Bodrogvári Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bodrogvári Ferenc
Született 1935. június 22.
Bezdán
Elhunyt 1980. május 31. (44 évesen)
Szabadka
Állampolgársága jugoszláv
Foglalkozása filozófus
SablonWikidataSegítség

Dr. Bodrogvári Ferenc (Bezdán, 1935. június 22.Szabadka, 1980. május 31.) filozófus, egyetemi tanár; a filozófiai tudományok doktora (1975).

Életpályája[szerkesztés]

Az általános iskolát Bezdánban, a tanítóképzőt Szabadkán végezte el (1953). 1951–1952 között Szerbia ifjúsági úszóbajnoka volt 400 méteren. 1953–1956 között Telecskán, 1957–1961 között pedig a bezdáni általános iskolában oktatott. Magánúton tanulmányokat folytatott a belgrádi Bölcsészettudományi Karon, ahol 1961-ben diplomázott. Ezután a szabadkai Munkásegyetemen a pedagógiai kutatócsoport vezetője lett; munkatársként, tanácsosként a szabadkai és az újvidéki Pedagógiai Intézetben is dolgozott. A Munkásegyetem után a szabadkai tanítóképzőben (1961–1973) filozófiát, logikát, pedagógiát és pszichológiát oktatott. 1963-tól jelentek meg cikkei és tanulmányai. 1967–1971 között a Zrenjanini Tanárképző tanára is volt. 1971–1977 között az Oktatás és Nevelés felelős szerkesztője volt. 1973-ban bölcsészdoktori címet szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1973-ban a Szabadkai Tanítóképző átalakult Pedagógiai Főiskolává, melynek főiskolai tanára lett. 1974–1975 között tanársegéd volt a Szabadkai Közgazdasági Karon. 1975–1976 között az újvidéki Marxista Kutatási Központ munkatársa volt. 1976–1980 között docens volt az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Filozófia-Szociológia Tanszékén.

1975-ben a belgrádi Bölcsészeti Karon Az értékek negatív átértékelése című doktori értekezésében Herbert Marcuse-nak tanait elemezte. Munkája Negacija i humanitet címmel szerb nyelven, Belgrádban jelent meg. Tanulmányozta Mannheim Károly elméletét, tudásszociológiáját is. Az Üzenet szerkesztőségének tagja volt.

Családja[szerkesztés]

Szülei: Bodrogvári Ferenc (?-1944) lakatos és Kedves Katalin voltak. 1962-ben házasságot kötött Varga Gyöngyi egészségügyi technikussal. Két gyermekük született: Zsolt (1971) és Csilla (1974).

Művei[szerkesztés]

  • A negatív átértékelés
  • A szociológia alapjai
  • A marxizmus alapjai
  • Bevezetés a szociológiába (tankönyv, 1968; 2. kiadás: 1970)
  • A humanista értékek lehetőségei a modern társadalomban (1970-1972)
  • Pedagógia és elidegenedés (tanulmány, Szabadka, 1980)
  • Szocialista országok marxizmusa (antológia, 1980)
  • Érték és utópia (tanulmány, Újvidék, 1983)

Díjai[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • 1980-ban díjat neveztek el róla.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Révai új lexikona III. (Bib–Bül). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-574-1  
  • Gerold László: Vajdasági magyar irodalmi lexikon (1918–2014). Forum, Újvidék, 2016.
  • Bálint István: A filozófus, aki mozgalmat csinált (Híd 1978/9)
  • Biacsi Antal: Bodrogvári Ferenc, 1935–1980 (Üzenet, 1980/6)
  • Dési Ábel: Boldogtalan pedagógia (1981/3)
  • Dési Ábel: Érték és utópia (1984. február 24.)
  • Szám Attila: Ösztönző kihívás (1984/7)
  • Dési Ábel: Bodrogvári Ferenc emlékezete (1990/5)
  • Munkácsy-Hermann: Opponensi vélemények. A humanista értékek lehetőségei a modern társadalomban című doktori értekezésről
  • Farkas Zsuzsa: A humanizmus bajnoka (Magyar Szó, 1994. június 21.)