Bodonyi Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Bodonyi Miklós, névváltozat: Kajtár (Berki, Sáros vármegye, 1756. november 30.Vác, 1835. június 27.) kanonok, apát, esperes.

Élete[szerkesztés]

1780-ban szentelték pappá Vácott, ezt követően három évig volt káplán. 1783 és 1785 között Heréd, 1785 és 1794 között Tápióbicske plébánosa volt.[1] 1794 és 1799 között Romhányban, 1799-től Abonyban volt plébános. 1800-ban ő készíttette el az abonyi római katolikus templom főoltárát és a szentélyt, majd 1801-ben mellékoltárokkal egészíttette ki és a parókiát is felépíttette.[2]1802-től kiskunfélegyházai plébános volt,[3] 1804-ben megáldotta a kiskundorozsmai templomot Keresztelő Szent János tiszteletére ajánlva.[4] 1808-tól váci kanonoknak nevezték ki, ekkortájt az országgyűlésen a váci káptalant képviselte. 1808 és 1835 között dombói apátként működött. Ő áldotta meg az 1820-ban felépült sződi kápolnát.[5] 1812-től 1821-ig vezette a váci püspöki líceumot prodirektori minőségben. 1822-ben jelen volt a pozsonyi zsinaton, megválasztották a szentírás-fordítás bizottság tagjának. 1000 forinttal járult hozzá a Ludovika Akadémia felállításához.[6] 1835-ben bekövetkezett halálát követően a váci székesegyház altemplomában helyezték örök nyugalomra.

Művei[szerkesztés]

  • Ájtatos adakozásra serkentő beszéd. Szeged, 1806.
  • Oratio funebris, quam ill. ac rev. Gabr. Zerdahelyi episcopi Neosoliensis laudibus dicavit. Vacii, 1814.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.