Bodola Lajos (bányamérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bodola Lajos
Vasárnapi Ujság 1897. 243. l.
Vasárnapi Ujság 1897. 243. l.
Született 1825. augusztus 10.
Kézdimárkosfalva
Elhunyt 1897. április 2. (71 évesen)
Kézdimárkosfalva
Nemzetisége magyar
Gyermekei Bodola Lajos
Foglalkozása bányamérnök

Bodola Lajos (Kézdimárkosfalva, 1825. augusztus 10. – Kézdimárkosfalva, 1897. április 2.) bányamérnök, Bodola Lajos (1859-1936) édesapja.

Életútja[szerkesztés]

Középiskoláit a nagyenyedi református főiskolában végezte 1847-ben; onnét Nagyszebenbe ment, hogy az ottani Montanistikánál a bányászmérnökségre előismereteket szerezzen. 1848-49-ben rézágyukat öntött Bem tábornok hadserege részére Sepsiszentgyörgyön, Gábor Áron műszaki munkatársa volt. Vezette és oktatta a tüzérséget Háromszék védelme közben 1849. február 15-ig, amikor Bem tábornokhoz csatlakozott ütegével és jelen volt Nagyszeben bevételénél és az oroszok kiűzetésénél a Vöröstorony-szoroson át, ahol a szoros védelmére neveztetett ki és az ezüst koszorús érdemjellel lett kitüntetve. 1849. július 21-én Lüders tábornok által kiszoríttatva, török földre menekült. Itt Kossuth Lajost követte Kiutahiáig; 1850. február végén megvált az emigrációtól, török szolgálatba lépett és mint tüzér-százados egy lovas ütegnek volt parancsnoka Monasztirban 1851. augusztusig. Ekkor Kiutahiába ment Kossuthhoz, akitől megbízást kapott Olaszországba; Innét Svájcba és Franciaországba utazott, míg végül 1852 végén visszavonult a politikától és szaktudományához tért vissza.

Genovában több emigráns mérnök társával szövetkezve 1853 tavaszán mint egy vállalkozó megbízottja Piemontban a Scrivea folyón kőhidat épített, azután vasútépítésnél tett mérési munkálatokat. 1854-58-ban a genovai kikötőben a Cavour mólónak és a passonuovo alagútnak kiépítését vezette; 1859-60-ban genovai kereskedők számára közraktárakat épített; 1860-63-ban az Ancona-Róma vonalon a Fossató és Fabriano alagút munkálatait vezette. 1864-66-ban egy francia társulatnál volt alkalmazva, mint másod osztály-főnök a Tranto-Reggio vasút tervezésénél. 1866 végén állami szolgálatba lépett ugyanazon calabriai vasútvonalon; 1868-ban mint szakaszmérnök vezette a Rossano és Corigliano közti vasúti szakaszt. 1870-ben osztály-főmérnökké neveztetett ki és 1877-ig vezette a Pisticci-Ferrandino vasútvonal kiépítését. 1878-ban Szicíliába helyeztetett át, mint az ottani commissariatus technikai osztályának vezetője és vasúti felügyelő.

1879-ben hazatért, külhoni tartózkodása során szerzett tapasztalatait jól tudta használni a dél-magyarországi vízgazdálkodási munkálatoknál. Peklán rizst termelt, Dettán rizshántoló malmokat készített és Kissztapáron meghonosította az olasz kenderáztatási rendszert; végül a Kőrös által elpusztult Bélzerénd községnek új területre költöztetésekor a telkeket mérte ki és osztotta fel. Számottevő eredményeket ért el a rizstermelés meghonosításában és fellendítésében. Ehhez kapcsolódóan több tanulmányt is írt, melyeket a Gazdasági Mérnök c. lap közölt. 1892-ben nyugdíjazták.

Több cikket írt a Honba (1879-82.), Ellenőrbe (1879-82.), Nemzeti Hirlapba (1879.), Pesti Naplóba, Vasárnapi Ujságba (1879. 1881. 1882. 1885.), Nemzetbe (1882-83. 1885-88.), Gazdasági Lapokba (1880. 1885. A rizstermelés meghonosítására tett kisérletek Dél-magyarországon cz. hosszabb közlemény, 1888.), Mezőgazdasági Mérnökbe (1881-85. gazdasági czikkek), A Székely egylet Képes Naptárába (1890-re, a kendertermelésről).

Munkái[szerkesztés]

  • Memoire sur la guerre d'independence Hongrois. Genua, 1853. (Olaszra is lefordíttatott.)
  • Az olasz kenderkészítő gépekről. Bpest, 1880. (Függelékűl Bakay Nándor: A kender termesztése és kikészítése cz. művéhez.)
  • A rizs meghonosítása Magyarországon. U. ott, 1881. Hat rajzt.
  • A kender jövője Magyarországon. U. ott, 1881. Két rajzzal.
  • A rizs meghonosítása Magyarországon (Bp., 1889)

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]