-Európát, a Lengyel–Litván Uniót és a Moszkvai Nagyfejedelemséget, ahol végül Moszkvában 1458-ban elismerte az Orosz ortodox egyházat, és felszentelte Jób moszkvai pátriárkát. II. Jeremiás pátriárka elmozdította Onisifor Dziewoczka[6] kijevi metropolitát, helyére és III. Zsigmond lengyel király által patronált Michael Rohozát[7][8] szentelte "Kijev, Halics és az egész Rusz" új metropolitájának.

II. Jeremiás távozása után 1590-ben az ortodox egyház kilenc püspökéből négy – Kyrylo Terletskyi[9] Luck és Osztroh püspöke, a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka exarchája[10], Leontiy Pelchytskyi, Pinszk és Turow püspöke [11], Dionisiy (Dionizy) Zbyruyskyi (Zbirujski)[12], Chełm püspöke és Hedeon Balaban, Lviv püspöke – összegyűlt Breszt városában és tanácskozásba kezdtek, ez volt a breszti zsinat kezdete. Az uniót kimondó nyilatkozatot 1596. június 24-én fogadták el.

Az elfogadást megelőző évben, 1595-ben a kijevi metropolita két püspöke maguk és püspök-társaik nevében Rómában, VIII. Kelemen pápa előtt letették a katolikus hitvallást. Az egyesülést ünnepélyesen és nyilvánosan hirdették ki a vatikáni Konstantin termében[13]. Eustachy Wołłowicz vilniusi kanonok[14] ruszin és latin nyelven olvasta fel a ruszin püspökség pápának 1595. június 12-én kelt levelét. Silvio Antoniani bíboros[15] a pápa nevében köszönetet mondott a ruszin püspökségnek, és örömét fejezte ki a boldog esemény miatt. Ezután Hipacy Pociej[16], Włodzimierz és Breszt püspöke a saját és a ruszin püspökség nevében latinul, Kyrylo Terletskyi[9] Luck és Osztroh püspök pedig ruszinul olvasta fel a görög szakadás elvetésének formuláját, majd aláírták azt. VIII. Kelemen pápa ezután beszédet intézett hozzájuk, kifejezve örömét támogatását ígért az érintett híveknek. Az esemény emlékére érmet vertek, a következő felirattal: Ruthenis receptis. Ugyanezen a napon jelent meg a "Magnus Dominus et laudabilis nimis"[17] bulla, amely bejelentette a római katolikus világnak, hogy a ruszinok először kerültek a római egyház egységébe. A bulla felidézi azokat az eseményeket, amelyek az egyesüléshez vezettek, Pociej és Terletskyi Rómába érkezését, hittételét, valamint a ruszinoknak tett engedményt, hogy megtartsák saját rítusukat, megmentve azokat a szokásokat, amelyek ellentétesek a katolikus tanítás tisztaságával és összeegyeztethetetlen a római egyház közösségével. 1596. február 7-én VIII. Kelemen pápa a ruszin püspökséghez intézett rövid "Benedictus sit Pastor ille bonus" apostoli levéllel kezdeményezte szinódus összehívását, amelyben a ruszin püspökök teszik le a katolikus hitvallást.

VII. Kelemen pápa, Sebastiano del Piombo festménye, 1531 k.

VIII. Kelemen pápa "Magnus Dominus et laudabilis nimis" kinyilatkozásában elismerte az ortodox püspökségek gyakorlatilag minden követelését, rendezte Kijev joghatósági státuszát. A pápai dokumentum[17] azt mutatják, hogy a Kúria szerint ezt az uniót nem két különálló egyház uniójának tekintették, hanem "az orosz püspökök megbékélésének és a katolikus egyházhoz való áttérésének" az "eretnekségek, tévedések és szakadások elítélése és elutasítása után". Ezért az uniátus egyházat nem helyi egyháznak tekintette, hanem hasonlatosnak a többi Rómához kötődő püspökséghez, hívőhöz és templomhoz. Ez a nézet nagyban hozzájárult az unióval szembeni ellenállás megerősödéséhez. Az unió néhány évtizeden belül elvesztette kezdeti támogatottságát, főként az ortodox plébániák erőszakos katolizálása miatt, ezek több felkelés kiváltó okává is vált.

A breszti zsinaton 1596. június 24-én a négy főpap kinyilvánította, hogy készen áll a pápa által elfogadott, 33 cikkelyből álló nyilatkozat aláírására, amely a Rómával kötendő egyesülést rögzítette. A megállapodáshoz további négy egyházi méltóság – Mikhajlo Kopisztenszkij, Przemyśl püspöke, Herman Zahorskyi (Zahorski)[18], Polack megbízott érseke, Hipacy (Ipatij) Pociej (Potij)[16], Volodymyr (Włodzimierz) és Breszt püspöke és Michał Rahoza, Kijev, Halics és az egész Rusz metropolitája[7][8] – csatlakozott később. Az unió iránti elköteleződését hat főpap – Hipacy Pociej[16], Michał Rahoza[7][8], Kyrylo Terletskyi[9], Herman Zahorskyi [18], Dionisiy Zbyruyskyi[12] és Yona Hohol[19], Pinszk és Turow püspöke – 1596. október 19-én áttért.

Azokat a főpapokat, akik nem jelentek meg a breszti uniós zsinaton, háromszor a zsinat elé idézték, s akik a harmadik felszólításra sem jelentek meg, vagy megjelenve elzárkóztak az uniótól, azokat kiközösítették a katolikus egyházból. Az uniót elfogadó volt ortodox püspököket viszont a moszkvai pátriárka sújtotta egyházi átokkal. A vallási szembenállás évtizedeken át okot adott harci cselekményekre, néhol egyszerű lincselés történt, mint például Polackban[20].[21][22]

Az unió utóélete[szerkesztés]

Az unió kétféle értelmezése magába foglalta annak bukását. A Lengyel–Litván Unióban a másodrendűnek tekintett ortodox, ukrán–rusz területén birtokkal rendelkező főurak eleinte támogatták a breszti uniót úgy vélvén, hogy az esélyt ad az ortodox egyház felzárkózására a katolikus mellé. Az unió megvalósulását látván csalatkoztak. Néhány főúr elve úgy gondolta el az (egyházi) uniót, hogy a kijevi metropolitának kell megállapodnia a keleti pátriárkákkal, a moszkvai pátriárkával és a moldvai ortodox egyházzal a közös részvételről a latin egyházzal egyetértésben – ezt képviselte az egyik legnagyobb főúr, Kosztyantin-Vaszil Osztrozkij is. Két ukrán püspök – Hedeon Balaban, Lviv püspöke és Mikhajlo Kopisztenszkij, Przemyśl püspöke – akik korábban aláírói voltak az uniónak, megtagadták azt, és átálltak az ellenzők közé megtartva egyházi tisztségüket.

A sikertelen megegyezés az ortodox egyház szétválásához, a moszkvai autokefál orosz ortodox egyház létrejöttéhez vezetett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Izidor (1385? – 1463. április 27.) Kijevi – de nem Kijevben székelő – metropolita 1437 – 1441
  2. ↑ II. Vak Vaszilij moszkvai nagyfejedelem (1415. március 10. – 1462. március 27., Moszkva) - Vlagyimir és Moszkva moszkvai nagyfejedelem (1425. február 27. – 1433. április 25, legkésőbb 1433. szeptember 28-tól 1434. március 31., 1434. július eleje – 1445. július 7., 1445. október 26. – 1446. február 12. és 1447. február 17. – 1462. március 27.)
  3. ↑ Bilku, Roland (1998). „A pátriárkák Moszkvája”. AETAS (1), 200-203. o, Kiadó: AETAS Könyv- és Lapkiadó Egyesület.. ISSN 0237-7934. (Hozzáférés: 2022. április 12.)  
  4. ↑ Jób kinevezése Konstantinápoly beleegyezése nélkül történt, öt évvel Konstantinápoly 1453-as bukása előtt. A választók nem tervezték, de a kinevezés egy ténylegesen független egyházi struktúra kezdetét jelentette az ortodox egyház északkelet-orosz részében. Ezt követően Moszkvában kidolgoztak egy elméletet, amely Moszkvát a Harmadik Rómának, Konstantinápoly törvényes utódjának tekintette, és a Moszkvai Egyház vezetőjét az egész orosz (ortodox) egyház fejének.
  5. ↑ Imrényi, Tibor (1998). „Az elfelejtett Kelet”. AETAS (1), 104-106. o, Kiadó: AETAS Könyv- cs Lapkiadó Egyesület.. ISSN 0237-7934. (Hozzáférés: 2022. április 12.)  
  6. ↑ Onisifor (Onisifor) Dziewoczka (Grodno?, 1510? – 1592. április) Kijev ortodox metropolitája 1579–1589 között. Miután feleségét elhagyta, pappá szentelték, majd 1579-ben Kijev metropolitája lett, a "Gyülekezet szolgája" címmel liturgiás könyvet adott ki. Báthory István uralkodása alatt felszabadította az ortodox papokat a világi hatóságok jogköre alól. Gyenge erkölcsűnek tartották.
  7. ↑ a b c Michał Rahoza (Minszk, 1540? – Navahrudak, 1599 augusztus) ortodox, majd uniátus kijevi metropolita (1589-től), a breszti unió hirdetője. A kisnemesi családból származó Rahoza 1579-ben a minszki Úr mennybemenetele kolostor vezetője lett. 1589. augusztus elsején III. Zsigmond lengyel király élve Invesztitúra jogával kinevezte Kijev ortodox metropolitájává. Metropolitaként megkísérelte megreformálni az ortodox egyházat a Lengyel–Litván Nemzetközösségben (évenkénti zsinatok tartása, ortodox papok részvétele a törvényszékeken, a ruszin papság magasabb egyházi állást is betölthet, növelte az uralkodók ellenőrzését az egyházi testvériségek felett), de kezdeményezéseit az egyházi befolyásért küzdő körök akadályozták: laikusok (Kosztyantin-Vaszil Osztrozkij) és kolostori testvériségek. A reformkezdeményezések kölcsönös blokkolása volt az egyik oka annak, hogy Rahoza érsek végül a Rómával való egyházi unió gondolata mellett döntött, aláírója volt a brezsti uniónak, 1596. október 19-én áttért. Ennek okán Michał Rahoza lett az uniátus egyháznak az első feje és Kijev, Halics és egész Rusz első uniátus metropolitája.
  8. ↑ a b c Archbishop Mychajlo Rohoza (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. április 13.)
  9. ↑ a b c Bishop Kyrylo (Cyryl) Terletskyi (Terlecki) † (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. április 12.) „Kyrylo (Cyryl) Terletskyi (Terlecki) (Terlo, 1545 – 1607. május) 1585. május 9-én nevezik ki ortodox püspökké, 1596. október 19-én tért át)”
  10. ↑ Az ortodox egyházban a pátriárkánál alacsonyabb rangú püspök, és szélesebb joghatósággal rendelkezik, mint egy egyházmegye metropolitája.
  11. ↑ Leontiy Pelchytskyi nem tért át katolikus hitre, így maradt Pinszk és Turow ortodox püspöke, amíg Yona Hohol volt Pinszk és Turow katolikus püspöke.
  12. ↑ a b Bishop Dionisiy (Dionizy) Zbyruyskyi (Zbirujski) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. április 12.) „Dionisiy (Dionizy) Zbyruyskyi (Zbirujski) (? – 1603. november 18.) 1585-ben nevezték ki püspökké, 1596. október 19-én tért át.”
  13. ↑ Musei Vaticani: Hall of Constantine (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. április 13.)
  14. ↑ Bishop Eustachy Wołłowicz (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. április 13.) „Eustachy Wołłowicz (1572 – 1630. január 6.) 1616 május 18-án nevezték ki Vilius püspökévé.”
  15. ↑ Silvio Antoniani (Róma, 1540. december 31. – Róma, 1603. augusztus 16.) zenész, kánonjogász, oktatási író, pap és a római katolikus egyház bíborosa volt, pályafutása nagy részét a Római Kúriában töltötte. 1556-ban a Ferrarai Egyetemen tanult, 1599. március 3-án lett érsekké.
  16. ↑ a b c (Hipacy (Ipatij) Pociej (Potij) (Rózanka (Lengyelország), 1541. augusztus 12. – 1613. július 13.) 1593. március negyedikén nevezték ki Volodymyr (Włodzimierz) és Breszt püspökévé. E tisztségében írta alá a breszti uniót, 1596. október 19-én tért át. 1599. szeptember 26-án kinevezték Kijev-Halics érsekének. 1613. július 13-án halt meg.
  17. ↑ a b II. János Pál pápa: APOSTOLIC LETTER OF THE SUPREME PONTIFF JOHN PAUL II FOR THE FOURTH CENTENARY OF THE UNION OF BREST (angol nyelven), 1995. október 12. (Hozzáférés: 2022. április 13.) „The union was effected at the meeting of representatives of the Metropolia of Kiev with the Pope on 23 December 1595 and was solemnly proclaimed at Brest-Litovsk on the River Bug on 16 October 1596. Pope Clement VIII, in the Apostolic Constitution Magnus Dominus et laudabilis nimis,1 announced the union to the whole Church and in the Apostolic Letter Benedictus sit Pastor2 he addressed the Bishops of the Metropolia, informing them that the union had taken place.”
  18. ↑ a b Archbishop Herman Zahorskyi (Zahorski) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. április 12.) „Herman Zahorskyi (Zahorski) (? – 1600) 1595. szeptember 22-én nevezték ki érseknek, 1596. október 19-én tért át.”
  19. ↑ Születési időpontja ismeretlen, 1595. szeptember 23-án nevezték ki Pinszk és Turow püspökévé, 1596. október 19-én tért át, 1602 júliusában halt meg.
  20. ↑ Polocki Szent Jozafát (Vlagyimir, 1580 körül – Vityebszk, 1623. november 12.) A szülők ortodox vallásúak voltak, s gyermeküket Jánosnak keresztelték, szerzetesként vette föl a Jozafát nevet. 1618-ban polocki érsek lett. Érsekségének első három évében sok lelket nyert meg az uniónak. Az 1621-ben kinevezett polocki ortodox püspök, Meletij Szmotritszkij sikerült a nép nagy részét elhódítania Jozafát-tól. Az ellenségeskedés egyre nagyobb méreteket öltött, s végül Jozafát 1623. november 12-én a saját házában gyilkolták meg. VIII. Orbán pápa, amikor hírül vette vértanúságát, azonnal megindította a szentté avatási eljárást. Húsz évvel a halála után, 1643-ben boldoggá is avatta Jozafát püspököt. A szentté avatást IX. Pius pápa végezte 1867-ben.
  21. ↑ Likowski, Edward (1836-1915). Unia brzeska : (r. 1596) (lengyel nyelven). Krakkó és Varsó: Gebethner i Wolff (1907). Hozzáférés ideje: 2022. április 13. 
  22. ↑ Książę Konstanty Ostrogski a Unja Brzeska 1596 r. – Książę Konstanty Ostrogski a Unia Brzeska 1596 r. (lengyel nyelven). Lviv: Nakładem Towarzystwa Naukowego (1933). Hozzáférés ideje: 2022. április 13. 

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons:Category:Breszti unió
A Wikimédia Commons tartalmaz Breszti unió témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Breszti_unió&oldid=25412944”