Bogatir

A bogatir (oroszul: богатырь, богатир, ukránul: boɦɑˈtɪr) vagy vityaz (oroszul: витязь, ukránul: витязь) egy állandó karakter mind a középkori keleti szláv legendákban, mind a nyugat-európai lovagregényekben. A bogatirok főként a Kijevi Rusz epikus költészetében, a bilinákban jelennek meg. Történelmileg Nagy Vladimir (Kijev nagyhercege 978–1015 között) uralkodása alatt jöttek létre mint az ő elit harcosainak (druzsina) része, hasonlóan a Kerekasztal lovagjaihoz.

Etimológia

A bogatir szó nem szláv eredetű.^[1] A türk-mongol baghatur „hős" szóból ered, amely maga is bizonytalan eredetű. A kifejezést legkorábban a 8. századtól jegyezték fel.

Gerard Clauson azt sugallja, hogy a bağatur eredetileg hun tulajdonnév volt, különösen a Mao-tun.^[2] Alternatív megoldásként a Brockhaus és Efron Encyclopedic Dictionary által idézett javaslat, amely szerint a kifejezés rokonságban állhat a szanszkrit bhagadharával.^[3]

A Brockhaus és Efron (1890–1907) azt állítja, hogy a szó első ismert használata kijevi kontextusban Stanisław Sarnicki 1585-ös Descriptio veteris et novae Poloniae cum divisione ejusdem veteri et nova (A régi és az új Lengyelország leírása a régi és egy új felosztással), amely ugyanazt a „Rossi” felosztást jelenti. ... de heroibus suis, quos Bohatiros id est semideos vocant, aliis persuadere conantur."^[3] ("ruszinok" ... próbáljon meg másokat meggyőzni hőseikről, akiket Bogatiroknak, azaz félisteneknek neveznek.")

A vityaz kifejezés a protoszláv *vitędzь, a protogermán *wīkingaz kifejezésből származik, egy nyugati germán közvetítőn keresztül. A legkorábbi tanúsított forma az óangol wicing, a „kalóz", ahonnan a modern angol viking. Ez pedig valószínűleg a latin vicus szóból származik, germán *-inga- képzővel, amely az összetartozást jelzi. A germán és latin forrásokban a szónak negatív konnotációja van. A kölcsönzés körülményei és a szláv nyelvben a „hős” jelentése továbbra is tisztázatlan.^[4] Alternatív megoldásként Brückner és Machek szerint a protoszláv kifejezés lehet natív szláv eredetű, „győzelem” vagy „trófea”.

A modern oroszban a bogatir szó bátor hőst, sportolót vagy fizikailag erős embert is jelöl.

Áttekintés

Sok rusz epikus költemény, amelyeket bilináknak hívnak (ukrán; orosz), kiemelkedően szerepelt ezekről a hősökről szóló történetek, valamint számos krónika, köztük a 13. századi galíciai–volhini krónika. Egyes bogatrokról feltételezik, hogy történelmi figurák, míg mások, mint például az óriás Szvjatogor, pusztán kitalált, és valószínűleg visszhangzó alakok a szláv pogány mitológiában. Egyes tudósok három gyűjteményre osztják az epikus költeményeket: a mitológiai eposzokra, régebbi történetekre, amelyeket Kijevi Rusz megalapítása és a kereszténység térségbe hozatala előtt meséltek el, beleértve a mágiát és a természetfelettit; a kijevi ciklus, amely a legtöbb bogatirt és történeteit tartalmazza (Ilja Muromets, Dobrinja Nikitics és Aljosa Popovics); valamint a Sadko és Vaszilij Buslajevre fókuszáló Novgorodi ciklus, amely a novgorodi hétköznapokat mutatja be.^[5]

A bogatirokról szóló történetek közül sok I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem udvara körül forog, és szerepel a Kijevi Ciklusban. Udvarában szolgáltak a legjelentősebb bogatirok vagy vityázok: Aljosa Popovics, Dobrinja Nikitics és Ilja Muromets trió. Mindegyikük bizonyos jellemvonásairól ismert: Aljosa Popovics az eszéről, Dobrinja Nikitics a bátorságáról, Ilja Muromets pedig testi-lelki erejéről és feddhetetlenségéről, valamint a haza és a nép védelme iránti elkötelezettségéről. A bogatirok legtöbb kalandja kitalált, és gyakran tartalmazott harcoló sárkányokat, óriásokat és más mitikus lényeket. Maguk a bogatirok azonban gyakran valódi embereken alapultak. Történelmi prototípusok léteznek Dobrinja Nikitics (a Dobrynya hadúr) és Ilja Muromets számára is.

A Novgorodi Köztársaság sajátos fajta hőst hozott létre, inkább kalandort, mint nemes harcost. A legkiemelkedőbb példák Szadko és Vaszilij Buslajev voltak, akik a népi eposzok Novgorodi ciklusának részévé váltak.^[5]

Ezekben az eposzokban a legkiemelkedőbb hősök Szvjatogor és (Волх Всеславич); általában „idősebb bogatiroknak" nevezik őket.

A későbbi jelentős bogatirok közé tartoznak azok is, akik Alekszandr Nyevszkij (1221–1263) mellett harcoltak – köztük Vaszilij Buszlajev – és azok, akik az 1380-as kulikovoi csatában harcoltak.

A kijevi bogatirok és hősmeséik hatással voltak az orosz irodalom és művészet alakjaira, például Alekszandr Puskinra, aki 1820-ban írta a Ruslan és Ludmila című epikus mesekölteményt, Viktor Vasnyecovra és Andrej Rjabuskinra, akiknek alkotásai a népi eposzok különböző ciklusaiból sok bogatírt ábrázolnak. A bogatirokat a csodamesék játékosabb megvilágításban is említik, mint például a „Foma Berennikov"„”^[6] története Alekszandr Afanaszjev Orosz tündérmesék című gyűjteményében, amelyben Aljosa Popovics és Ilja Muromets szerepel.

Az oroszországi székhelyű Red Medusa Animation Studio^[7] megalkotta a bogatirok animációs paródiáját „Három orosz bogatur” címmel, amelyben a címszereplők – erős és kitartó, de nem túlságosan fényes – legyőzik a mesék, a popkultúra és a modern élet különböző ellenfeleit.

A női bogatir

Bár nem annyira kutatott, a női bogatir vagy (Поленица_(мифология)) (поляница) az amazonokhoz hasonló női harcos. Az ismertebb polianicsák közül sokan a híres férfi bogatírok feleségei, mint például Nastas'ya Nikulichna,^[8] Dobrinja Nikitics felesége. Noha a női bogatir nem egészen egyezik a férfiakkal erőben és bátorságban, vannak olyan történetek, amelyek olyan eseteket részleteznek, amikor megmentik férjüket, és túljárnak az ellenség eszén.^[8] Gyakran láthatók együttműködni a hősökkel olyan mesékben, amelyek megemlítik jelenlétüket.

Híres bogatirok

A legtöbb bogatir kitalált, de úgy gondolják, hogy történelmi prototípusokon alapulnak:

Az alábbi három együttes neve „(Три богатирі)”;
- Ilya Muromets, akit a bogatirok közül a legnagyobbnak tartanak, Karacharovo faluból, Murom közelében.^[9]^[10]
- Dobrinja Nikitics – I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem hadvezére alapján, aki Rjazanyhoz kötődik^[11]
- Aljosa Popovics („Aljosa, a pap fia") – Rosztovból^[12]
- Az orosz változatban Muromból^[13] Rjazanból^[11] és Rosztovból származnak.
Mikita Kozsumjaka, bogatir és egy népi hős kígyóbirkózó, akinek tiszteletére a Perejaszlav nevet kapta
Evpaty Kolovrat, a The Tale of the Destruction of Ryazan című bogatyr, aki a mongol uralkodó, Batu kán seregével harcolt.
Szvjatogor, egy óriási lovag, aki erejét Ilja Muromecre hagyta (tisztán kitalált)
Novgorodi Vaszilij Buslajev
Anika, a harcos
Sztyepanovics herceg
Dunay Ivanovics
Volga Szvjatoszlavovics (talán Novgorodi Oleg vagy Polocki Vseslav alapján)
Sukhman The Bogatyr
Mikula Szeljanyinovics („Mikula, a falusi fia")

Néhány történelmi harcos a folklórba is bekerült, és bogatir néven vált ismertté:

A novgorodi Gavrila Aleksics, aki Alekszandr Nyevszkijt szolgálta a névai csatában (történelmi)
Novgorodi Ratmir, aki Alekszandr Nyevszkijt szolgálta a névai csatában (történelmi)
Pereszvet, aki feláldozta magát a tatárok ellen a kulikovói csatában (történelmi)

Bogatirok a filmeken

Alexander Ptusko filmjei:
- Szadko (Садко, 1953)
- Ilja Muromec (Илья Муромец, 1956)
- Ruszlan és Ludmilla (Руслан и Людмила, 1972), Alekszandr Puskin azonos című fantasy költeménye alapján.
Szojuzmultfilm animációs filmek (rendező: Ivan Akszencsuk):
- Ilja Muromec (1975)
- Ilja Muromec és Nightingale, a rabló (1978)

Melnyica Animációs sorozat A három bogatir :
- Aljosa Popovics és Tugarin, a kígyó (Алёша Попович и Тугарин Змей, 2004)
- Dobrinja Nyikitics és Zmej Gorinics (Добрыня Никитич и Змей Горыныч, 2006)
- Ilja Muromec és Szolovej, a rabló (Илья Муромец и Соловей-Разбойник, 2007)
- A három bogatir és a samakán királynő (Три богатыря и Шамаханская царица, 2010)
- A három bogatir a távoli partokon (Три богатыря на дальних берегах, 2012)
- A három bogatir: A ló pályája (Три богатыря: Ход конём)
- A három bogatir és a tenger királya (Три богатыря и Морской царь)
Egyéb filmek:
- A Sárkányvarázslat (Микита Кожум'яка, 2016) egy 2016-ban bemutatott ukrán 3D-s animációs fantasy film, amelyet Manuk Depoyan rendezett Anton Siyanika azonos című meséje alapján.
- Mikita Kozsumjaka (1965) ukrán animációs rajzfilm a Kijevi Rusz korabeli népmesék alapján
- A jégmezők lovagja (Александр Невский, 1938) Szergej Eisensteintől. Bár valós történelmen alapul, a film erős bilina hatást is mutat, és másodlagos szereplőként szerepel Vaszilij Buszlajev bilina bogatir.
- A kerzsenyeci csata (1971)
- Vaszilisza Mikulisna (1975, Roman Davydov), az azonos nevű bilina animációs adaptációja.
- Vlagyimir herceg (Князь Владимир, 2006) a valódi középkori történelmet is ötvözi a fantáziával és a folklórral.
- Last Knight (2017), vígjáték, amely dekonstruálja az orosz folklórt.

Jegyzetek

↑ Translators, interpreters, and cultural negotiators : mediating and communicating power from the Middle Ages to the Modern Era, Federici, Federico M.,, Tessicini, Dario, New York, NY (2014. november 20.). ISBN 978-1-137-40004-8. OCLC 883902988
↑ Sir Gerard Clauson. An Etymological Dictionary of Pre-Thirteenth-Century Turkish, 301–400. o. (1972)
1 2 ""Богатыри", Энциклопедический словарь Брокгауза и Ефрона". vehi.net. Hozzáférés: 2018. március 21..
↑ Saskia Pronk-Tiethoff, [DOI: 10.1163/9789401209847 The Germanic Loanwords in Proto-Slavic] (Brill, 2013), pp. 96–98. Based on her PhD diss.
1 2 Bailey, James. An Anthology of Russian Folk Epics. New York: M.E. Sharpe (1998)
↑ Afanasyev, A.N.. Russian fairy tales. [New York] (2006). ISBN 0-394-73090-9. OCLC 166025
↑ "Red Medusa".
1 2 Dixon-Kennedy, Mike. Encyclopedia of Russian & Slavic myth and legend. Santa Barbara, Calif.: ABC-CLIO (1998. június 15.). ISBN 1-57607-063-8. OCLC 39157488
↑ Dixon-Kennedy, Mike. Encyclopedia of Russian and Slavic Myth and Legend. Bloomsbury Publishing USA, 120. o. (1998. december 8.). ISBN 978-1-57607-487-9
↑ James Bailey. An Anthology of Russian Folk Epics (angol nyelven). Routledge, 28. o. (2015. június 15.). ISBN 978-0-87332-641-4
1 2 James Bailey. An Anthology of Russian Folk Epics. Routledge, 81. o. (2015. június 15.). ISBN 978-0-87332-641-4
↑ James Bailey. An Anthology of Russian Folk Epics. Routledge, 123. o. (2015. június 15.). ISBN 978-0-87332-641-4
↑ James Bailey. An Anthology of Russian Folk Epics. Routledge, 28. o. (2015. június 15.). ISBN 978-0-87332-641-4

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bogatyr című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Beckwith, Christopher I.. Empires of the Silk Road: A History of Central Eurasia from the Bronze Age to the Present (angol nyelven). Princeton University Press (2009. március 16.). ISBN 978-0-691-13589-2. Hozzáférés ideje: 2015. május 30.
Богатыри и витязи Русской земли: По былинам, сказаниям и песням. (1990) „Moszkovszkij Rabocsij” publishers (in Russian)
Ivanova, T. G., – James Bailey. An Anthology of Russian Folk Epics. Braille Jymico Inc., 2006

Kapcsolódó szócikkek

A kijevi nagykapu, egy tétel Muszorgszkij „Egy kiállítás képei” című zongora szvitjéből

[:2-1] Translators, interpreters, and cultural negotiators : mediating and communicating power from the Middle Ages to the Modern Era, Federici, Federico M.,, Tessicini, Dario, New York, NY (2014. november 20.). ISBN 978-1-137-40004-8. OCLC 883902988

[2] Sir Gerard Clauson. An Etymological Dictionary of Pre-Thirteenth-Century Turkish, 301–400. o. (1972)

[:1-3] 1 2 ""Богатыри", Энциклопедический словарь Брокгауза и Ефрона". vehi.net. Hozzáférés: 2018. március 21..

[4] Saskia Pronk-Tiethoff, [DOI: 10.1163/9789401209847 The Germanic Loanwords in Proto-Slavic] (Brill, 2013), pp. 96–98. Based on her PhD diss.

[:02-5] 1 2 Bailey, James. An Anthology of Russian Folk Epics. New York: M.E. Sharpe (1998)

[6] Afanasyev, A.N.. Russian fairy tales. [New York] (2006). ISBN 0-394-73090-9. OCLC 166025

[7] "Red Medusa".

[:3-8] 1 2 Dixon-Kennedy, Mike. Encyclopedia of Russian & Slavic myth and legend. Santa Barbara, Calif.: ABC-CLIO (1998. június 15.). ISBN 1-57607-063-8. OCLC 39157488

[9] Dixon-Kennedy, Mike. Encyclopedia of Russian and Slavic Myth and Legend. Bloomsbury Publishing USA, 120. o. (1998. december 8.). ISBN 978-1-57607-487-9

[10] James Bailey. An Anthology of Russian Folk Epics (angol nyelven). Routledge, 28. o. (2015. június 15.). ISBN 978-0-87332-641-4

[ReferenceA-11] 1 2 James Bailey. An Anthology of Russian Folk Epics. Routledge, 81. o. (2015. június 15.). ISBN 978-0-87332-641-4

[:4-12] James Bailey. An Anthology of Russian Folk Epics. Routledge, 123. o. (2015. június 15.). ISBN 978-0-87332-641-4

[13] James Bailey. An Anthology of Russian Folk Epics. Routledge, 28. o. (2015. június 15.). ISBN 978-0-87332-641-4

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]