II. Jakab nápolyi király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bourbon Jakab nápolyi király szócikkből átirányítva)
II. Jakab
Bourbon Jakab

Nápolyi Királyság királya iure uxoris
Giacomo II
Uralkodási ideje
1415. október 10. 1416. októberje
Koronázásanem koronázták meg
ElődjeII. (Durazzói) Johanna
UtódjaII. (Durazzói) Johanna
La Marche-i Grófság grófja
Jacques II/Jaume II
Uralkodási ideje
1393. június 11. 1435
ElődjeI. (Bourbon) János
UtódjaI. (Bourbon) Eleonóra
Castres Grófság grófja
Jacques I/Jaume I
Uralkodási ideje
1403 1425
ElődjeI. (Vendôme-i) Katalin
UtódjaI. (Bourbon) Lajos
Tarantói Hercegség hercege
Giacomo II
Uralkodási ideje
1415. 1419.
ElődjeI. (Durazzói) László
UtódjaBalzo–Orsini János Antal
Életrajzi adatok
UralkodóházBourbon-ház (Capeting-ház)
Született1370
Elhunyt1438. szeptember 24. (68 évesen)
Besançon
NyughelyeBesançon
ÉdesapjaI. (Bourbon) János, La Marche grófja (1344–1393)
ÉdesanyjaI. Katalin, Vendôme és Castres grófnője (–1412)
Testvére(i)
Házastársa1. Évreux-i Beatrix navarrai királyi hercegnő (infánsnő) (1388/89–1410)
Házastársa2. II. (Durazzói) Johanna nápolyi királynő (1373–1435)
Gyermekei1. házasságából:
1. Eleonóra (1407–1463)
2. Izabella (1408–1445 után)
3. Mária (1410–1445 után)
Házasságon kívüli kapcsolatából:
4. Klaudiusz
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Jakab témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

II. Jakab (1370Besançon, 1438. szeptember 24.), franciául: Jacques II de Bourbon, occitánul: Jaume II de Borbon, olaszul: Giacomo II di Borbone, la Marche[1] és Castres[2] grófja, II. Johanna nápolyi királynő második férje. E második házassága révén Taranto hercege és nápolyi (szicíliai) király.[3] Languedoc[4] tartomány kormányzója 1424-ben. Bourbon Sarolta ciprusi királyné bátyja és első házassága folytán I. (Évreux-i) Blanka navarrai királynő sógora. Jakab a második felesége, II. Johanna nápolyi királynő révén és az Anjouk örököseként viselte a Magyarország királya címet, amely igény a címerében is szerepel.

Élete[szerkesztés]

Jakab király címere

Édesapja I. (Bourbon) János, La Marche grófja, édesanyja I. Katalin, Vendôme és Castres grófnője. Jakab volt szülei legidősebb gyermeke a nyolc közül. Jakab legkisebb testvére, Sarolta 1411-től ciprusi királyné lett.[5] Jakab az apja halála után, 1393-ban örökölte meg a La Marche-i Grófságot. Első felesége Navarrai Beatrix, III. Károly navarrai király és Kasztíliai Eleonóra lánya, valamint I. Blanka navarrai királynő húga volt. Vele 1406. szeptember 14-én Pamplonában házasodtak össze. Három leánygyermekük született. A navarrai infánsnő halála után özveggyé vált Jakabot szemelték ki az 1414-ben az öccse, I. (Durazzói) László halálával nápolyi királynővé vált szintén özvegy, de még gyermektelen, II. Johanna férjének, akivel 1415. augusztus 10-én Nápolyban házasodtak össze. Johanna hozományaként Jakab megkapta a Tarantói Hercegséget. A 42 éves Johanna királynő a gyermekáldásban reménykedett, Jakab viszont a hatalom megszerzésére törekedett. Az újdonsült férj 1415. október 10-én királlyá kiáltatta ki magát, Johannát elzárta a külvilágtól, felesége kegyencét, Pandolfo Alopót pedig kivégeztette. Johanna sógornőjét, László király özvegyét, a fogságban tartott Enghieni Máriát kiszabadította. Johannát azonban a híveinek egy év múlva, 1416 októberében sikerült kiszabadítaniuk, és ekkor Jakab került fogságba. Jakab végül 1420-ban hagyta el a Nápolyi Királyságot, és Itáliában is 1421-ben járt utoljára, ekkor véglegesen visszatért Franciaországba. Feleségétől hivatalosan nem vált el. Egymástól különéltek, így viszont egyikük sem házasodhatott újra, de Johanna ekkor már 48 éves volt, és a gyermekszülés reményét feladva az örökbefogadással igyekezett megoldani a trónutódlást. Jakab Franciaországban is megtartotta királyi címét, viszont Johanna halála (1435) után minden titulusáról lemondott, és szerzetesnek állt. A La Marche-i Grófságot legidősebb lányára, Eleonórára hagyta. Eleonóra leányától 1437-ben megszületett az első unokája is, Armagnaci Jakab herceg, aki a nevét az anyai nagyapja után kapta, és akit 1477-ben az angolok elleni kémkedés vádjával Párizsban lefejeztek. Jakab, a nagyapa viszont teljes visszavonultságban 1438. szeptember 24-én halt meg Besançonban, és itt is nyugszik.

Gyermekei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Occitánul: la Marcha, ahol a ch magyar c-ként ejtendő.
  2. Occitánul: Castras.
  3. A királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság (A Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság) maradt. A Nápolyi Királyság elnevezés csak történészi műszó az Appennini-félsziget déli részén elhelyezkedő országra. Ez az elnevezés a másik Szicíliai Királyságtól (A Világítótornyon túli Szicíliai Királyság), a csak a Szicília szigetére kiterjedő királyságtól való megkülönböztetésre szolgált.
  4. Occitánul: Lengadòc
  5. Férje I. Janus ciprusi király volt.

Irodalom[szerkesztés]

  • Partner, Peter: Giacomo di Borbone, Enciclopedia Italiana, Róma, 1971. URL: L. Külső hivatkozások

További információk[szerkesztés]

Előző
I. (Bourbon) János
La Marche grófja
1393 – 1435
Következő
I. (Bourbon) Eleonóra
Előző
I. (Vendôme-i) Katalin
Castres grófja
1403 – 1425
Következő
I. (Bourbon) Lajos
Előző
I. (Durazzói) László
Taranto hercege
1415 – 1419
Következő
Balzo–Orsini János Antal
Előző
Bourbon Károly
Languedoc kormányzója
1424 – 1425
Következő
Foix János
Előző uralkodó:
II. (Durazzói) Johanna
Szicíliai uralkodó
1415 – 1416 Nápolyi király iure uxoris
A szicília-nápolyi Anjou-k címere
Következő uralkodó:
II. (Durazzói) Johanna