Borlóy Androvitzky Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borlóy Androvitzky Károly
Született1922. január 26.
Budapest
Elhunyt2000. június 27. (78 évesen)
Budapest magyar
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaköltő és sakkmester
SablonWikidataSegítség

Borlóy Androvitzky Károly (Budapest, 1922. január 26.Budapest, 2000. június 27.) magyar sakkmester és költő.

Életpályája[szerkesztés]

Életében három érdeklődési kör játszott nagy szerepet: a sakk, a költészet és a zene.

Sakkozni édesapjától tanult meg, aki I. osztályú sakkozó volt. A sakkmesteri címet 1951-ben a VII. Magyar Sakkbajnokságon szerezte meg, fél ponttal túlteljesítve a mesteri normát. Ez a bajnokság az akkori legerősebb mezőny volt, ahol a nagymester, mestergárda színe-java szerepelt.

Ötvenéves sakkpályafutása során igen sok kimagasló eredményt ért el az Országos Magyar Sakkbajnokságokon, vegyes mesterversenyeken. Ötször volt bajnoki döntős és a válogatott keret tagja. 1953-ban kapta meg a kiváló sportoló címet. Ugyanebben az évben Lángos Józsa magyar sakkbajnoknő szekundánsaként részt vett a moszkvai női világbajnokságon. 1954-ben lett a sakk edzőbizottság tagja.

Becsületes, a sakkot nagyon szerető, a sakksport tisztaságát védő igazi sportember volt. Többek közt ez is volt az oka mellőzöttségének, nemzetközi címet nem tudott szerezni, nem adtak rá lehetőséget, hogy nemzetközi versenyeken indulhasson, csak azokon a versenyeken játszhatott, ott volt joga indulni, ahol nem tudták megakadályozni ebben. Kitűnő levelezési sakkozó is volt, mind egyéni, mind csapat versenyzőként igen jó eredményeket ért el.

1960-ban kidolgozott egy pontozási rendszert, amellyel valamennyi ország legjobb sakkozóit igazságosan lehet rangsorolni. Kidolgozta az akkor élő magyar mestergárda 50 tagjának rangsorát, a két utolsó naptári évben elért eredményeiket véve alapul. A sportértékelési munkát elküldte a Magyar Sakkszövetség főbb vezetőinek, a Minősítő Bizottság elnökének, továbbá a FIDE elnökének, Folke Rogard-nak.

Kezdetben igen nagy lelkesedéssel fogadták, az idők folyamán azonban mindjobban gáncsoskodtak, hónapokig elfektették, végül eltüntették az anyagot. A sakktársadalomnak széles körben fogalma sem volt arról, hogy megszületett egy pontos, precíz pontozási rendszer, egészen 2009-ig, amikor a Magyar Sakkvilág című szaklapban megjelent erről egy cikk Az elkallódott spanyolviasz címen.

1970-ben elfogadta a Nemzetközi Sakkszövetség Élő Árpád Amerikában élő, szüleivel 20 éves korában kivándorolt fizikus értékszám-számítását. Érdekesség, hogy Élő Árpád 1970-ben lett a FIDE Minősítési Bizottságának titkára. Élő Árpád saját bevallása szerint is elfogadott munkája sok módosításra szorult, illetve a javításokat indokoltnak vélte. A Magyar Sakkszövetségnek nem kellett a pontos, hibátlan Androvitzky-féle pontozási rendszer, amely 10 évvel előbb készült, mint az Élő-féle rendszer. Pontrendszere olyannyira differenciálta a teljesítményeket, hogy szinte nem létezett két egyforma értékszám.

Borlóy Androvitzky Károly 1963-ban súlyosan megbetegedett: mélyvénás lábtrombózist és négy rendbeli tüdőembóliát kapott, 160 napig feküdt mozdulatlanul. Felépülése után a versenyzést 6 éven át szüneteltette. 1981-ben megnyerte a Bebrits emlékversenyt. Hét tavaszi fesztiválon vett részt, az 1990-es tavaszi fesztiválon dr. Heinz Lehmann nemzetközi sakkmesterrel a legjobb szeniornak járó különdíjat kapta.

Versei[szerkesztés]

A sakkon kívül fiatal kora óta foglalkozott versírással, eleinte kevés sikerrel, a kiadók nem adták ki írásait. Ez kedvét szegte és egy időre abbahagyta a versírást. Végül felesége unszolására felkereste Illyés Gyulát. A költő Borlóy Androvitzky verseinek áttanulmányozása után a következőket nyilatkozta: "Írása érthető, világos, rímei frappánsak, ötletesek, nagy fantáziát mutatnak. Témája sokoldalú, szinte mindenről tud írni, mély érzésről, gondolatokról tanúskodik."

Illyés támogatásának köszönhetően több folyóirattól, újságtól kapott felkérést, azonban önálló verseskötete csak halála után, 2006-ban jelent meg[1] Borlóy Androvitzky Károly sakkmester költeményei címen a Püski Könyvesház gondozásában. A könyvben azok a versek szerepelnek, melyeknek kéziratát több mint három évtizeddel korábban Illyés Gyulának megmutatta.[2] A Fondorlatos Jucika[3] c. kötet 2009 februárjában került a könyvesboltokba. Ebben Pusztai Pál[4] hírneves karikaturista képeit, rajzait „verselte meg”. A kézirat és a hozzá tartozó rajzok már 1970-ben elkészültek, azonban Pusztai Pál váratlan halála miatt akkor nem adták ki. Harmadik kötete "Ez tiszta kabaré!" címmel jelent meg 2010. június 15-én. E kis kötet Borlóy Androvitzky Károly halálának 10. évfordulója tiszteletére készült.

Családja[szerkesztés]

Feleségével, Selmeczi Hedviggel 43 éven át éltek boldog, szeretettel teli házasságban.

Selmeczi Hedvig 35 évig volt a Könnyűipari Minisztérium tisztviselője. A V.T.S.K. Sakkegyesület tagjaként, színeiben évekig versenyzett. Író-költő, a háború előtt két könyve jelent meg Csonka országban élek és Nézz a szemembe címmel. 2014-ben jelent meg a harmadik könyve Gúny-özön címen.[5] 2015-ben jelent meg a negyedik könyve Orrod alá dörgölök címen.[6]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Emlékét költeményei, sakkjátszmái mellett 2007. május 11-én kertjében felavatott bronz mellszobor, Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása is őrzi.
  • 2010 óta rendszeresen évente megrendezik a Borlóy-Androvitzky Károly sakk emlékversenyt nagymesterek részvételével.[7]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

  • 1951-ben sakkmesteri cím,
  • 1952-ben magyar válogatott keret tagja,"Kiváló sportoló" cím,
  • 1954-ben lett a sakk edzőbizottság tagja élete végéig,
  • 1960-ban kidolgozta a sakkozók rangsorolásának pontozási rendszerét, amelyet nem fogadtak el tőle; az Élő Árpád által később kidolgozott pontszámrendszert alkalmazzák (Élő-pontszám).
  • Költői munkásságát Illyés Gyula támogatta, így több újságtól kapott felkérést versei közlésére. Halála után jelenhetett meg három verseskötete a Püski Kiadó gondozásában.

Kötetei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Borlóy Androvitzky Károly sakkmester költeményei
  2. Második kötet. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 22.)
  3. Fondorlatos Jucika. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 22.)
  4. Pusztai Pál
  5. Borlóyné Selmeczi Hédi: Gúny-özön. Püski Kiadó és Könyvesház. [2016. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 11.)
  6. Borlóyné Selmeczi Hédi: Orrod alá dörgölök. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. (Hozzáférés: 2016. május 11.)
  7. Borlóy Androvitzky Károly emlékverseny. matav.hu. (Hozzáférés: 2015. november 15.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]