Boda István (pszichológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boda István
Született 1894. október 24.
Máramarossziget
Elhunyt 1979. augusztus 7. (84 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása tanár,
pszichológus

Boda István (Máramarossziget, 1894. október 24.Budapest, 1979. augusztus 7.) tanár, pszichológus.

A Magyarországon még fiatalnak számító pszichológiai oktatás területén szerzett érdemeket, több felsőoktatási intézményben tartott pszichológiai kurzusokat. Kutatási területe: személyiség- és neveléslélektan.

Életpályája[szerkesztés]

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, magyar-francia szakos középiskolai tanári képesítést szerzett 1917-ben. Bölcsészdoktorrá avatták 1923-ban.

1917-1920-ig Fiumében, 1921-1939-ig a budapesti Kereskedelmi Akadémián tanított. Közben magántanári képesítést szerzett a szegedi egyetemen A nevelés-lélektan tárgykörből, majd 1935-ben Az értelmiség lélektan tárgykörből. Mint a szegedi egyetem magántanára előadást hirdetett 1933-1937 között hat féléven keresztül az értelmiségvizsgálat és a személyiségfejlesztés gyakorlati pszichológiai kérdéseiről. A Műszaki Egyetem Közgazdasági Karán is tartott pszichológiai kurzusokat. 1939. szeptember 13-án címzetes nyilvános rendkívüli tanárrá nyilvánították.

1939-1944-ig a kassai főiskolán oktatott mint magyar-francia szakos tanár és vezette a lélektani laboratóriumot, ugyanekkor az 1944/45-ös tanévben segített ellátni a kolozsvári Neveléstudományi Intézet pedagógiai-lélektani oktatási feladatait. A vesztes háború után Budapestre menekült, 1945-1950-ig a budapesti Kereskedelmi Főiskolán oktatott. Nagyon korán, 1950-ben nyugdíjazták, kiszorították a tudományos közéletből, tiltott (TTT) listára került. E korai nyugdíjazásra leginkább a pedológia betiltása miatt került sor, ez volt a sorsa Várkonyi Hildebrand Dezsőnek a szegedi és a kolozsvári pszichológiai tanszék vezetőjének, Málnási Bartók Györgynek, aki a filozófiával együtt a lélektan oktatásából is kivette a részét, s még sokan másoknak, például Harkai Schiller Pál emigrált Amerikába.

Számos tanulmánya az általa is szerkesztett Magyar Psychológiai Szemle c. szakfolyóiratban jelent meg alkotói periodusának fénykorában, az 1930-as évek közepén.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

  • A nevelői célkitűzés problémájához. Berlin, 1926. 62 o.
  • A zseni lélektanához. Magyar Psychológiai Szemle, 1932.
  • Bevezető a lélektanba.[1] (Egy lélektani rendszer vázlata.) Budapest, 1934. 184 o.
  • Esztétika és filozófia. (Immanens esztétikai idealizmus.) Esztétikai Szemle, 1937.
  • A személyi magasrendűség kibontakozása. Szellem és Élet, 1937-1938.
  • Az értelem. Funkcionális és minőségi lényege, szerkezete, kísérleti vizsgálata. Esztétikai Szemle, 1939.
  • Érték és gazdasági érték. Kassa, 1940. 68 o.
  • A magyar személyiség megismerésének módszerei. Protestáns Szemle, 1941.
  • A magyar lelkiség. Budapest, 1942. 172 o.

Tudományos tisztség[szerkesztés]

Társasági tagság[szerkesztés]

Jegyzetek és források[szerkesztés]

  1. Tomori Viola ismertetője a könyvről, lásd A Cselekvés Iskolája, Szeged, III. évfolyam (1934-35) 379. o.
  • Szegedi egyetemi almanach : 1921-1995. Szerk. Szentirmai László, Iványi Szabó Éva, Ráczné Mojzes Katalin. Szeged, 1996. Boda István ld. 97. o. ISBN 963-482-037-9

Külső hivatkozások[szerkesztés]

MÉL

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Szegedi Pszichológiai Intézet