Borfő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borfő (Brhlovce)
Jellegzetes földbe épített barlanglakás Borfőn
Jellegzetes földbe épített barlanglakás Borfőn
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangközség
PolgármesterDanuše Francisciová
Irányítószám935 02 (pošta Žemberovce)
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Népesség
Teljes népesség296 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség23 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság174 m
Terület13,38 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 12′ 54″, k. h. 18° 44′ 24″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 54″, k. h. 18° 44′ 24″
Borfő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Borfő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Borfő (szlovákul Brhlovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Kálnaborfő és Tegzesborfő egyesítésével jött létre. Sziklába vájt barlanglakásairól nevezetes.

Fekvése[szerkesztés]

Lévától 12 km-re keletre, a Búr patak patak partján található.

Története[szerkesztés]

A falu környékén már a kőkorszakban laktak emberek. Első írásos említése 1245-ből való, amikor a mai Kálnaborfőt Burfeu néven említik.[2] Az addigi Borfő határában a 16. század elején egy másik község (Tegzesborfő) jött létre, mely 1542-ben szerepel először oklevélben Boorfeni, majd később Tegsesborfo alakban. A két község birtokosairól a Kálnay és a Tegzes családokról kapta a nevét.

Kálnaiborfő ura 1506-tól a Kálnay család,[3] később több nemesi család birtoka volt. 1715-ben 9 volt a háztartások száma. Tegzesborfő 1720-tól köznemesi község.[4] 1828-ban 25 házában 155 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

A török hódítás időszakában a lakók a házak mögötti hegyoldalba vájtak menedékül szolgáló barlanglakásokat, melyek nagy része a mai napig fennmaradt. Itt tartották állataikat is. Ezekről a sajátos építményekről Bél Mátyás tesz először említést 1742-ben megjelent Notitia Hungaraie novae című enciklopédiájában. Ezekben a lakásokban a 19. század végéig éltek emberek. A két falu birtokosai a két névadó családon kívül a Körmendy, a Baross és a Bakonyi családok voltak.[5] A település a 19. században kőfaragóiról is híres volt.

Az 1917-es tűzvész előtt kastélya és 13 háza volt. Lakói később mezőgazdasággal, szövéssel, kosárfonással, kőfejtéssel foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Báti járásához tartozott.

Kálnaborfőt és Tegzesborfőt 1952-ben egyesítették újra. A falu határában 1964-ig andezitet és tufát bányásztak.[6]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban Kálnaborfő 139 lakosából 7 magyar és 118 szlovák anyanyelvű volt. Tegzesborfő 231 lakosából 16 magyar és 195 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben Kálnaborfő 259 lakosából 16 magyar és 238 szlovák anyanyelvű volt. Tegzesborfő 185 lakosából 27 magyar és 153 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban Kálnaborfő 189 lakosából 39 magyar és 150 szlovák anyanyelvű volt. Tegzesborfő 291 lakosából 36 magyar és 253 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben Kálnaborfő 210 lakosából 29 magyar és 181 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 197 római katolikus, 8 evangélikus és 5 izraelita vallású volt. Tegzesborfő 329 lakosából 33 magyar és 284 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 210 római katolikus, 114 evangélikus, 4 izraelita és 1 református vallású volt.

1921-ben Kálnaborfő 165 lakosa mind csehszlovák volt. Ebből 157 római katolikus, 6 evangélikus és 2 izraelita vallású volt. Tegzesborfő 317 lakosából 1 magyar és 316 csehszlovák volt.

1930-ban Kálnaborfő 308 lakosa mind csehszlovák volt. Tegzesborfő 390 lakosa mind csehszlovák volt. Ebből 284 római katolikus, 99 evangélikus, 5 izraelita, 1 református és 1 egyéb vallású volt.

A két falut 1952-ben egyesítették.

1991-ben 408 lakosából 3 magyar és 394 szlovák volt.

2001-ben 359 lakosából 1 magyar és 354 szlovák volt.

2011-ben 310 lakosából 1-1 magyar, cseh és 301 szlovák volt.

2021-ben 296 lakosából (+1) magyar, 291 (+1) szlovák, 3 egyéb és 2 ismeretlen nemzetiségű volt.[7]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A falu sziklába vájt, egykor menedékhelyül épített lakásairól nevezetes. Egyiküket, a 142. szám alattit múzeummá rendezték be.
  • Dombon álló kétszintes kastélya 1756-ban épült késő barokk stílusban. Egy szintén kétszintes gazdasági épület is tartozik hozzá.
  • A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére épített római katolikus temploma 1760 és 1772 között épült késő barokk stílusban, később többször renoválták. Falfestményei a 18. század második felében készültek.
  • Tegzesborfő evangélikus temploma 1700-ban épült,[5] kápolnáját 1860-ban építették késő klasszicista stílusban,[4] a korábbi templom felhasználásával. Belseje részben barokk.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Györffy György. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, III. kötet. Akadémiai Kiadó, 180. o. (1987). ISBN 9630536137 
  3. ↑ Bakács István. Hont vármegye Mohács előtt. Akadémiai Kiadó, 311. o. (1971) 
  4. ↑ a b Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 257. o. ISBN 963-9257-17-6  
  5. ↑ a b Hont vármegye és Selmecbánya sz. kir. város, szerk. Borovszky Samu, 51. o. (1906) 
  6. ↑ Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 322. o. ISBN 963-05-6928-0  
  7. ↑ ma7.sk

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Borfő&oldid=26728461”