Bradányi Iván: Edith Piaf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bradányi Iván: Edith Piaf
Szerző Bradányi Iván
Ország Magyarország Magyarország
Nyelv magyar
Téma Édith Piaf
Műfaj Életrajz
Kapcsolódó film Piaf (film)
Kiadás
Kiadó Szeki Press Kiadó
Kiadás dátuma 2000.
Oldalak száma 448
ISBNISBN 963-00-3508-1

Az Edith Piaf egy életrajzi könyv, melyet Bradányi Iván írt. Életét nagyon részletesen, hosszan írja le, és megemlít benne olyan dolgokat, melyeket nem igazán lehet másutt megtalálni. A könyvben francia sanzonok magyar fordítása is megtalálható, köztük Piaf-szövegek is. 2000-ben adta ki a Szeki Press kiadó.

Ajánlás[szerkesztés]

Gyurkovics Zsuzsának, akiben Magyarország örömére és dicsőségére Edith Piaf szíve és lelke tovább él.

Az író szerint Gyurkovics Zsuzsa a magyar Edith Piaf.

Fülszöveg[szerkesztés]

Amikor Franciaországra gondolunk mi jut hamarabb eszünkbe, Edith Piaf, vagy az Eiffel torony? Lehet, hogy kettő együtt és egyszerre, hiszen Edith Piaf több volt mint ember, ő egy jelenség volt. Élete és életvitele megegyezett azzal, ami a csillagokban a számára meg volt írva. Anyja eltaszította magától, az utcán nőtt fel. Szeretetre éhezett, de képtelen volt szeretetet adni, vagy elfogadni. Hiszen a szeretőivel bánt a legkegyetlenebbül. Mindenkit megpróbált átformálni, kivéve saját magát. Pedig saját magával volt a legkevésbé megelégedve. Boldogságra vágyott, ám csak ritkán tudta elhitetni magával, hogy boldog, hiszen tapasztalatból tudta, hogy a szomorúság ott ólálkodik körülötte. Ezért csinált mindent felfokozottan. Amikor nevetett, akkor harsányan nevetett, amikor sírni kezdett, alig tudta abbahagyni, ezek az ellentétes érzelmek korán megölték a szívét és naponta téptek bele a lelkébe. – Nekem a közönségem az igazi családom – vallotta Piaf. S közben olyan énekesek útját egyengette, mint Yves Montand, Gilbert Bécaud, Charles Aznavour, Eddie Constantin és Georges Moustaki. Akárhogy élt is ez a szerencsétlen asszony, gyönyörű örökséget hagyott ránk: apró örömeit, önpusztító fájdalmát mintegy háromszáz sanzon-felvétel őrzi. A szenvedés és a semmi között ő mindig a szenvedést választotta. Csak csodálnunk kell őt ezért.

Források[szerkesztés]