Brabanti Tartományi Grófság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Brabanti Tartományi Grófság középkori államalakulat volt a mai Belgium területén. A tartományi grófság a Karolingok uralkodása során a pagus Bracbantensis nevű területből alakult ki, amelyet a Scheldt és Dender folyók határoltak. 870-ben a lotaringiai területek felosztásakor II. Kopasz Károly keleti frank király kapta meg a területet. A 11. századig nem ismertek a terület urai, ekkor keleti felét a Flamand Grófsághoz csatolta IV. Balduin flamand gróf, aki 1018-ban elfoglalta Gent városát. A térség nyugati fele, beleértve Brüsszel városát is, I. Henrik német király lányának, Gerbergának volt a hozománya, amikor hozzáment Giselbert lotaringiai herceghez. Gerbergától a brabanti területek második házasságából származó fiatalabbik fiához, Károlyhoz kerültek, aki hozományba adta lányának, Gerbergának, aki 991-ben feleségül ment I. Lambert leuveni grófhoz.

A leuveni grófok, I. Lambert leszármazottai, részben kapcsolataiknak is köszönhetően, hamarosan megszerezték Alsó-Lotaringia hercegségét, majd amikor azt a rivális limburgi hercegek szerezték meg, magukat Leuven hercegeinek kezdték hívni (kb. 1141 körül), a lotaringiai cím alapján. Ezt azonban a német-római császár, Brabant és Leuven névleges feudális hűbérura, nem hagyta jóvá. 1190 után a leuveni hercegek felvették a Brabant hercegei címet: az Oude Kronik van Brabant krónika feljegyzései szerint III. Henrik (megh. 1261.) volt az első, aki a "Lotaringia és Brabant hercege" (ducem Lotharingie et Brabancie) címet viselte[1].

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Landgraviate of Brabant című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.