Bonaparte-partfutó

Bonaparte-partfutó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Gruae;
Csoport:	Gruimorphae;
Rend:	Lilealakúak (Charadriiformes);
Alrend:	Scolapaci;
Család:	Szalonkafélék (Scolopacidae);
Alcsalád:	Arenariinae;
Nem:	Partfutó (Calidris); Merrem, 1804
Faj:	C. fuscicollis;
Tudományos név
	Calidris fuscicollis; (Vieillot, 1819)
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Bonaparte-partfutó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Bonaparte-partfutó témájú médiaállományokat és Bonaparte-partfutó témájú kategóriát.

A Bonaparte-partfutó (Calidris fuscicollis) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2] Nevét Charles Charles Lucien Bonaparte francia ornitológusról, kapta.^[3]

Rendszerezése

A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1819-ben, a Tringa nembe Tringa fuscicollis néven.^[4]

Az Atlanti-óceán szigetein, valamint Alaszka és Kanada területén fészkel. Telelni Dél-Amerikába vonul. Kóborlásai során eljut Európa nyugati részére is.

Magyarországon rendkívül ritka kóborló. Négy alkalommal észlelték.^[5]

Testhossza 15–18 centiméter, szárny fesztávolsága 36–38 centiméteres, testtömege 28–66 gramm. Barnás foltos rejtő színe van.

Rovarokkal, rovarlárvákkal, apró rákokkal, csigákkal, férgekkel és növényi részekkel táplálkozik.^[5]

A tundrákon a földre készíti fészkét. Átlagos fészekalja 4 tojás, ritkábban 3. A kotlási idő 22 nap, a fiókák fészekhagyók.^[5]

↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2017. március 15..
↑ "Az Integrated Taxonomic Information System besorolása". Hozzáférés: 2017. március 15..
↑ Bo Beolens, Michael Watkins, Michael Grayson (2014). The Eponym Dictionary of Birds. London: Nature. ISBN 9781472905734. {{cite book}}: Cite has empty unknown parameters: |subtitle= és |coauthors= (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
↑ "Hand Books the Birds". Hozzáférés: 2017. március 15..
1 2 3 "Az MME Monitoring Központjának adatlapja". Hozzáférés: 2017. március 15..