Bodó László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bodó László
Bodó László 1996-ban
Bodó László 1996-ban
Személyes adatok
Születési dátum 1970december 26. (48 éves)
Születési helyBudapest, Magyarország
Állampolgárság magyar
Becenév Di Livio, Kicsi
Poszt középpályás
Junior klubok
IdőszakKlub
19841986Magyar 1957-2000 Pénzügyőr SE
19861988Magyar 1957-2000 Bp. Volán SC
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
1988-1989Magyar 1957-2000 Bp. Volán SC
19891990 Magyar 1957-2000 Honvéd Szabó Lajos SE
1990-1991Magyar 1957-2000 Mezőtúri AFC
19911993Magyar 1957-2000 Szentendrei FC
19931994Magyar 1957-2000 FC Dabas
19951996Magyar 1957-2000 Budakalászi MSE
19962003Magyar 1957-2000 Dorogi FC0172 0(16)
2003-2011Magyar 1957-2000 Zsámbéki SK
Edzőség
IdőszakKlub
2003-2007Magyar Perbál SC (utánpótlás)
2006-2011Magyar Zsámbéki SK (utánpótlás)
2010-2011Magyar Zsámbéki SK
2011-Magyar Dorogi FC (utánpótlás)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
A Wikimédia Commons tartalmaz Bodó László témájú médiaállományokat.

Bodó László (Budapest, 1970. december 26. –) labdarúgó, középpályás, edző.

Pályafutása[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

A sport gyermekkorától kezdve fontos szerepet töltött be az életében. Ennek megfelelően sporttagozatos iskolában végezte tanulmányait. A kezdeti időkben sífutó volt és egyesületi szinten a Vasasban sportolt, ahol többször is érmet nyert és jó helyezéseivel hívta fel magára a figyelmet. 14 évesen nyergelt át a labdarúgásra. Nevelő egyesülete a Pénzügyőr SE lett, ahol a serdülő csapat tagja volt két éven keresztül, majd a szép múltú Bp. Volánhoz került és a közlekedésieknél is lett felnőtt labdarúgó. Az akkor élvonalbeli klub tartalékcsapatában játszott. A katonai behívó alaposan megváltoztatta pályája irányát. Sorkatonaként a sportszázadhoz osztották be és mint a Volán kölcsönjátékosa Mezőtúrra került, a helyi honvédcsapathoz, amely az NB. III-ban szerepelt. A leszerelést követően maradt az alföldi városban, ahol további másfél évadot játszott. Ezt követően két évre Szentendrére, az NB. III-as csapathoz, egy évre a szintén harmadosztályú Dabashoz, a következő évben pedig megyei osztályban szereplő budakalászi egyesülethez igazolt. A Budakalásszal megnyerték a bajnokságot és az NB. III-ba jutottak. 1996 nyarán igazolt a Honti József által vezetett Dorogi FC csapatához, amellyel az évad végén bajnokok lettek az NB. III-ban és a sikeres osztályozót követően bejutottak az NB. I/B-be. Sikeres teljesítményüket a Magyar Kupa Megyei döntőjének megnyerésével tették fényesebbé és bejutottak a kupa országos döntőjébe. Addigra már a dorogi csapat biztos pontjaként szinte állandó kezdőember volt. A bajnokság végén a csapat szerencsétlenül kiesett és az NB. II-ben folytatta. Számára kétszeresen is fájó volt a búcsú a magasabb osztálytól, ugyanis a zárófordulóban, a Sopron elleni mérkőzésen a játék hevében durván fejbe rúgták az ellenfél 16-os vonalán belül. Az esetet követően eszméletét vesztette és kórházba került. A dorogiak 11-eshez jutottak a szabálytalanság következtében, de kihagyták a büntetőt 0-0-s állásnál és végül 1-1-es döntetlennel zárult a találkozó, ami a csapat kiesését jelentette, mert az ellenlábas tiszaújvárosi csapat nem várt 2-0-s győzelmet aratott az élbolyban tanyázó Érd otthonában. Két évvel később, a profi liga felállítása által az NB. I-nek nevezett kiemelt másodosztályba jutottak. Ez a siker többszörösen is értékes volt a dorogiak szemszögéből, ugyanis a teljes tavaszi szezont pénz nélkül küzdötték végig, mivel a klubkassza kiürült és menet közben sem sikerült támogatót találniuk. A felsőbb osztályban való indulás előtt némileg enyhültek az egyesület pénzügyi gondjai, de még így is roppant szerény körülmények közepette kellett felvenniük a versenyt a többi NB. I-es csapattal. Ennek ellenére sikeresen megőrizték NB. I-es tagságukat a 2000. évi évad után, majd a 2000-2001-es évi bajnokságot követően is, bár akkor a szerencsének is köszönhették a bennmaradásukat. Szintén szerencsésen bennmaradhattak volna 2002-ben is, de a klub nem tudta felmutatni az indulásnál kötelezően előírt anyagi fedezetet, így az NB. II-be kényszerültek. Bár a csapat stabilan az élbolyban végzett, 2003 nyarán anyagi problémák miatt a klub maga indítványozta besorolását az NB. III-as mezőnyhöz. A 33. életévében járó játékos ekkor határozott úgy, hogy hátralevő pályafutását Zsámbékon fogja tölteni. Tekintve, hogy új egyesülete menet közben szintén az NB. III. tagja lett és egy csoportba került a Doroggal, így egykori klubja ellen is játszott. Végül 2011-ben fejezte be az aktív játékot. Kiváló közösségi szellemű, csupaszív játékosként jellemezték. A pályán kívül is szerény, közvetlen és barátságos embernek ismerték, amellyel méltán váltotta ki a sportvezetők, a játékostársak és a szurkolók megbecsülését és szeretetét.[1][2][3][4][5]

Edzőként[szerkesztés]

Még aktív játékosként párhuzamosan edzősködni is kezdett 2003-ban, a Dorogról Zsámbékra való igazolása mellett utánpótlás edzőként mutatkozott be Perbálon. A megyei osztályban szereplő csapatával szép eredményeket ért el. Minden évre jutott egy bajnoki érem. Később Zsámbékon folytatta a helyi utánpótlás csapat vezetését, ahol még nagyobb sikereket tudott felmutatni, amelynek értékét növeli, hogy magasabb osztályban sikerült mindezt elérnie. 2010. és 2011. között az NB. III-as felnőtt zsámbéki csapatot is irányította. 2011-ben visszatért a dorogi klubhoz, ahol az ifjúságiakat vezeti napjainkban is.[6]

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Budakalász:

  • Megyei bajnoki cím és NB. III-ba jutás (1996.)

Dorog:

  • NB III-as bajnoki cím (1997.)
  • Sikeres osztályozó - NB. I/B-be jutás (1997.)
  • NB. II-es bajnoki bronzérem (1999.)
  • NB. I-be (kiemelt másodosztály) jutás (2000.)
  • Háromszoros Magyar Kupa Megyei döntő-győztes (1997, 1999, 2002.)
  • Külön elismerésként: A dorogi szurkolók 1998 és 2003 között többször az év játékosának választották

Zsámbék:

  • Megyei bajnoki cím és NB. III-ba jutás (2009.)

Edzőként[szerkesztés]

Perbál:

  • Háromszoros ezüst- és egyszeres bronzérmes a megyei utánpótlás bajnokságban.

Zsámbék:

  • Kétszeres NB. III-as utánpótlás bajnoki cím
  • Kétszeres ezüst- és egyszeres bronzérmes az utánpótlás NB. III-as és az NB. II-es bajnokságban

Dorog:

  • Bajnoki bronzérmes az U19-es korosztályos NB II-es bajnokságban, 2013)

Érdekesség[szerkesztés]

1996 nyár végén egy újságcikk jelent meg a bajnokság 3. fordulójában, miszerint az ő mesterhármasával nyert a Dorog idegenben, de Honti mester a következő mérkőzésen nem játszatta kezdő tizenegyben. Miféle extra teljesítmény kell még Dorogon ahhoz, hogy egy mesterhármast elérő játékos meg sem felel? - kritizált a cikk írója. Néhány nappal később Honti sarkalatos választ adott, miután reagált a cikkre, amikor azt nyilatkozta, hogy természetesen az a játékos, aki mesterhármast lő egy meccsen, annak helye van a csapatban és ennek megfelelően kezdőként lépett pályára az elmúlt forduló hőse, Bajor Tibor, ugyanis mint kiderült és a túlbuzgó újságíró tévesen tudott, hogy nem Bodó, hanem Bajor lőtte mindhárom dorogi gólt.[7]

Családja[szerkesztés]

A Dorogra történő igazolását követően a bányászvárosban is telepedett le. Jelenleg is - immár 15. éve - Dorogon él feleségével és lányával.

Források[szerkesztés]

  1. Jó szerencsét! Dorogi futbball info, I-IV. évfolyam 1999-2002.
  2. 24 Óra Komárom-Esztergom Megyei napilap, 1997. június 30. szám
  3. Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 1997. szeptemberszeptember 7. szám
  4. Nemzeti Sport, 1997. július 28. szám
  5. DTU-Hírek, I-II. évfolyam, 1997-98.
  6. [1]
  7. Magyar Hírlap-Sporthírek/1996. szeptember 4.-8.sz/