Bopál állam

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Bopál ('भोपाल रियासत / بھوپال ریاست) egy független állam volt a 18. századi Indiában, majd egy 19 ágyúlövést megillető hercegi állam az Indiai brit birodalomban 1818-tól 1949-ig, végül pedig egy független állam 1947 és 1949 között. Az állam első fővárosa Iszlamnagar volt, ami majd Bopálba költözött át.

Története[szerkesztés]

Az államot Doszt Mohamed kán (1672-1728) alapította, egy pastun afgán mogul katona. Álamgír halála után zsoldosként szolgált különböző helyi főnököknek az ingatag Malvában. 1709-ben bérbe vette a Beraszia birtokot. Később a Mangalgari rádzsput hercegséget bitorolta és Rani Kamlapati Gondi királyságát, női uralkodóinak halála után, akiket, mint zsoldos szolgált. Számos már területet is csatolt államához Malvában.

A korai 1720-as években a kán Bopál városát megerősített várossá változtatta és a navab címet vette fel. A kán közeli kapcsolatba került a Szajjid fivérekkel, akik rendkívül befolyásosak voltak és királyokat emeltek trónra. Ez a kapcsolata ellenséges viszonyt hozott magával a mogul nemessel, Nizam-ul-Mulkkal, aki elfoglalta Bopált 1724. márciusában és arra kényszerítette a kánt, hogy mondjon le országa nagy területeiről. Fiát túsznak vitték és elfogadta a nizám fennhatóságát.

Doszt Mohamed kán és afgán társai iszlám befolyást hoztak a megalapított Bopál kultúrájába és építészetébe, melyeknek romjai a mai napig megtalálhatók Iszlamnagarban, Bopál mellett. A kán halála után 1728-ban a Bopál állam a nizám befolyása alatt maradt. Az állam a maratháknak is adót fizetett.

Faiz Mohamed kán navab (1742-1777) a fővárost áthelyezte Iszlamnagarból Bopálba. Vallásos remete volt, és az államot mostohaanyja, Mamola Bai irányította. Az állam brit védnökség alá került 1818-ban és 1949-ig Doszt Mohamed kán utódai uralták. A britek távozása után 2 évig az állam független államként létezett.

1730-re a marathák a régióba érkeztek és az államnak meg kellett küzdenie területi épségéért csakúgy, mint az uralkodó családnak meg kellett állnia a sarat a belső hatalmi harcokban. A marathák számos szomszédos államot hatalmukba kerítettek, nyugaton Indaurt is bele számítva és Gválijárt északon, de Bopál megmaradt moszlim államnak Doszt Mohamed kán utódai alatt. Ezt követően Vazir Mohamed kán navab, aki egy ügyes hadvezér volt, felépített egy valóban erős államot, amely megállta a sarat számos küzdelemben szomszédjaival.

Dzsahángir Mohamed kán navab az erődtől egy mérföldnyire megalapított egy katonai szálláskörzetet. Ezt róla Dzsahángirabadnak nevezték el. Barakkokat és kerteket építtetett itt a brit vendégeknek és katonáknak.

1778-ban, az első angol-maratha háború idején, amikor a brit generális, Thomas Goddard India szerte hadakozott, Bopál azon kevés államok közé tartozott, amely baráti viszonyát a britekkel megtartotta. 1809-ben, a második angol-maratha háborúban, Close generális hadjáratot vezetett Közép-Indiába. A bopáli navab kérelmezte a brit védnökséget. 1817-ben, amikor kitört a harmadik angol-maratha háború, aláírtak egy vazallusi szerződést a brit kormány és Bopál navabja közt. Bopál mindvégig az Indiai brit birodalom támogatója maradt.

1818. február-márciusában Bopál az angol-bopáli szerződés (a Brit Kelet-indiai Társaság és Nazar Mohamed navab közt) értelmében az Indiai brit birodalom hercegi állama lett. Bopál magába foglalta a mai Bopáli, Raiszeni és Szehori körzeteket és a Közép-Indiai Ügynökség része volt. Területe a Vindhja-hegyláncon terjeszkedett el, északi régiói a Malva fennsíkra nyúltak, míg délen a Narmada-folyó völgyébe, míg maga a folyó az állam déli határát képezte. A Közép-Indiai Ügynökség keretén belül szervezték meg a Bopáli Ügynökséget, mint közigazgatási egységet, amely magába foglalta Bopál államát és néhány hercegi államot északkeleten, mint Kilcsipur, Narszingar, Rádzsgar és 1931 után a Déva államok.

Bopál navabjai
Doszt Mohamed kán 1707 - 1728
Jar Mohamed kán 1728 - 1742
Faiz Mohamed kán 1742 - 1777
Hajat Mohamed kán 1777 - 1807
Gusz Mohamed kán 1807 - 1826
Vazir Mohamed 1807 - 1816
Nazar Mohamed kán 1816 - 1819
Kudszia Begam 1819 - 1837
Dzsahángír Mohamed 1837 - 1844
Szikander Begam 1860 - 1868
Dzsahán Begam 1844 - 1860
Dzsahán Begam 1868 - 1901
Kaikuszrau Begam 1901 - 1926
Hamidullah kán 1926 - 1949

A Begamok uralkodása - 1819 és 1926 között az országot négy nő igazgatta, a Begamok, ami egyedi volt a korabeli királyságokban. Kudszia Begam (Qudsia Begum) volt az első nő, aki uralkodott, akit egyetlen lánya, Szikandar Begam követett a trónon, majd annak Dzsahan Begam sah nevű lánya következett a trónon. Szultán sah Dzsahan Begam volt az utolsó nő a trónon, aki 25 év után lemondott fiának, Hamidullah kánnak, javára. A Begamok uralma idején épültek a szökőkutak a városban, vasutak, postarendszer és 1907-ben megalakult az önkormányzat.

1819-ben, férje meggyilkolása után, a 18 éves Kudszia Begam (Gohar Begam) vette át a hatalmat. Ő volt Bopál első női uralkodója. Annak ellenére, hogy írástudatlan volt, elutasította a purdah (a nők fizikai elkülönítésének, illetve testük befedésének követelménye vagy szokása bizonyos iszlám vallású területeken, illetve India egyes hinduk lakta részeiben) tradíciót. Kinyilvánította, hogy a trónon 2 éves lánya, Szikander fogja őt követni mint uralkodó. A család egyetlen férfitagja sem vonta kétségbe elhatározását. Reggelijét és vacsoráját csak azután fogyasztotta el, hogy elvégezte reggeli, illetve napi teendőit. Ő építette a Dzsama Maszdzsidot (egy mecset) és csodálatos palotáját, a Gohar Mahalt (vagy Nazar Bagh) Bopálban. 1837-es haláláig megfelelően felkészítette lányát az uralkodásra.  

1844-ben Szikander Dzsahan Begam vette magához a hatalmat Bopálban. Anyjához hasonlóan szintén elvetette a purdahot. Katonai kiképzést is kapott és uralkodása idején számos hadjáratot viselt. Az 1857-es szipolylázadás idején a britek oldalára állt és elfojtott minden lázongást ellenük. Számos közjóléti dolgot is bevezetett, utakat építtetett, felújított az erődöt. A Moti Maszdzsidot (a mecsetek gyöngyét) építtette és a Moti Mahalt (gyöngypalotát).

Szipolylázadás – a lázadást Bopálban azonnal az elején elnyomta. 1857 júniusára a lázadás Bopál szomszédságába úgy, mint Indaurba, Mhovba és Nímacsba is eljutott. Július elején Baksi Muravat Mohamed kán Naszrat Dzsang informálta Szikander Begamot, hogy a lázadók Bopál felé vették útjukat. Megparancsolta a kánnak, hogy verje vissza a Mhov irányából közeledő lázadókat.

Néhány bopáli mecsetben a Brit Kelet-indiai Társaság ellen dzsihádot hirdettek a maulvik (iszlám vallási vezetők) és pastuk (afgán törzs). A lázadók kapcsolatban álltak Rani Laksmibaival Dzshábszíból, Tatya Topéval, Tonk navabjával, Banda navabjával és másokkal. Elismerték II. Bahádur sahot India császárának és ajándékokat küldtek neki Delhibe, lovakat és pénzt.

Azt is jelentették, hogy a lázadók úgy mozgósították az embereket, hogy csapatikra (keletlen tésztájú lapos kenyér) írt híreket terjesztettek a falvakban. Szikander Begam megtiltotta ezeknek a csapatiknak a terjesztését. Megkövetelte minden falu elöljárójától, hogy a tilalom megszegését azonnal jelentsék a legközelebbi rendőrőrsön. Megtiltott minden lázadó irat terjesztését akár a földön feküdt, akár a falra volt ragasztva. Maulvi Abdul Qajjam, a fatehgari erőd rendőrparancsnoka 500 röpiratot terjesztett el, amit a kanpuri lázadók adtak ki. A röplap azt állította, hogy a britek beavatkoznak a hinduk és mohamedánok szabad vallásgyakorlásába és lázadásra ösztökélte z embereket. Szikander Begam eljárást indított Maulvi ellen, akit összeesküvéssel vádolt. Kiadott egy cáfolatot, melyben elutasította, hogy a britek bármilyen módon beavatkoznának vallási ügyekbe. 

Bopál Beraszia körzetében a lázadó vezérek, Sadzsát Pindari kán és Dzsahángír Mohamed kán egy kis csapatot állítottak össze 70 szipolyból. 1857. július 14-én megtámadták Berasziát. A lázadók kifosztották a várost és meggyilkolták Babu Szubh Raot, a helyettes politikai ügynököt, Munsi Mukhdum Bakst és több brit lojalistát. Kifosztották a helyi kincstárat és elragadták a meggyilkolt hivatalnokok kincseit. Szikander Begam lépéseket tett a berasziai lázadók ellen és menekülésre kényszerítette őket. Sadzsát Pindari kán el akart menekülni Fazil Mohamed kánhoz, Garhi Ambapani dzsagirdarjához vagy a narszingari Bavani Szing herceghez. Ám kémek segítségével elfogták és a Szehorei börtönbe vetették követőivel egyetemben. A város mecsetje mellett akasztották fel fiával együtt, majd eltemették egy madhuka fa alá.

Dzsahan Begam sah - Szikander Begam utódja, Dzsaham Began sah (1844-1860 régens, majd 1868-1901 uralkodó), mogul névrokonához hasonlóan a szenvedélye az építészet volt. Hatalmas kisvárost építtetett, amit ő utána Sahdzsahanabadnak neveztek el. Magának is építtetett egy új palotát, a Tadzs Mahalt (nem szabd összetéveszteni az agraival). De más megkapó épületeket is emeltetett, mint Ali Manzil, Amir Gandzs, Barah Mahal, Be nazir épület együttes, Kavaszura, Mogulpura, Nematpua és Navab Manzil. Ma a Tadzs Mahal romjai láthatók és más építményeké, melyek kiállták az idő próbáját, mint Barah Mahal és Navab Manzil. Uralkodása idején 1900-ban a monszun esőzések hiánya komoly éhínséghez vezetett Bopálban. Dzsahan sah legjelentősebb vívmányai közé tartozott a gazdaság felvirágzása. Uralkodása idején Bopálnak volt a legmagasabb nemzeti összterméke, amihez a kézművesség és aranyművesség járultak hozzá.

Kaikhuszrau Dzsahán Begam (1858-1930) - Dzsahán Begam sah lánya volt, aki 1901-ben követte anyját a trónon és fia javára mondott le a trónról 1926-ban. Tovább erősítette a nők emancipációját és modern önkormányzatot vezetett be 1903-ban. Saját palotája volt, a Szadar Manzil (ma itt székel a Bopáli törvényhatósági társaság). Saját elkerített mini-várost építtetett, amit Ahmedabadnak (van hasonló nevű város Gudzsarátban is) neveztek el elhunyt férje alapján. A Kaszer-e-szultani palotát (ma Szaifia egyetem) is ő építette. A Begamok békés uralma egy egyedi, kevert kultúra felemelkedéséhez vezetett Bopálban. A hinduk is fontos közigazgatási pozíciókba juthattak az államban. Ez a közösségi békéhez vezetett és kozmopolita kultúra vert gyökeret.

India függetlenségét követően Bopál volt az utolsó állam, amely aláírta a csatlakozási egyezséget. Az utolsó navab 1948. decemberében kifejezte azon kívánságát, hogy Bopál maradjon független állam. Ez oda vezetett, hogy egyesek a navab ellen agitáltak. Ezért többek közt Sankar Dajal Sarmát és Bai Ratan Kumar Guptát is bebörtönözték. Később a politikai foglyokat elbocsájtották és a navab aláírta a csatlakozást Indiához 1949. április 30-án. Az állam csatakozása után Szindi menekültek telepedtek le Pakisztánból Bairagarban, Bopál nyugati külvárosába. Hamidullah kán legidősebb lánya, Abida Szultán, lemondott címéről és Pakisztánba költözött 1950-ben. Az új állam külügyi hivatalában dolgozott.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bhopal State című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.