Breda 61

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Semincingolato Breda Tipo 61
Breda 61 féllánctalpas vontató
Breda 61 féllánctalpas vontató

Típus féllánctalpas vontató
Fejlesztő ország Flag of Italy (1861–1946).svg Olasz Királyság
Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám 235 darab
Általános tulajdonságok
Személyzet 1-12
Hosszúság6,85 m
Szélesség2,35 m
Magasság2,62 m
Tömeg 9,75 t
Műszaki adatok
Motor Breda T14, 7412 cm³ 6 hengeres, vízhűtéses benzinmotor
Teljesítmény 130 LE (2400 ford./perc)
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség50 km/h
Fajlagos teljesítmény 11,6 LE/tonna
Hatótávolság250 úton, 120 terepen km

A Breda 61 egy tüzérségi vontató amelyet E. Breda SpA gyártott a Regio Esercito és a Wehrmacht számára a második világháború alatt.

Története[szerkesztés]

A német szövetségesektől eltérően az olasz Regio Esercito nem fordított külön figyelmet a féllánctalpas járművek fejlesztésére a két világháború között. Ugyanakkor az olasz hadseregben egyre nagyobb igény mutatkozott terepjáró tüzérségi vontatók és csapatszállítók használatára. Ezért 1938-ban a német Wehrmacht szolgálatban álló féllánctalpas Sonderkraftfahrzeug 7 kitűnő tulajdonságai miatt, (amelynek fejlesztése tíz évvel korábban, 1928-ban, Krauss-Maffei-ben kezdődött) az olasz logisztikai vezetők 1941-ben úgy döntöttek beszereznek egy példányt tesztelés céljából. A Fiat és a Breda olasz autógyártók összefogtak, hogy kielégítsék a hiányt ezért gyorsan elkészítették a Sd.Kfz. 7 másolatát amellyel sok időt és pénzt takarítottak meg. Az olasz hadsereg megrendelést adott az E. Breda SpA.-nak 500 darab Breda 61 jármű legyártására. Néhány hónappal később a Fiat is bemutatta a Fiat 727-et, egy kisebb modellt, ami kisebb Fiat motorral és kisebb vontatóteljesítménnyel bírt. A Fiat megrendelést kapott 100 példányra. Breda szállította az első megrendelt 36 darabos "Breda 61" tételt, amellyel azonnal felszerelték a 136-os "Divisione Corazzata Legionaria Centauro" tüzérségi csoportját 1943 áprilisában. Azonban Olaszország kapitulációja után (1943 szeptember 8.), a szállítás fennmaradó részét törölték. A Fiat egyidejűleg szállította az első 8 járműből álló tételét, és a rendelés itt is törlésre került. Azonban Wehrmacht volt az, aki miután kipróbálta a Breda modellt, 300 példányt rendelt belőle 1943 szeptembere és 1944 áprilisa között azonban csak 199-et kapott, mielőtt Olaszországi német egységek is megadták magukat a szövetségesek előtt.

A Breda bemutatta a páncéltörő ágyúval felszerelt Breda 61 változatának prototípusát is, ami hátsó platóra felszerelve egy Cannone da 75/46 C.A. Modello 1934 vagy Cannone da 90/53 Modello 1939 löveget, amely képes volt teljes 360 °-os forgatásra a tengelye körül.

Műszaki jellemzők[szerkesztés]

A Breda 61 egy közepes kapacitású tüzérségi vontató kategóriába sorolható, 8 tonnás teher vontatására volt alkalmas. Az Sd.Kfz. 7-hez hasonlóan, az alváz úgy épül fel, hogy 2 első kormányozható keréken és oldalanként egy hernyótalpon nyugszik, amely biztosítja a jármű vonóerejét. A futómű 7 részből álló egymásra helyezett kerékből (4 egy és 3 dupla kerékből), valamint egy elülső hajtókerékből áll (Krauss-Maffei szabadalom). A meghajtásról egy 6 hengeres vízhűtéses 7412 cm 3 benzinmotor gondoskodott, amely meghajtotta a vontató hátsó lánctalpait és ez mellett egy 3,5 tonnás hátsó csörlőt is. A nyitott kabinban 3 sorban ülő helyek voltak, a jobb oldalon helyezték el a sofőr helyét, a háttámlák állványokkal voltak felszerelve, amelyek rögzítették a katonák fegyvereit az utazás során. A hátsó nagy csomagtartó lehetővé tette hogy a tüzérségi lőszereket ott szállítsák, illetve egyéb esetben az ellátmányt,felszerelést. A német modelltől eltérően, amely bal oldali vezetési pozícióval rendelkezett jelentősen javította a vezető kilátását, de mindenekelőtt a Breda motor erősebb, kevésbé zajos, kevesebbet fogyasztott (a feljegyzések szerint csaknem a fele), a jármű gyorsabb és stabilabb volt. A személyzet általában egy autóvezetőből és 10 katonából állt.

Irodalom[szerkesztés]

  • Lepage 2007: Jean-Denis GG Lepage, A II. Világháború német katonai járművei: Illusztrált útmutató személygépkocsikhoz, teherautókhoz, vontatókhoz, motorkerékpárokhoz, kétéltű járművekhez és másokhoz , McFarland, 2007, p. 129
  • Tattici és logisztikai adatok, a Regio Esercito olaszországi véglegesítése 1943-ban , másodszor, Stato Maggiore dell'Esercito, Ufficio Storico, Nicola Pignato és Filippo Cappellano, 2005
  • Gli Autoveicoli del Regio Esercito nella Seconda Guerra Mondiale , Nicola Pignato, Storia Militare
  • Semicingolati, motoveicoli és veicoli speciali del Regio Esercito Italiano 1919/1943 , Giulio Benussi, Intergest

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]