Biológiai halhatatlanság
A biológiai halhatatlanság kifejezés alatt a sejtek korlátlan szaporodását értjük. A sejtek korlátlan szaporodását a telomerek rövidülése akadályozza meg a vizsgált tenyészet sejtjeinek DNS-ében. Leonard Hayflick elmélete (Hayflick-féle határ) előtt Alexis Carrel azt feltételezte, hogy az összes szomatikus sejt halhatatlan.
A "halhatatlanság" kifejezést először a rákos sejtekre használták, melyek rendelkeztek telomer-hosszabbító telomeráz enzimmel, és ezért elkerülték az apoptózist.
Szervezetek[szerkesztés]
Medveállatkák[szerkesztés]
A medveállatkák elképesztően könnyen alkalmazkodnak még a szélsőséges környezeti tényezőkhöz is, mint például a nagyon magas, vagy nagyon alacsony hőmérséklet, az elviselhetetlen sugárzás és a kiszáradás, mindezt oly módon, hogy kriptobiózis állapotba kerül.
Baktériumok[szerkesztés]
A baktériumok is biológiailag halhatatlanoknak mondhatók, de csak a tenyészeteik szintjén. Egy elkülönült baktérium egyszerűen elpusztulhat. A két új baktérium egy osztódás során tekinthető az anyabaktérium megújult másolatainak, hiszen a sérült makromolekulák eloszlottak a két új sejt közt. Ez alapján az őssejtek és az ivarsejtek is halhatatlanoknak nevezhetőek.
Hydrák[szerkesztés]
A hydrák olyan édesvízi állatok, melyek nem poszt-mitotikus sejtekből állnak. Mivel sejtjeik folyamatosan osztódnak, ez kiszűri a hibákat és a mérgeket a szervezetből. Megállapították, hogy a hydrák sejtjei nem öregednek és ezért biológiailag halhatatlanok, bár az még nem ismert, hogy hogyan képesek a telomerek rövidülését megakadályozni.
Medúza[szerkesztés]
A Turritopsis nutricula egy apró medúzafaj, mely életciklusa végén képes visszaalakulni kezdeti, azaz polipformájába, ahonnan gyakorlatilag újrakezdi az életét.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Biological immortality című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Immortalisierung című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- James L. Halperin. The First Immortal, Del Rey, 1998. ISBN 0-345-42092-6
- Robert Ettinger. The Prospect of Immortality, Ria University Press, 2005. ISBN 0-9743472-3-X
- Dr. R. Michael Perry. Forever For All: Moral Philosophy, Cryonics, and the Scientific Prospects for Immortality, Universal Publishers, 2001. ISBN 1-58112-724-3
- Martinez, D.E. (1998) "Mortality patterns suggest lack of senescence in hydra." Experimental Gerontology 1998 May;33(3):217–225. Teljes szöveg (angol nyelven)
