Bijeljina

Bijeljina
Bijeljina címere Bijeljina zászlaja
Közigazgatás
Ország	Bosznia-Hercegovina
Entitás	Boszniai Szerb Köztársaság
Régió	Bijeljinai régió
község	Bijeljina
Jogállás	város
Irányítószám	76300
Körzethívószám	(+387) 55
Testvérvárosok	Lista Langenhagen (2007–) Brassó (2018–) Nagybecskerek (2018–) Rusze (2009–) Peja (2013–) Leskovac (2018–) Kumanovo (2006–) Kruševac (2008–) Kosjerić (2013–) Budva (2018–) Azov (2018–)
Népesség
Teljes népesség	42 278 fő (2013)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	90 m
Terület	733,85 km²
Időzóna	Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 45′ 24″, k. h. 19° 12′ 56″44.756666666667, 19.215555555556
Bijeljina weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bijeljina témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Bijeljina (szerbül: Бијељина) város és községközpont Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.

Fekvése

A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija területén, 90 méterrel a tengerszint felett fekszik. Banja Luka után a Boszniai Szerb Köztársaság második, és Bosznia-Hercegovina ötödik legnagyobb települése. A város a Semberija-síkságon, a Szerbiába, Szlavóniába, valamint Bosznia-Hercegovina belsejébe vezető utak kereszteződésében fekszik. A Boszniai Szerb Köztársaság keleti része nem hivatalos központjának tekintik. A szerb határtól 6, a horvát határtól 40 km-re található. Mivel egy termékeny síkság közepén fekszik, az élelmiszertermelés és kereskedelem egyik központja. A fő termelési területek a gabonafélék, főként a búza és a kukorica, valamint a zöldségek, közülük is főként a káposzta, a paprika és a paradicsom. Gyümölcstermesztés és állattenyésztés is jelen van, de kisebb mértékben. Bijeljina jellegzetessége nagy központi tere.

Éghajlata

A terület éghajlati viszonyait leginkább az északi rész befolyásolja, amely a mérsékelt kontinentális pannon égövhöz tartozik. A nyár meleg, a tél mérsékelten hideg, az éves átlaghőmérséklet 10 °C. A júliusi átlaghőmérséklet 22 °C, a januári pedig -1 °C. A csapadék általában egyenletesen oszlik el az évben, a legtöbb csapadék május-júniusban hullik. Az átlagos csapadékmennyiség 1000 és 1100 mm/m² között mozog.

Népessége

A község népessége

Nemzetiségi csoport	Népesség 1991	Népesség 2013
Szerb	57389	91784
Bosnyák	30229	13090
Horvát	492	515
Jugoszláv	4426	151
Egyéb	4452	2175
Összesen	96988	107715

A város népessége

Nemzetiségi csoport	Népesség 1991	Népesség 2013
Szerb	10450	35798
Bosnyák	19024	4469
Horvát	366	315
Jugoszláv	3452	127
Egyéb	3122	1569
Összesen	36414	42278

Története

Őskor és ókor

A mai Bijeljina város területén az emberi élet legrégebbi bizonyított nyomai a neolitikumból, az i. e. 5000 és 3000 között virágzott starčevói kultúrából származnak. Emellett számos bronz- és vaskori leleteket is találtak. Az őskor ezen időszakaiból származó leletekből a legtöbbet Ostojićevo, Batković, Glavičice, Dvorovi, Kojčinovac, Patkovača és Triješnica falvak területén találták. Az itt talált kerámiák, szerszámok és a fegyverek jellemzői egyértelműen megerősítik Semberija ősi lakóinak kulturális kapcsolatait a neolitikumi vinča kultúrával, illetve a bronzkori vučedol, kostolac és bádeni kultúrával. Bijeljina közvetlen közelében, Dvoriban is találtak késő bronzkori leleteket. A talált tárgyak az i. e. 7. századból, egy női sírból származnak, borostyánkőből és üvegmasszából készült övcsatok és spirális díszek gyűjteménye. Ezek a régészeti leletek a trák-kimmer kulturális régió, a glasinaci kultúra időszakának termékeihez kapcsolódnak, amelynek középpontja a mai Románia és a Kárpátok területén volt, sőt talán az ősi szkíta néphez is közük van. A vaskorból származó régészeti leletek a kelta törzseknek római hódítások előestéjén (i. e. 8 - 1. század) történő megérkezéséhez köthetők. Az ókorban (1 - 5. század) Semberija, akárcsak az egész Posavina régió, a római Pannónia provincia része volt. A római kor legjelentősebb régészeti felfedezései a következő lelőhelyeken találhatók: Prekaje in Broc (római villa), Kojčinovac (római sírkő), Velika Obarska (kultuszcélú ólomlemez az úgynevezett dunai lovasok ábrázolásával), Amajlije (13 cm magas bronz szobor), Modran (római pénzérmékből álló kincslelet), Dijelovi (két oroszlán kőszobor), valamint Janja, Dvorovi, Batković és Patkovača lelőhelyek. Az Alsó-Drina környékén (a Drina folyó egyik oldalán ) valahol egy Ad Drinum (a Drina mellett) nevű római település volt, de pontos helye még mindig ismeretlen.

Középkor

Semberija legrégebbi ószláv lelőhelye a Bistrik mindkét oldalán, Batković és Ostojićevo falvak között található, és négy kisebb lelőhelyből (Jazbine, Oraščić, Gradine és Čelopek) áll, amelyek a 7. és 12. századból származnak. Jazbine és Oraščić lelőhelyein a 7 - 9. és a 10 - 12. századi települések maradványait találták meg, félig földbeásott kunyhókkal, amelyek falai sárból és döngölt földből épültek, míg a legjelentősebb lelet a Čelopek lelőhelyen található olvasztóműhely, ahol a 8. században vasat olvasztottak és vaseszközöket készítettek, amint azt a bijeljinai Semberija Múzeumban őrzött öntött edény lelete is egyértelműen bizonyítja. Abban az időben a Bistrik menti település, amelyet valószínűleg Bistrica néven ismertek, kétségtelenül egy olyan plébánia központja volt, amely Bijeljina megalapítása előtt az egész síkságot magában foglalta.

Bijeljina településének első biztos említése 1446. március 3-án történt, amikor az Újlakiak emberei Bijeljinában raboltak ki egy dubrovniki kereskedőt. Erről az eseményről egy latin nyelvű dokumentum található a dubrovniki levéltárban, a „Lamenta de foris” gyűjteményben, a 20. kötet 71. oldalán. A bijeljinai Atik-mecset felújítása során cirillbetűs feliratú középkori sírkövekre bukkantak. Bár egyik sírkőnek sincs biztos dátuma, a paleográfiai elemzés azt mutatja, hogy a feliratok a 14. század második felétől a 15. század közepéig tartó hosszú időszak alatt keletkeztek, ami azt jelenti, hogy néhányat még a dubrovniki levéltárban található feljegyzés előtt állítottak. Ez ismét megerősíti, hogy Bijeljina a török előtti időszakban különálló plébánia volt, és hogy székhelye minden bizonnyal a templom helyén volt. A Podrinjéből, azaz Srebrenicán, Kušlaton, Zvornikon, Teočakon és Bijeljinán keresztül Szávaszentdemeter és Újlak felé vezető út ezen a plébánián haladt át. Ez a főút itt találkozott azzal az úttal, amely a Boszna-folyótól, azaz Doboj városától a Spreča völgyén, majd Srebreniken és Solin (a mai Tuzla) keresztül vezetett. Semberija középkorát a Szerbia, Bosznia és Magyarország uralkodói, valamint a kisebb feudális urak közötti állandó küzdelem jellemezte. Semberija legrégebbi épülete és Bijeljina egyik szimbóluma a középkorból származó Tavna-kolostor, amelyről úgy tartják, hogy Dragutin király fiainak, II. Ulászló királynak és Uroš Nemanjić hercegnek az adománya, és a 14. század elejéről származik. A Bijeljina közelében, a mezőn található Szűz Mária ferences kolostort 1514-ben említik. Ebből az időszakból tizenhárom stećak (sírkő) származik, amelyek közül kettő díszített, négy pedig töredékes, olvasható felirattal rendelkezik. Mitrovići egyik falucskájában, Gornji Dragaljevac faluban három stećak sírkő található, amelyek közül az egyiket virágmotívumok és állatábrázolás díszíti; ezért a dragaljevaci általános iskola épületébe helyezték át.

Az oszmán uralom időszaka

Az oszmán korban Bijeljina a Koraji náhijéhez (járás) tartozott. 1634-ben a kádiluk székhelyeként említik. Az iszlám szakrális épületek közül kiemelkedik a Szulejmán szultán, vagy Atik-mecset, amely azért érdekes, mert minaretjén két seref található. Egy azonos nevű, 1566 előtt épült mecset alapjaira épült, amely az osztrák hadsereg 1716-os támadása során súlyosan megrongálódott, és 1739-ig keresztény templomként használták. Az 1893-as felújítás után Bosznia-Hercegovina legszebb és legtágasabb szakrális iszlám épületei közé tartozott. Muhamed Nedžihi pasa mecsetjét 1839/1840-ben építették. Egy kisebb épület, fa minarettel, a Salihbegović mecset 1875/76-ból származik. A Hrpić mecsetnek kő minaretje van.

Az Atik-mecset

Evlija Cselebi feljegyzése szerint: „Bijeljina falu a vajdaság (és) a pasa birtoka a Zvorniki szandzsák területén (...). Ez a falu egy nagyon termékeny és gabonát termő, nagy, fűvel és vízzel teli területen fekszik. Öt faluja van, ötszáz gyönyörű, nádfedeles házzal, egyszintes és kétszintesekkel. Minden házban folyóvíz van. A gyümölcsösökben ezernyi csodálatos madárdallam felfrissíti az emberi lelket és erőt ad. Minden jó ház közül Alipaša Čengićnek van egy nagy tornya, amelyet rubin és vörös cserepek borítanak. Jó udvar (...), úgyhogy van egy liget, amelyben hatalmas fák emelkednek az égbe (...). Kellemes az éghajlat, és mindenféle híres gyümölcs terem.”

Bijeljina erődítménye vizesárkokból állt, amelyek paliszádokkal voltak ellátva a kőépületek, II. Szulejmán szultán mecsetje és a mellette lévő mecset körül. Ezenkívül két torony is épült a 17. században. 1716 szeptemberében az osztrákok megtámadták Bijeljinát, amelynek lakói erős ellenállást tanúsítottak. Mivel nem volt erődítményük, a mecsetek körül védekeztek, amelyek faragott kőből épültek. Az ellenség mindkét épületet ágyúkkal jelentősen megrongálta. Az egyik tornyot egy ágyúval részben lerombolta, a másikat pedig megrongálta. Bijeljina ezután Ausztria uralma alá került, amely csak 1739-ben, egy újabb osztrák-oszmán háború után hagyta el a várost. Az oszmán uralom Bijeljinában történő visszaállítása után nem építettek új erődítményeket. Az oszmán közigazgatás alatt Bijeljina számos kereskedőjéről és különféle szakmájú kézműveséről volt híres.

A törökellenes szerb felkelések

A 19. század eleje a szerb nemzeti ébredés időszaka volt. A Karađorđe vezette felkelés során kísérletet tettek a Drinán túli szerb területek oszmán uralom alóli felszabadítására is. Ezen akciók eredményeként Semberijában és környékén 1805 -ben lerombolták a régi teočaki erődöt, 1807- ben felégették Janját, majd 1809- ben rövid időre felszabadították Bijeljinát és Semberija és Majevica szinte egészét. 1807 áprilisának elején Karađorđe elrendelte a valjevói, szabácsi és macsói seregek összegyűjtését és Boszniába küldését. Stojan Čupićnak azt a feladatot adták, hogy a szükséges erőkkel foglalja el Janját és Bijeljinát, valamint mozgósítsa a környező falvakat. A gyér osztrák jelentések alapján ítélve a felkelők jelentős veszteségeket szenvedtek Boszniában. A kelet-boszniai hadműveletek később folytatódtak, és Jakov Nenadovićot nevezték ki a szerb csapatok parancsnokává. Stojan Čupić is az ő parancsnoksága alá tartozott, aki ezer katonájával április közepén behatolt Boszniába a Száva folyó mentén és felégette a török falvakat. Az erősebb és nagyobb létszámú török erőkkel szembesülve azonban a felkelők kénytelenek voltak Szerbiába visszavonulni. A régió két leghíresebb szerb óriása Ivan Knežević herceg (1760–1840), mint a szerb nemesség szimbóluma, és Filip Višnjić (1767–1834), a leghíresebb szerb dalénekes és dalszerző Bijeljina és Semberija szimbólumaiként a város nagy címerén is szerepelnek, a pajzs őreiként.

Az 1875-1878-as nagy bosznia-hercegovinai felkelés során Bijeljina felszabadítására tett kísérletek sikertelenek voltak. 1875 őszén Jovan Panić 300 felkelővel megpróbált visszatérni Szerbiából szülőföldjére, de különítménye a Tavna kolostor közelében vereséget szenvedett. 1876-ban Ranko Alimpić szerb tábornok sikertelenül ostromolta Bijeljinát, majd a török erők legyőztek egy olasz önkéntesekből álló különítményt is a galaci csatában.

Az osztrák-magyar uralomtól napjainkig

Az I. Péter király emlékmű

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Bijeljinai járáshoz és Bijeljina községhez tartozó településnek 1628 háztartása, 4560 muszlim, 1380 ortodox szerb, 149 izraelita és 1 római katolikus lakosa volt. A Monarchia Törökországhoz képest jóval magasabb fejlettségi szintje miatt Bosznia-Hercegovina gyors gazdasági fejlődésen ment keresztül ebben a három évtizedben, ami egy új nemzeti öntudathullámhoz vezetett. Abban az időben Bijeljina már egy nagy település volt, Bosznia-Hercegovina ötödik legnagyobbja. Az osztrák-magyar uralom időszaka Bijeljina újjáéledésének időszaka volt, amikor a város egy modern város képét kezdte ölteni. Felismerve Bijeljina stratégiai jelentőségét a Szerb Királysággal való határvidékén, a hatóságok nagy figyelmet fordítottak a település fejlesztésére és a katonai igényekhez való hozzáigazítására. A Tartományi Kormány rendeletével Bijeljina Bosznia-Hercegovina egyik első települése volt, amely 1879 elején önkormányzati statútumot kapott. 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Bijeljina községhez tartozó településen 190 háztartást, 5896 muszlim, 2226 ortodox, 1192 római katolikus, 24 görög katolikus, 329 izraelita és 267 evangélikus lakost találtak. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Bijeljinai járáshoz tartozó községnek 11013 lakosa volt, közülük 5992 muszlim, 2714 ortodox szerb, 1478 római katolikus, 393 izraelita, 380 evangélikus, 30 görö katolikus és 26 egyéb volt. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A mezőgazdasági válság a várost is sújtotta, amelynek gazdasága stagnált, a kézművesség pedig hanyatlásnak indult. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.

A boszniai háború alatt Bijeljina a szerb hatóságok által szervezett Semberija és Majevica Szerb Autonóm Terület központja volt. A háború alatt és közvetlenül utána jelentős demográfiai változások történtek. 1992 áprilisának első napjaiban a Željko Ražnatović „Arkan” vezette félkatonai erők vonultak be a településre, majd nagyszámú nem szerbet erőszakkal kilakoltattak onnan. Bijeljina április eleji elfoglalása során legalább 48 muszlim civil halt meg. Ugyanakkor számos szerb menekült érkezett Bijeljinába Bosznia-Hercegovina más, muszlim és horvát uralom alatt álló részeiről, és a népességszerkezet jelentősen megváltozott a szerbek javára. 1993. március 13-án több mecsetet is leromboltak, köztük a városközpontban található Atik-mecsetet is. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A háború befejezése után, a lakosság egy részének visszatérésével a muszlimok száma megnőtt a szerbekhez képest, de a többségi lakosság továbbra is szerb maradt.

Kultúra

• Bijeljinában található a Semberija Szerb Kulturális és Művészeti Társaság, amely a szerb nép és a volt Jugoszlávia területén élő más népek folklórját és zenei örökségét ápolja.
• A „Velika Obarska” Szerb Kulturális és Művészeti Társaság szintén Bijeljinában működik.
• Bijeljinában található a „Filip Višnjić” Nemzeti Könyvtár
• A Semberija Múzeum Bijeljina legrégebbi épületében található. A múzeum négy, egyenként 105 m²-es kiállítóteremmel, valamint egy időszaki kiállításoknak fenntartott csarnokkal rendelkezik, amely három állandó múzeumi kiállításnak ad otthont egész napos és napi nyitvatartással. A régészeti kiállítás a múzeum földszintjén található, és a neolitikumtól a késő középkorig terjedő civilizációs tárgyi emlékeket mutat be. Bosznia-Hercegovina és azon túl legnagyobb és legjelentősebb középkori feliratgyűjteményét őrzi.

Oktatás

Az egyetem pedagógiai karának épülete

Bijeljina első elemi iskolája 1838-ban nyílt meg. 1902-ben felújították az iskolát, egy emeletet és több tantermet építettek hozzá. 1893 és 1895 között Jovan Dučić tanárként dolgozott itt. Az iskola 1919-ig működött ebben az épületben, amikor átadták az újonnan megnyílt Reálgimnáziumnak. A második világháború végén megváltozott az iskolarendszer, és 1951-ben megnyílt az első nyolcéves általános iskola, öt évvel később pedig a második. Későbbi általános iskolák nyíltak 1959-ben és 1966-ban. 1953 óta egy általános zeneiskola is működik a városban, az egykori Szerb Takarékpénztár épületében. Az egyik ilyen iskola a Sveti Sava Általános Iskola.

Középfokú oktatás: „Filip Višnjić” Gimnázium, „Stevan Stojanović Mokranjac” zeneiskola (általános és középfokú), Mezőgazdasági és Orvosi Iskola, „Mihajlo Pupin” műszaki iskola

Felsőfokú oktatás: a városban a Kelet-szarajevói Egyetem több kara működik

Sport

• FK Radnik Bijeljina labdarúgóklub
• RK Bijeljina kézilabdaklub
• KK Budućnost Bijeljina kosárlabdaklub

Nevezetességei

A „Stanišići” Etnofalu

• A város legrégebbi középülete egy szerb ortodox templom volt, amelyet az oszmán törökök pusztítottak el, és amelynek alapjaira 1687–1691 között II. Szulejmán szultán adományaként épült fel az Atik-mecset. Amint azt az Atik-mecset második világháború utáni felújításakor, az alapok feltárása során talált sírkövek is mutatják, amelyeken cirill betűs feliratok találhatók, a régi szerb templom körül egykor temető is volt.
• Egy másik fontos épület a Szent György-templom, amely 1872- ben épült.
• A harmadik legrégebbi épület, a Semberija Múzeumnak otthont adó épület, amely 1876- ból származik.
• A városi park 1892- ből származik.
• Bijeljina büszkélkedhet a Boszniai Szerb Köztársaság és azon túli területek legnagyobb etnokomplexumával a „Stanišići” Etnofaluval. Az Etnofalut 2003-ban alapították Boris Stanišić kezdeményezésének köszönhetően, aki öbb éven át utazgatott Közép-Bosznia szerb falvaiban, régi házakat és tárgyakat keresve, amelyek megőriznék a 19. század végi és a 20. század eleji életstílus és kultúra eszméjét. Az eredmény egy autentikus hegyi falu lett a Semberja-síkság közepén.
• Bijeljina főterén, a városháza előtt található I. Péter jugoszláv király emlékműve, a második világháború előtt felállított emlékmű másolata. Az avatásra 1937-ben, Szent Péter napján került sor egy ünnepségen. Az eredeti emlékmű alkotója Rudolf Valdec horvát szobrászművész volt. A második világháború alatt az usztasák eltávolították az emlékművet a térről és lerombolták, a kommunista kormány pedig a háború után megtagadta a visszaadását. Csak a boszniai háború első évében, 1992-ben állították fel az emlékmű másolatát az eredeti emlékmű helyén, amelynek helyén a szocialista Jugoszlávia idején a Nemzeti Felszabadító Háború harcosainak emlékművét emelték. A másolat alkotója Zoran Jezdimirović akadémikus, szobrászművész.

Galéria

• 
  A Szűz Mária születése szerb ortodox templom
• 
  A templom belseje
• 
  A Szent György ortodox templom
• 
  A Szent György templom belseje
• 
  A Szent Péter és Pál ortodox templom
• 
  Az Osztrogi Szent Vaszilij monostor
• 
  Az Atik-mecset
• 
  Látkép az Atik-mecsettel
• 
  A Városháza épülete
• 
  A Semberija múzeum
• 
  A Nemzeti Könyvtár épülete
• 
  A Kulturális Központ épülete

Források

• Semberija kroz vijekove, Zbornik radova sa naučnog skupa „Baština i naslijeđe Semberije”. bastina.ba. (Hozzáférés: 2025. november 1.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Бијељина című szerb Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• A község hivatalos oldala