Borda-féle szavazás
.svg)
A Borda-módszer, vagyis egy olyan pozíciós rangsorolós szavazási szabály, amelyben minden szavazó minden jelöltnek annyi pontot ad, ahány más jelöltet az adott jelölt alá rangsorol: a legutolsó helyen rangsorolt jelölt 0 pontot kap, az utolsó-előtti 1 pontot, és így tovább. Az a jelölt nyer, aki a legtöbb pontot szerzi.
A Borda-féle pozíciós szavazást többen egymástól függetlenül is feltalálták az első feljegyzett javaslat rá 1435-ből származik, amelyet Cusai Miklós tett közzé, [1] [2] de módszer mégi a 18. századi francia matematikus és hajómérnök, Jean-Charles de Borda nevén vált ismerté, aki 1770-ben írta le a rendszert. [3]
A Borda-féle módszer jól ismert a választáselméletében, mind különleges elméleti tulajdonságai, mind könnyű manipulálhatósága miatt. Stratégiai szavazás és stratégiai jelölés hiányában a Borda-számlálás általában széles körben elfogadható opciókat vagy jelölteket választ (ahelyett, hogy következetesen a többség preferenciáit követné). [4] Amikor mind a szavazási, mind a jelölési minták teljesen véletlenszerűek, a Borda-számlálás általában kivételesen magas utilitárius hatékonysággal rendelkezik. [5] A módszer azonban nagyon sebezhető a spoilerhatásokkal szemben, bármely politikai párt megnyerheti a választást elegendő klón futtatásával. [5] [6]
A hagyományos Borda-módszert jelenleg két etnikai kisebbségi képviselő megválasztására használják a Szlovén Nemzetgyűlésben, [7] és módosított formában annak meghatározására, hogy mely jelöltek jutnak be a pártlistás helyekre az izlandi parlamenti választásokon. Nauru parlamentjének tagjainak megválasztására a Dowdall-rendszer néven ismert változatot alkalmazzák. [8] Az 1970-es évek elejéig Finnországban egy másik változatát alkalmaztak az egyéni jelöltek pártlistákon belüli kiválasztására. 1979-től 2002-ig ezt a módszert alkalmazták Kiribati elnökválasztási jelöltjeinek kiválasztására. [9]
A Kvóta-Borda rendszer egy arányos, töbgyőzteses változata.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Emerson, Peter. From Majority Rule to Inclusive Politics (angol nyelven). Springer (2016. január 16.). ISBN 978-3-319-23500-4
- ↑ Emerson (2013. február 1.). „The original Borda count and partial voting” (angol nyelven). Social Choice and Welfare 40 (2), 353–358. o. DOI:10.1007/s00355-011-0603-9. ISSN 0176-1714.
- ↑ McLean, Urken & Hewitt 1995.
- ↑ Lippman, David. Voting Theory, Math in Society „Borda count is sometimes described as a consensus-based voting system, since it can sometimes choose a more broadly acceptable option over the one with majority support.”
- ↑ a b Young (1988. december 1.). „Condorcet's Theory of Voting”. American Political Science Review 82 (4), 1231–1244. o. DOI:10.2307/1961757. JSTOR 1961757.
- ↑ Russell (2007. január 1.). „Complexity of control of Borda count elections”. Theses.
- ↑ Slovenia's electoral law. www.minelres.lv. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
- ↑ Fraenkel (2014. április 3.). „The Borda Count and its real-world alternatives: Comparing scoring rules in Nauru and Slovenia”. Australian Journal of Political Science 49 (2), 186–205. o. DOI:10.1080/10361146.2014.900530.
- ↑ Reilly (2002). „Social Choice in the South Seas: Electoral Innovation and the Borda Count in the Pacific Island Countries”. International Political Science Review 23 (4), 364–366. o. DOI:10.1177/0192512102023004002.