Brachythecium velutinum
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_0052.JPG)
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Brachythecium velutinum (Hedw.) Schimp. | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Brachytheciastrum velutinum (Hedw.) Ignatov & Huttunen | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Brachythecium velutinum témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Brachythecium velutinum témájú médiaállományokat és Brachythecium velutinum témájú kategóriát. |
A Brachythecium velutinum egy egész Európában elterjedt oldaltermő (pleurocarp) lombosmoha faj, különösen az árnyékos élőhelyeket szereti. A levelek nem hosszabbak 1,5 mm-nél.
Megjelenése[szerkesztés]
A Brachythecium velutinum puha, laza, bársonyos gyepet alkot, színe sárgás-zöld, barnás-zöld. Pleurocarp azaz oldaltermő moha, hajtásai szabálytalanul, szárnyasan elágazóak, 5-10 cm hosszúak. A főhajtás levelei legfeljebb 1 mm hosszúak, keskeny lándzsás alakúak a levél alaptól fokozatosan hegyesedik a levélcsúcsig. A levelek széle gyengén fogazott. A levélér a levéllemez feléig, kétharmadáig ér. Az oldalhajtások levelei nagyobbak akár 1,5 mm hosszúak is lehetnek, keskenyebbek és hosszabb mint a főhajtás levelei, körben erősebben fogazott. A levélcsúcs enyhén csavarodott. A levélér tüske formájában kilép a levéllemez hátulján.[1][2][3]
Egylaki növény. A toknyél (seta) 2 cm hosszú és érdes és a pleurokarp mohákra jellemzően a hajtások oldalából nő ki. A spóratartótok tojás alakú, barnás-vörös színű, erősen ívelt és a toknyélre is majdnem merőlegesen áll. Spóratokfedél rövid, kúpos. A spóra termelés és érés téltől tavaszig tart.
-
Spóratartótokok -
Ezen a fotón jól megfigyelhető az enyhén hajlott levelek -
A levelek mikroszkópos képe 40x nagyításban. Jól látszódik a csavarodó levélcsúcs -
A levélalap mikroszkópos képe 250x nagyításban
_0045.JPG)
_0049.JPG)
Élőhelye és elterjedése[szerkesztés]
Ez a moha fontos szerepet játszik a pionír élőhelyek (csupasz talaj és sziklák) benépesítésében. De nem ritka a fák tövén és gyökerén sem az erdőkben. Mészkerülő növény. A szennyezettebb városi körülményeket is jól bírja. Szárazságtűrése jó, jobban elviseli a vízhiányt mint a Pintycsőrű moha (Brachythecium rutabulum). Egész Északi-Féltekén megtalálható a síkvidékektől kezdve a magashegységekig (Észak-Amerika, Európa, Ázsia). Magyarországon is gyakori fajnak számít.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Dietmar Aichele, Heinz-Werner Schwegler: Unsere Moos- und Farnpflanzen. Eine Einführung in die Lebensweise, den Bau und das Erkennen heimischer Moose, Farne, Bärlappe und Schachtelhalme. 10. Auflage. Franckh-Kosmos, Stuttgart 1993, ISBN 3-440-06700-9.
- ↑ Ruprecht Düll: Exkursionstaschenbuch der Moose. Eine Einführung in die Mooskunde mit besonderer Berücksichtigung der Biologie und Ökologie der wichtigsten Moose Deutschlands und für die Lupenbestimmung der leicht erkennbaren Arten im Gelände. 4., verbesserte, ergänzte Auflage. IDH – Verlag für Bryologie und Ökologie, Bad Münstereifel 1993, ISBN 3-925425-00-4.
- ↑ Jan-Peter Frahm, Wolfgang Frey: Moosflora (= UTB. 1250). 4., neubearbeitete und erweiterte Auflage. Ulmer, Stuttgart 2004, ISBN 3-8252-1250-5.
- ↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59. [2016. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 8.)
Internetes hivatkozások[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Samt-Kurzbüchsenmoos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
