Bondor Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bondor Vilmos
Született 1915. szeptember 6.
Elhunyt 2012. augusztus 24. (96 évesen)
Ontario
Állampolgársága magyar
Foglalkozása katona
A Wikimédia Commons tartalmaz Bondor Vilmos témájú médiaállományokat.

Bondor Vilmos (Hosszúfalu, Magyarország, 1915. szeptember 6. - Ontario, Amerikai Egyesült Államok, 2012. augusztus 24.) főhadnagy, a Magyar Front tagja, Mikó Zoltán helyettese. A német megszállás és a nyilas terror alatti katonai ellenállás és Mikó embermentő akcióinak részese.

Családja[szerkesztés]

Apja is honvédségi tiszt volt egy Brassó melletti település határvédő parancsnokaként, édesanyja a szászrégeni Gencsy családból származott. A Bondorok már a Rákóczi-szabadságharcban is részt vettek. Édesapja 1916-ban a román támadás idején fogságba került, ahonnan tüdőlövéssel tért haza. A család 1921-ben menekült Magyarországra, Gulácson telepedtek le, majd Nyíregyházára költöztek. Bondor Vilmos az ottani Királyi Katolikus Gimnáziumban érettségizett.

Katonai pályán[szerkesztés]

Két évet járt a debreceni egyetem bölcsészettudományi szakán, azonban 1937-ben besorozták katonának. A nyíregyházi 12. gyalogezrednél kezdte szolgálatát, részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásokban. A 2. magyar hadsereg kötelékébe került. Legendás bátorsága és katonai teljesítményei miatt megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést és a Signum mindkét osztályát és a Német Vaskeresztet. Horthy Miklós 1944. október 15-ei proklamációja már a visszavezénylést követően, az Alföldön éri, egyértelművé vált számára, hogy a háború elveszett, a további harcok céltalanok. Budapestre megy, ahol 1944. október végén csatlakozik Mikó Zoltán vezérkari századoshoz, aki a Fővezérség különleges csoportjának vezetője volt. Mikóval már 1942-ben az orosz fronton találkozott, amikor az arcvonalat mint repülő százados látogatta végig, barátságuk, kapcsolatuk innen ered.

A Kiugrási Iroda tagjaként[szerkesztés]

Mikó a Kiugrási Iroda katonai szárnyának tagjaként számos fontos embermentő akcióban vett részt, kapcsolatot tartott Raoul Wallenberggel is, közös akciójuk volt a katyni iratok banki trezorokba helyezése. Konspirációs okokból Bondor ezeknek csak érintőlegesen lehetett tanúja, azonban mindkettőjüket érintette, hogy a háború végi katonai ellenállás, Budapestnek az ostromtól való megmentése végül is sikertelen maradt. Sem a Szovjetunió sem Németország nem volt hajlandó Budapestet nyílt városként elfogadni. Sztálin Budapest menetből történő elfoglalására utasította a Vörös Hadsereget, Hitler pedig Budapest végsőkig történő védelmére utasította a Wehrmachtot. Ezt követően Bondor és Mikó élete még fordulatosabb lett. Bondor a Vár ostroma idején meg tudott szökni a nyilasok fogságából, Mikó pedig ekkor már bujkálni kényszerült. Az orosz megszállás után mindketten az oroszok fogságába kerültek, halálra ítélték mindkettőjüket. Bondor esetében az ítéletet 25 évre változtatták, Mikó Árpádot – valószínűleg Raoul Wallenberggel való kapcsolata illetve a Katyńi vérengzés, az NKVD felelősségét bizonyító iratok sorsának ismerete miatt 1945-ben Odesszában kivégezték.[1] Bondor Vilmos különböző szibériai lágerekben töltötte a büntetését, kétszer is szökést kísérelt meg. Egy nyaklövést is túlélt, végül, 11 év fogság után, 1955-ben szabadult.

1956-ban feleségével Ausztrián át az Amerikai Egyesült Államokba távozott, ott élt haláláig. Bondor Vilmos fontos szerepet játszott a hézagosan feldolgozott katonai ellenállás, a 2. világháború végi budapesti katonai események emlékeinek feldolgozásában.

1995. május 23-án dandártábornokká léptették elő.

Könyvei[szerkesztés]

  • A világégés hadszínterein, Püski kiadó, 1995
  • A Mikó-rejtély. Mikó Zoltán és Raoul Wallenberg kapcsolata a magyar ellenállásban 1944-1945, Püski Kiadó
  • Messze van a nyíregyházi kaszárnya Püski kiadó, 1998

Kitüntetései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]