Breszti erőd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Breszti erőd
BrestFortress7.JPG
Ország Fehéroroszország
Mai település Breszt

Épült 1836
Elhelyezkedése
Breszti erőd (Fehéroroszország)
Breszti erőd
Breszti erőd
Pozíció Fehéroroszország térképén
é. sz. 52° 05′ 00″, k. h. 23° 39′ 10″Koordináták: é. sz. 52° 05′ 00″, k. h. 23° 39′ 10″
Breszti erőd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Breszti erőd témájú médiaállományokat.
Az egyik kapu a déli bástyafalon
Öröktűz a breszti citadellában
Az obeliszk
A múzeum épülete

A breszti erőd (oroszul Брестская крепость [bresztszkájá kréposzty]) – egy történelmi nevezetességű erőd Fehéroroszországban, Bresztben. Korábban breszt-litovszki erőd néven is ismerték. A Nyugati-Bug és a Muhavec folyók egybefolyásánál levő szigeten található. A városközpontból a Maserav sugárút vezet az erődhöz, mely ma történelmi emlékhely és egyben idegenforgalmi nevezetesség. A szigeten található citadellát három oldalról további erődítések védik (északról a Kobrini, nyugatról a Tereszpoli, délről a Volhíniai-védvonal).

Története[szerkesztés]

Megépítésének gondolata már Napóleon 1812-es hadjárata után felmerült. Az erődöt a cári kormányzat építtette 18331838 között Karl Opperman tervei alapján. Az erőd építése miatt a városnak is arrébb kellett költöznie mai helyére. A századfordulón modernizálták. Az első világháború során 1915. augusztus 13-án foglalták el a németek. 1918. március 3-án itt írták alá a központi hatalmak és Szovjet-Oroszország a breszt-litovszki békét. A lengyel–szovjet háború során kétszer is gazdát cserélt, majd a rigai szerződéssel (1921) Lengyelországhoz került. 1930-ban a lengyel választások után számos ellenzéki politikust börtönöztek be az erődben. 1939 szeptemberében a lengyel helyőrség Konstanty Plisowski és Franciszek Kleeberg vezetésével 2 napig védte a Heinz Guderian vezetésével támadó németek ellen, akik a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében szeptember 22-én átadták az erődöt a Szovjetuniónak.

A Szovjetunió elleni támadás során az előrenyomuló német csapatok az első napon (1941. június 22.) körülzárták az erődben levő határőröket. Az erődöt egy héten belül bevették, de a katakombákban csaknem egy hónapon át (július 20-áig) kitartottak a túlerőben levő támadók ellen, akik csak rendkívül heves harc és nagy áldozatok árán tudták bevenni az erődöt. A védők közül csak néhányan maradtak életben. 1965. május 8-án az erőd megkapta a hősi címet (крепость-герой), egyetlen erődként a hős városok közül és egyben a Lenin-rendet is. 1971. szeptember 25-ére készült el az emlékműkomplexum.

Az emlékműkomplexum[szerkesztés]

A Maserov sugárút végénél nyílik az erőd főbejárata, mely ötágú csillagot formáz. Innen a citadella központjához vezet az út, ahol örökláng lobog egy hatalmas dombormű előtt, mögötte 100 m magas obeliszk magasodik. A tér helyén állt egykor a Fehér palota, amely teljesen elpusztult az ostrom során. Hangszórókból a Szent Háború indulója (Szvjascsennaja vojna)[1] és a június 22-i rádióközlemény[2] hallatszik, melyet Levitan olvasott be. Az citadella északi épületében a hősök múzeumát rendeztek be, a déli bástyákon nyíló kapuk pedig a Nyugati-Bug partjára vezetnek. A bástyákat eredeti, golyó-lyuggatta állapotukban hagyták meg mementóként, leghíresebb közülük a Holmi-kapu (Holmszkije vorota). Egy kis hídon át a szomszédos Beresztje régészeti múzeumba vezet az út, mely a város középkori elődjének maradványait mutatja be.

A CNN tévécsatorna szerint a világ 11 legrondább emlékműve.[3]

Művészet[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]