Bill Russell
| Bill Russell | ||||
.jpg) | ||||
| Russell a Boston Celtics játékosaként, 1960-ban | ||||
| Teljes név | William Felton Russell | |||
| Nemzetiség | amerikai | |||
| Született | 1934. február 12. Monroe, Louisiana | |||
| Halála | 2022. július 31. (88 évesen), Mercer Island, Washington | |||
| Magasság | 208 cm (6' 10") | |||
| Tömeg | 98 kg (215 lb) | |||
| Aktív évek | 1956–1969 | |||
| Csapat adatok | ||||
| Poszt | center | |||
| Mezszám | 6 | |||
| Középiskola | McClymonds (Oakland, Kalifornia) | |||
| Főiskola | San Francisco (1953–1956) | |||
| Draft | 1. kör, 2. hely, 1956 St. Louis Hawks | |||
| Csapatai | ||||
| ||||
| Díjak, elismerések | ||||
| 11× NBA-bajnok (1957, 1959–1966, 1968, 1969) 5× NBA MVP (1958, 1961–1963, 1965) 12× NBA All Star (1958–1969) NBA All Star-gála MVP (1963) 3× All-NBA első csapat (1959, 1963, 1965) 8× All-NBA második csapat (1958, 1960–1962, 1964, 1966–1968) NBA All-Defensive első csapat (1969) 4× NBA lepattanókirály (1958, 1959, 1964, 1965) 2× NCAA-bajnok (1955, 1956) NCAA Tournament Most Outstanding Player (1955) Olimpiai bajnok (1956) A Boston Celtics és az NBA visszavonultatta a 6-os mezszámát Elnöki Szabadság-érdemérem (2011) | ||||
| Az infobox utoljára frissítve: 2026. július 2. | ||||
William Felton „Bill” Russell (Monroe, Louisiana, 1934. február 12. – Mercer Island, Washington, 2022. július 31.) amerikai kosárlabdázó és edző volt, aki teljes profi játékospályafutását a Boston Celticsben töltötte a National Basketball Associationben (NBA). Centerként játszott, és a sportág történetének egyik legnagyobb védekező játékosaként, valamint egyik legsikeresebb csapatsportolójaként tartják számon. Tizenhárom éves NBA-pályafutása során 11 bajnoki címet nyert a Celtics játékosaként, ebből kettőt játékos-edzőként.[1][2]
Russell ötször lett az NBA legértékesebb játékosa, 12 alkalommal választották be az NBA All Star-gálára, négyszer volt a liga lepattanókirálya, és 1963-ban az All Star-gála MVP-je lett. Pályafutása során 963 alapszakasz-mérkőzésen 14 522 pontot, 21 620 lepattanót és 4100 gólpasszt szerzett, ami mérkőzésenként 15,1 pontnak, 22,5 lepattanónak és 4,3 gólpassznak felel meg.[3]
Egyetemen a San Franciscó-i Egyetem csapatával 1955-ben és 1956-ban is megnyerte az NCAA-bajnokságot. Az 1956-os melbourne-i olimpián az Egyesült Államok válogatottjának csapatkapitányaként olimpiai aranyérmet szerzett. Az egyetemi bajnoki címek, az olimpiai aranyérem és az NBA-bajnoki címek révén azon kevés játékos közé tartozik, akik megszerezték a kosárlabda úgynevezett „Triple Crown”-ját.[4]
Russell 1966-ban lett a Boston Celtics játékos-edzője, ezzel ő volt az NBA történetének első fekete vezetőedzője. 1968-ban és 1969-ben játékos-edzőként is bajnoki címre vezette a Celticset.[1] Pályán kívül is jelentős szerepet vállalt: kiállt a polgárjogi mozgalom mellett, és később több állami, sportági és társadalmi elismerésben részesült. 2011-ben megkapta az Elnöki Szabadság-érdemérmet.[2]
Fiatalkora
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Russell 1934-ben született a louisianai Monroe-ban. Családja később a kaliforniai Oaklandbe költözött, ahol Russell a McClymonds High School tanulója lett. Gyermekkorát és fiatalkorát erősen meghatározta az Egyesült Államok déli részén és később a nyugati parton is megtapasztalt faji megkülönböztetés.[4]
Középiskolában kezdetben nem számított kiemelkedő játékosnak. Bár magas és atletikus volt, támadójátéka nyersnek számított, ezért kevés egyetemi program érdeklődött iránta. A San Franciscó-i Egyetem azonban ösztöndíjat ajánlott neki, ami meghatározó fordulatot jelentett pályafutásában.
Egyetemi pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Russell 1953 és 1956 között játszott a San Francisco Dons férfi kosárlabdacsapatában. Edzője, Phil Woolpert olyan védekezésközpontú rendszert épített köré, amelyben Russell gyorsasága, blokkolóképessége és lepattanózása különösen érvényesült.[2]
A San Francisco 1955-ben és 1956-ban is megnyerte az NCAA-bajnokságot. Russell mindkét bajnokcsapat kulcsjátékosa volt, és játékával új szintre emelte a védekező center szerepét az amerikai egyetemi kosárlabdában. 1955-ben az NCAA-torna legjobb játékosának választották.[2]
A kosárlabda mellett atlétikában is versenyzett. Különösen magasugrásban volt eredményes, és az 1950-es évek közepén az Egyesült Államok egyik legjobb magasugrójaként is számon tartották.[4]
Olimpiai bajnoki cím
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Russell az Egyesült Államok férfi kosárlabda-válogatottjának tagjaként vett részt az 1956-os melbourne-i olimpián. A csapat veretlenül nyerte meg a tornát, a döntőben a Szovjetunió ellen győzött. Russell a válogatott egyik meghatározó játékosa volt, és későbbi Celtics-csapattársa, K. C. Jones is tagja volt az aranyérmes keretnek.[4]
Profi pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Boston Celtics (1956–1969)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1956–1958: Újoncidény és első bajnoki cím
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Russellt az 1956-os NBA-drafton a St. Louis Hawks választotta ki a második helyen, de röviddel ezután a Boston Celticshez került egy cserében. A Celtics Ed Macauleyt és Cliff Hagan játékjogát adta érte a Hawksnak.[1]
Olimpiai szereplése miatt Russell csak az 1956–1957-es idény közben csatlakozott a Celticshez. Már első szezonjában alapember lett, és jelentősen átalakította a csapat védekezését. A Celtics az 1957-es NBA-döntőben hét mérkőzésen győzte le a St. Louis Hawksot, megszerezve a klub történetének első NBA-bajnoki címét.[1]
Az 1957–1958-as szezonban Russell mérkőzésenként 22,7 lepattanót átlagolt, és először választották az NBA legértékesebb játékosának. A Celtics ismét bejutott a döntőbe, de Russell sérülése is hozzájárult ahhoz, hogy a St. Louis Hawks ezúttal legyőzte Bostont.
1958–1966: Nyolc egymást követő bajnoki cím
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az 1958–1959-es szezontól a Celtics példa nélküli sorozatot indított: 1959 és 1966 között nyolc egymást követő NBA-bajnoki címet nyert. Russell ebben az időszakban a csapat védelmének központja volt, és a gyorsindításokra épülő bostoni játék egyik legfontosabb elemeként működött.[2]
Russell védekezése nemcsak blokkokból állt: gyakran tudatosan úgy ütötte el a labdát, hogy az csapattárshoz kerüljön, ezzel azonnal támadást indítva. A Celtics külső játékosai azért tudtak agresszíven védekezni, mert mögöttük Russell biztosította a gyűrű környékét.
A korszak egyik legismertebb párharca Russell és Wilt Chamberlain rivalizálása volt. Chamberlain sokszor jobb egyéni statisztikákat ért el, Russell viszont következetesen a csapatjátékot és a győzelmet helyezte előtérbe. A két játékos mérkőzései az NBA történetének klasszikus párharcai közé tartoznak.[2]
Russell ebben az időszakban többször is megnyerte az MVP-díjat, és rendszeresen a liga legjobb lepattanózói között végzett. A blokkokat és labdaszerzéseket akkoriban még nem vezették hivatalos statisztikaként, ezért védekező hatása a mai statisztikai rendszerben csak részben jelenik meg.
1966–1969: Játékos-edzőként
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1966-ban Red Auerbach visszavonult a vezetőedzői posztról, és Russellt nevezte ki utódjának. Russell ezzel az NBA első fekete vezetőedzője lett, miközben játékosként is folytatta pályafutását.[1]
Első játékos-edzői szezonjában, az 1966–1967-es idényben a Celtics sorozatban elért bajnoki szériája megszakadt, amikor a Philadelphia 76ers legyőzte őket a rájátszásban. A következő két évben azonban Russell újra bajnoki címre vezette a Celticset. 1968-ban és 1969-ben is a Boston nyerte az NBA-t, utóbbi alkalommal a Los Angeles Lakers ellen, hét mérkőzéses döntőben.[4]
Az 1968–1969-es idény után Russell játékosként és a Celtics vezetőedzőjeként is visszavonult. Tizenhárom éves NBA-pályafutását 11 bajnoki címmel zárta.
Edzői pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Russell a Celtics után a Seattle SuperSonics vezetőedzője és általános igazgatója lett. 1973 és 1977 között irányította a csapatot, és a franchise történetében először vezette rájátszásba a SuperSonicst.[4]
Később, az 1987–1988-as szezonban rövid ideig a Sacramento Kings vezetőedzője volt. NBA-edzői alapszakasz-mérlege 341 győzelem és 290 vereség volt.[4]
Játékstílusa
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Russell elsősorban védekezéséről, lepattanózásáról, blokkolásáról és vezetői képességeiről vált ismertté. Nem a pontszerzésre építette játékát, hanem arra, hogy csapata védekezését szervezze, lezárja az ellenfél támadásait, majd gyors indításokkal támadásba fordítsa a játékot.
A Celtics rendszerében Russell jelenléte lehetővé tette, hogy a csapat külső játékosai agresszívan támadják az ellenfél labdavezetőit. Russell a gyűrű környékén sokszor nemcsak blokkolt, hanem irányította is a védekezést, ezért hatása jóval túlmutatott a hagyományos statisztikai mutatókon.
Alapszakaszban 22,5, rájátszásban pedig 24,9 lepattanót átlagolt mérkőzésenként. Pályafutása során az alapszakaszban 21 620, a rájátszásban 4104 lepattanót szerzett.[3]
Polgárjogi szerepvállalása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Russell pályafutása alatt és után is nyíltan kiállt a faji egyenlőség és a polgárjogi mozgalom mellett. Többször beszélt a rasszizmusról, amelyet sportolóként és magánemberként is megtapasztalt. Támogatta Muhammad Alit, részt vett polgárjogi eseményeken, és közéleti megszólalásaiban következetesen kiállt az egyenlő jogok mellett.[1]
2011-ben Barack Obama amerikai elnök Elnöki Szabadság-érdeméremmel tüntette ki. Az elismerés Russell sporteredményei mellett társadalmi szerepvállalását és polgárjogi kiállását is elismerte.[2]
Öröksége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Russellt széles körben minden idők egyik legnagyobb kosárlabdázójaként tartják számon. 1975-ben játékosként, 2021-ben pedig edzőként is bekerült a Naismith Memorial Basketball Hall of Fame-be. Tagja lett az NBA 25., 35., 50. és 75. évfordulós válogatottjának is.[2]
2009-ben az NBA róla nevezte el a döntő legértékesebb játékosának járó díjat, amelynek hivatalos neve Bill Russell NBA Finals Most Valuable Player Award lett. 2017-ben ő kapta meg elsőként az NBA Lifetime Achievement Awardot.[1]
2022-ben, halála után az NBA ligaszinten visszavonultatta Russell 6-os mezszámát. Ez volt az első alkalom, hogy az NBA az egész ligában visszavonultatott egy játékoshoz kötődő mezszámot.[4]
Magánélete és halála
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Russell első felesége Rose Swisher volt, akivel három gyermeke született. Később Dorothy Anstett, majd Marilyn Nault volt a felesége. Halálakor Jeannine Russell volt a házastársa.[4]
Russell hosszú ideig Mercer Islanden élt. 2022. július 31-én, 88 éves korában hunyt el.[1]
Statisztikák
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| JM | Játszott mérkőzések | KM | Kezdőként játszott | JP/M | Játszott perc mérkőzésenként |
| MG% | Mezőnygól hatékonyság | 3P% | Hárompontos hatékonyság | BD% | Büntetődobás hatékonyság |
| LP/M | Lepattanó mérkőzésenként | GP/M | Gólpassz mérkőzésenként | L/M | Labdaszerzés mérkőzésenként |
| B/M | Blokk mérkőzésenként | P/M | Pont mérkőzésenként | Kiemelve | Karriercsúcs |
| † | Bajnok | * | Legjobb a ligában | Rekord |
Alapszakasz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Csapat | JM | JP/M | MG% | BD% | LP/M | GP/M | P/M |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1956–1957† | Boston Celtics | 48 | 35,3 | .427 | .492 | 19,6* | 1,8 | 14,7 |
| 1957–1958 | Boston Celtics | 69 | 38,3 | .442 | .519 | 22,7* | 2,9 | 16,6 |
| 1958–1959† | Boston Celtics | 70 | 42,6* | .457 | .598 | 23,0* | 3,2 | 16,7 |
| 1959–1960† | Boston Celtics | 74 | 42,5 | .467 | .612 | 24,0 | 3,7 | 18,2 |
| 1960–1961† | Boston Celtics | 78 | 44,3 | .426 | .550 | 23,9 | 3,4 | 16,9 |
| 1961–1962† | Boston Celtics | 76 | 45,2 | .457 | .575 | 23,6 | 4,5 | 18,9 |
| 1962–1963† | Boston Celtics | 78 | 44,9 | .432 | .555 | 23,6 | 4,5 | 16,8 |
| 1963–1964† | Boston Celtics | 78 | 44,6 | .433 | .550 | 24,7* | 4,7 | 15,0 |
| 1964–1965† | Boston Celtics | 78 | 44,4 | .438 | .573 | 24,1* | 5,3 | 14,1 |
| 1965–1966† | Boston Celtics | 78 | 43,4 | .415 | .551 | 22,8 | 4,8 | 12,9 |
| 1966–1967 | Boston Celtics | 81* | 40,7 | .454 | .610 | 21,0 | 5,8 | 13,3 |
| 1967–1968† | Boston Celtics | 78 | 37,9 | .425 | .537 | 18,6 | 4,6 | 12,5 |
| 1968–1969† | Boston Celtics | 77 | 42,7 | .433 | .526 | 19,3 | 4,9 | 9,9 |
| Karrier | 963 | 42,3 | .440 | .561 | 22,5 | 4,3 | 15,1 | |
| All Star | 12 | 28,5 | .459 | .529 | 11,5 | 3,2 | 10,0 | |
Rájátszás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Csapat | JM | JP/M | MG% | BD% | LP/M | GP/M | P/M |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1957† | Boston Celtics | 10 | 40,9 | .365 | .508 | 24,4 | 3,2 | 13,9 |
| 1958 | Boston Celtics | 9 | 39,4 | .361 | .606 | 24,6 | 2,7 | 15,1 |
| 1959† | Boston Celtics | 11 | 45,1 | .409 | .612 | 27,7 | 3,6 | 15,5 |
| 1960† | Boston Celtics | 13 | 44,0 | .456 | .707 | 25,8 | 2,9 | 18,5 |
| 1961† | Boston Celtics | 10 | 46,2 | .427 | .523 | 29,9 | 4,8 | 19,1 |
| 1962† | Boston Celtics | 14 | 48,0 | .458 | .726 | 26,4 | 5,0 | 22,4 |
| 1963† | Boston Celtics | 13 | 47,5 | .453 | .661 | 25,1 | 5,1 | 20,3 |
| 1964† | Boston Celtics | 10 | 45,1 | .356 | .552 | 27,2 | 4,4 | 13,1 |
| 1965† | Boston Celtics | 12 | 46,8 | .527 | .526 | 25,2 | 6,3 | 16,5 |
| 1966† | Boston Celtics | 17 | 47,9 | .475 | .618 | 25,2 | 5,0 | 19,1 |
| 1967 | Boston Celtics | 9 | 43,3 | .360 | .635 | 22,0 | 5,6 | 10,6 |
| 1968† | Boston Celtics | 19 | 45,7 | .409 | .585 | 22,8 | 5,2 | 14,4 |
| 1969† | Boston Celtics | 18 | 46,1 | .423 | .506 | 20,5 | 5,4 | 10,8 |
| Karrier | 165 | 45,4 | .430 | .603 | 24,9 | 4,7 | 16,2 | |
Edzői mérlege
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Csapat | Év | Alapszakasz | Rájátszás | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| M | Gy | V | Gy% | Helyezés | RM | RGy | RV | RGy% | Eredmény | ||
| Boston Celtics | 1966–1967 | 81 | 60 | 21 | .741 | 2., Keleti főcsoport | 9 | 4 | 5 | .444 | Kiesés a divíziódöntőben |
| Boston Celtics | 1967–1968† | 82 | 54 | 28 | .659 | 2., Keleti főcsoport | 19 | 12 | 7 | .632 | NBA-bajnok |
| Boston Celtics | 1968–1969† | 82 | 48 | 34 | .585 | 4., Keleti főcsoport | 18 | 12 | 6 | .667 | NBA-bajnok |
| Seattle SuperSonics | 1973–1974 | 82 | 36 | 46 | .439 | 3., Csendes-óceáni csoport | — | — | — | — | Nem jutott rájátszásba |
| Seattle SuperSonics | 1974–1975 | 82 | 43 | 39 | .524 | 2., Csendes-óceáni csoport | 9 | 4 | 5 | .444 | Kiesés a főcsoport-elődöntőben |
| Seattle SuperSonics | 1975–1976 | 82 | 43 | 39 | .524 | 2., Csendes-óceáni csoport | 6 | 2 | 4 | .333 | Kiesés a főcsoport-elődöntőben |
| Seattle SuperSonics | 1976–1977 | 82 | 40 | 42 | .488 | 4., Csendes-óceáni csoport | — | — | — | — | Nem jutott rájátszásba |
| Sacramento Kings | 1987–1988 | 58 | 17 | 41 | .293 | menesztették | — | — | — | — | — |
| Karrier | 631 | 341 | 290 | .540 | 61 | 34 | 27 | .557 | |||
Díjai és elismerései
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 11× NBA-bajnok: 1957, 1959–1966, 1968, 1969
- 5× NBA MVP: 1958, 1961, 1962, 1963, 1965
- 12× NBA All Star: 1958–1969
- NBA All Star-gála MVP: 1963
- 3× All-NBA első csapat: 1959, 1963, 1965
- 8× All-NBA második csapat
- NBA All-Defensive első csapat: 1969
- 4× NBA lepattanókirály: 1958, 1959, 1964, 1965
- 2× NCAA-bajnok: 1955, 1956
- NCAA Tournament Most Outstanding Player: 1955
- Olimpiai bajnok: 1956
- Naismith Memorial Basketball Hall of Fame: játékosként 1975, edzőként 2021
- FIBA Hall of Fame: 2007
- Elnöki Szabadság-érdemérem: 2011
- NBA Lifetime Achievement Award: 2017
- Az NBA róla nevezte el a döntő MVP-díját
- A 6-os mezszámot a Boston Celtics és az NBA is visszavonultatta
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 5 6 7 8 "Legends profile: Bill Russell". NBA.com (angol nyelven). 2021. szeptember 13. Hozzáférés: 2026. július 2.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 "Bill Russell". Naismith Memorial Basketball Hall of Fame (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 2.
- 1 2 "Bill Russell Stats". Basketball-Reference.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 2.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 "Bill Russell". English Wikipedia (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 2.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Bill Russell". English Wikipedia (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 2.
- "Legends profile: Bill Russell". NBA.com (angol nyelven). 2021. szeptember 13. Hozzáférés: 2026. július 2.
- "Bill Russell Stats". Basketball-Reference.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 2.
- "Bill Russell". Naismith Memorial Basketball Hall of Fame (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 2.
