Bolíviai mókusmajom

Bolíviai mókusmajom
Bolíviai mókusmajom nőstény a kölykével
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülők (Theria) Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Rend: Főemlősök (Primates) Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini) Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini) Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae) Alcsalád: Mókusmajomformák (Saimirinae) Miller, 1812 (1900) Nem: Saimiri Voigt, 1831 Faj: S. boliviensis
Tudományos név
Saimiri boliviensis (I. Geoffroy and Blainville, 1834)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bolíviai mókusmajom témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bolíviai mókusmajom témájú médiaállományokat és Bolíviai mókusmajom témájú kategóriát.

A bolíviai mókusmajom (Saimiri boliviensis) a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj.

Közeli rokona a közönséges mókusmajom (Saimiri sciureus)

Megjelenése

Testhossza 42 centiméter, farokhossza 35 centiméter, súlya 1 kilogramm. A bolíviai mókusmajom rövid és tömött szőre a hátán olajbarna színű, hasán sárgás-narancssárgás. Jellegzetes bélyege és fő megkülönböztetője a közönséges mókusmajomtól fején a fekete sapka és arcmaszk.

Elterjedése

Brazília (Acre és Amazonas államok), Peru és Bolívia trópusi esőerdeiben honos.

Alfajai

Négy alfaja van.

• Saimiri boliviensis boliviensis
• Saimiri boliviensis peruviensis
• Saimiri boliviensis jaburuensis
• Saimiri boliviensis pluvialis

Életmódja

Idejének nagy részét a fák ágai között tölti. Bár hosszú farka van, azt sohasem használja kapaszkodásra, inkább csak egyensúlyozik vele, illetve bizonyos testhelyzetnél támaszkodik rajta. Nyugalmi helyzetben farkát a háta és a válla fölött előrehajlítva tartja. Nagylétszámú, sokszor több száz egyedből álló csoportokat alkot, de e nagy csoportokon belül mindig vannak kisebb, belső csoportok is, amelyeknek az a sajátosságuk, hogy vagy a hím-, vagy a nőivarú egyedek túlsúlyban vannak jelen. Ennek a jelenségnek a magyarázatát még nem fejtette meg a tudomány, hiszen ezek az állatok olyan vidékeken élnek, ahol meglehetősen nehéz a közelükbe férkőzni. Rendkívül sokféle táplálékot fogyasztanak, főként gyümölcsöket és különféle rovarokat is.

Mint a sűrű erdőkben élő állatok többsége, a mókusmajmok is főként hangjelekkel tartják egymással a kapcsolatot. Hangjuk, amely sok szempontból a madárcsicsergésre hasonlít, sokféleképpen variálható. Más-más hangot használnak, ha a talaj felől közeleg a veszély, s más hangot akkor, amikor a levegőből várható támadás.

Szaporodása

A bolíviai mókusmajom csoportokban él. A csoportok nagysága 50 egyedtől egészen 500 egyedig terjedhet. A nőstény az esős évszakban hozza világra egyetlen kicsinyét, mintegy 150–170 napos vemhességi idő után.

Természetvédelmi helyzete

Bár az erdőirtások és a házikedvencnek való illegális vadbefogás ezt a fajt is veszélyezteti, állományai ma még elég nagyok. Emiatt a Természetvédelmi Világszövetség a fajt a „nem fenyegetett” kategóriába sorolta. Állatkertekben jóval ritkább, mint a közönséges mókusmajom. Magyarországon több állatkertben is élnek, Veszprémben kilenc, Nyíregyházán hat, Miskolcon pedig egy hím egyed él, a Szegedi Vadasparkban pedig egy kisebb szaporodó kolóniát tartanak.

Források

• Pia Steinweg, Untersuchungen zum Sozialverhalten der Totenkopfaffen Saimiri sciureus (Linnaeus, 1758) und Saimiri boliviensis d'Orbigny, 1834 in Menschenobhut, Tectum Verlag (2001), ISBN 3-8288-1162-0

További információk

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 14.)
• Fotók
• További információk (angol)